Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-371
A nemzetgyűlés 371. ülése 1925. mentül nagyobb mérvben való létesítését tegye lehetővé. jüzek után mármost méltóztassék megengedni, hogy rátérjek az u. n. szanálási kölcsönre, mert hiszen a legutóbbi időkben ez érdekelte a legjobban a közvéleményt. Itt meg keli aliapitanom, méltóztatnak tudni a ministeri indokolásból, hogy melyik állam mennyit adott, itt csak hálával és köszönettel kell megállapítanom, hogy Anglia egymaga a kölcsönnek 5o7o-at feaezte le. Mindenesetre olyan tekintélyes összeget, amely a kölcsön abszolút többségét is jeienti. Unnék a kölcsönnek ismertetésére legyen szabad csak a következőket eiöadnoin. Anglia adott I/o millió koronát, America 44 milliót, Olaszország bö-ot, íávaje 27-et, Osehország jüs-ót, Hollandia y.5-et, fevedország ö-ot, míg a magyar belső kölcsön 4.1 millió aranykoronát eredményezett. Ez együttvéve kitesz ölb millió aranykoronát. üa most vizsgáljuk ennek a nagy kölcsönnek kaniatszoigaitatasat, akkor megállapítjuk először is azt, nogy be van itt állítva kereken 4 millió aianykoxonanan ennek a köiese-nnek tőketor iebzte&e is, mar az idei Költségvetésben is. Aze-nkivui szerepei itt természetesen a kamatszoi ö uitatás eisosorotin 2o.ö inuiiuvaL szerepeinek itt oiyan tételek, amelyekről különös előszeretettel irtak a nem joi orientait, vagy joi orientaiodiii nem anaro sajtóorgánumom, midón különösen a főbiztosi irodának íaevonatkozó kezelési költségeit is itt számítottak lel, ugy tüntetvén fel a dolgot, nuntna személyi ilitiimenyei vomanak'az irodának, ixagy iroaa ez, ameiynek tárgyi es személyi szükségletei is vannaK. Az itt felszámított összeget tekintettel arra a rendkívüli nagy jelentőségre, amelyet a í'Öuiztosi noua muivoaesenek tuiajaOüiianank keli, igazán nem íenet az összeget nagynak tekinteni. Összeadtam ezeket a tételeket, még a tőketörlesztést is hozzáadtam, megailapitottam £9.5 miilio aranykoronát, amit ha szembeállítok az egész tökével, a ÖI6 millióval, megállapítom, hogy nem is jön egeszén ki 107o-a ennek a tökének. Ha Összehasonlítom ezt a 29,6 milliós tételt összes államadóssági kamatszolgáltatásunkkai, megállapítom, hogy bizony ez jóval több, mint fele összes államadóssági szolgalatainknak. Itt talán csak egy tételt leszek bátor még megemlíteni, vasúti kamatbiztositási adósságainkat, melyek előlegként szerepelnek a költségvetésben, szintén elég nagy összegben, mert körülbelül egytizedi észét képezik az Összkamatszolgáltatásnak. Ez főleg a duna-száva-adriai, illetőleg délivasuti egyezményből folyik. Mint bölcsen méltóztatnak tudni, az 1923 : XXXVI. 1cikkben egy nemzetközi egyezményt fogadtunk el, mely egyezmény értelmében kötelességünk bizonyos előlegeket szolgáltatni a közös nemzetközi kasszába. Összeadva már most az összes államadóssági tételeket, kapunk egy 56'6 milliós tételt, amelyet, ha öszehasonlitunk a költgésvetés többi kiadási tételeivel, láthatjuk, hogy az bizony igen előkelő rangsort, a 4. 5. 6. rangsort foglalja el, szemben az egyes tárcák kiadási tételeivel. Minthogy az általános vita során konkrét dolgok is szóvátétettek, kénytelen vagyok kitérni ezekre a kérdésekre, megemlítve, hogy elsősorban Strausz István t. képviselőtársam volt az, aki ezeket a kérdéseket, klüönösen az államadóssági kérdéseket elismerésreméltó szakavatottsággal taglalta. Nem akarok elébevágni egy esetleges pénzügyministeri nyilatévi február hó 5-én, csütörtökön* 14-7 kozatnak, tehát tisztán csak az előadói kereteket veszem ügyelembe, vagyis tisztán csak azt, ami előadmanyommai szorosan kapcsolatos. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy azon keretes végleges rendezésének, hogy a különböző címletek egysegesittessenek, közeruekü voltát el kell hogy ismerjem. Ének azonban több priusza van. A legsuiyosabb priusz szerény véleményem szerint az, hogy nekünk végleg tisztáznunk keil küiíóidi hitelezőinkkel szemben való viszonyunkat, leven aa innsorucKi egyezmény sajnos, még nem végleges. Addig, amíg az e címen íeiiepő külföldi hitelezőinkkel végleges, tiszta kepét * teremteni nem tudunk, nem lenét hozzányúlnunk sem az egységesítés kenéséhez, sem pedig ahhoz a máegysegesites kérdéséhez, sem pedig almoz a mateni, nogy mi történjék beiiöldi nitelezoinkkel, akikkel szemben bizony a tiszta papirkamat álláspontjára helyezkedett a kormány, mely körülmény — mