Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-371
146 A nemzetgyűlés 371. ülése 1925. tudjuk a korrekciót találni, az adóztatás terén sikerülne mégis megállapítani azokat a tényezőket, amelyek ezeket a valorizálatlan hiteleket annak idején élvezték. Teljesen analóg az eset. Mielőtt a részletekre áttérnék az államadóssági tételeket illetőleg, annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy köztudomásúlag a külföldiek kezén levő állampapírok tekintetében az innsbrucki egyezmény rendezi ezt a kérdést, amely 1925 április 1-től kezdődőleg statuál az állam részéről fizetési kötelezettségeket és pedig különböző aranykamattal. JNem 100%-os arany kamattal, mert az csak egy tételnél, az 1910. évi 4%-os aranyjáradéknál van meg, ellenben a többinél különböző kulcsok szerint, amelyek 27 és 32% közt mozognak, aranykamattal számítva ezeket. Az államadósságok tétele őt címből áll. Az első tétel a háború előtti. Itt különösen szembetűnő az, hogy eredetileg milyen óriási aranykorona adósságtételek voltak annak idején, és aránylag milyen kicsi a mai kamatszolgáltatás. Ez azon múlik, mint ahogy előbb bátor voltam említeni, hogy nem voltak valorizálhatok a kamatok, úgyhogy a kamat • ma, csinálva egy általános statisztikát, 858 millió aranykoronáról, csak 3.1 millió, ami százalékokban kifejezve csak törtszámot fog eredményein. Szembetűnő itt a rendkívüli kiadások tételénél, a háború előtti adósságoknál két fontos tétel, a britt és francia egyezmény folytán bennünket terhelő tételek. Amint méltóztatnak bölcsen tudni, két fő hitelezőnkkel, Franciaországgal és Angliával egyességet kötöttünk a trianoni szerződés után, mert hi zen ha azt szószeriut végrehajtották volna, egyszerűen államcsődbe kergettek volna bennünket. Ma aruk belátták ezt * külföldi államok és egyességet kötöttek velünk, amely hoszszabb időre kitolja az állam fizetési kötelezettségét, amely fizetési kötelezettséget egyesekért, egyes magyar adósságokért volt kénytelen vállalni a trianoni békeszerződés folytán a magyar állam. Két fő hitelezőnk van. Egyik a britt állam, másik Franciaország. Britt részbe évenként 6.6 millió aranykoronát, a franciáknak redis? 2.9 millió aranykoronát vagvunk kénytelenek évenként fizetni. Ez a kampts Z0 ]rrál + atás be is van állítva. Ha ehhez a háború előtti kamatszolgáItatásokat összeadjuk, kijönne 9.8 millió aranykorona, igen tekintélyes összeg:, ami körülbelül egynegyed részét képezi az összes álla™ a dobási tételnek. Itt meg kell említenem, hogy bevételi tételként szerepel az állami üzemek tétele, mert meg kell jegyeznem, hogy a régi költségvetéseknél az állami üzemeknek bevételi és kiadási tételei külön voltak feltüntetve. Ezt a rendszert most megszüntette a pénzű eyministerivm, amely kÖ7Ösen mntatja ki az állami üzemeknek és az államadósságoknak terheit, valamint a kamatszolgáltatási törlesztések címén mutatkozó bevételi tételeket is. Viszont reméljük, hogy az anfol hitelezőknek tartozó magyar cégek és adósok meg fognak tudni téríteni az állam visszkereseti jos-a címén 21 millió aranykoronát, úgyhogy a két bevételi tétel körülbelül 3 millió aranykoronán felül lévén, még mindig* egy 10 millió koronás manco mutatkozik ezen a téren. Most a habomtól kezdve a békeszerződés életbeléptéig terjedő időszakban túlnyomó részt az r^vnevezett háborús adósságok, a badikölcsönök .szerepelnek. Itt megint meg méltóztatnak államtani a badikölcsön tételénél, hogy épen az első nosztrifikálás folytán túlnyomóan évi február hó 5-én, csütörtökön. belföldi hitelezői lévén az államnak, ennek kamatszolgáltatása minimális, 35.500 aranykoronát tesz ki, ami csekély összegű hozadék ahhoz képest, hogy milyen óriási nagy értéket szolgáltatott az államkincstár részére hadikölcsiön formájában a hazafias magyar közönség. A külföldi függő adósságok tétele a másik. Itt szerepel nemkamatozó tételként az az odiózus pénzlebélyegzési rendelet, illetőleg törvény is, amelyet annak idején Korányi pénzügyminister hajtott végre, amely névleges adósság, miután kamatot nem kell fizetni érte, tulaj donképen egy törlesztetten adóssága az államkincstárnak. Fontosabb és érdekesebb tétel van itt kettő, és pedig egy nagyobb amerikai lisztkölcsön tételünk. Annak idején, mint méltóztatnak tudni, kénytelenek voltunk Amerikából lisztet vásárolni, amelyet kifizetni nem tudtunk és amelynek hátralékát most letörlesztjük dollárban. Azonkívül fontosabb tétel szerencsétlen hadifoglyaink hazaszállítása nyomán támadt kölcsönünk is, amely tekintélyes összegeket igenjééit abban az időben, mikor az ehhez szükséges valutát beszereznünk egyáltalán lehetetlen volt. Ebből a szempontból kénytelenek voltunk kölcsönt felvenni és csak a legnagyobb köszönettel és elismeréssel adózhatunk azoknak az államoknak, amelyek között szerepelnek ellenséges államok is, de nagyobbrészt neutrális államok, akik segítségére siettek humanisztikus szempontból a minden tekintetben segítségre szoruló nyomorult hadifoglyainknak. Ezeknek az előbb emiitett tételeknek kamatszolgáltatása nem jelentékeny, körülbelül 770 ezer aranykorona. Már emelkedettebb a kiadási tétele a békeszerződéstől a jelen időig terjedő adósságainknak. Ebbe azcnban nincs felvéve az úgynevezett szanálási kölcsön, amint azt hivatalosan mondják, a m. királyság 1924. évi kölcsöne. Erre a tételre külön, talán később leszek bátor rátérni. Két nagy tétel szerepel, egyik a Jegybanknál levő függő adósság, amely összefüggésben van a Jegybank bank jegykibocsátási jogával. Itt körülbelül két billió, 1S80 milliárd függő adósságunk van. Van azonkívül egy konszolidációs^ kölesönünk, ^ amelyet Franciaországgal kötöttünk, amely régi adósságainkat és közben lejárt kamatainkat konszolidálja tőkéjével, ennek kamatszolgáltatása szintén elég jelentős, amelyet az 1922. évi I. tcikk rendezett. Itt meg kell azonban jegyeznem azt, hogy a vagyonváltságföldek tétele itt szerepel bevételi forrásként. A békeszerződéstől jelen időkig felvett adósságaink kamatszolgáltatásának részbeni fedezésére be van itt állitva a vagyonváltságföldek hozadéka címén 5*8 millió aranykorona, Ez összefüggésben van egy további tervvel. Itt kénytelen vagyok megemlíteni azt, hogy ez a beállítás talán nem végleges és talán nem lenne kellőkén megnyugtató, ha ezeknek a vagyonváltságföldeknek hozadékát egyszer s mindenkorra egyszerűen külföldi adósságaink törlesztésére állitanónk be. Ez ideiglenes megoldás. A vagyonváltságföldek hozadékával egészen más szándékunk van. Szándékunk t. i. egy iáradékbirtok létesítésének tervét lehetővé tenni ezekkel à vagyonváltsághoza dákokkal, úgyhogy aztán vagy egy nagy bankkal, vagy valami más módon ez a tulajdonkénem hozadék nem a külföldi kölesönök törlesztésére, hanem épen annak a földbirtokpolitikai célnak megvalósítására kell hogy szolgáljon, amely azt tűzte ki célul, hogy a járadékbirtokoknak
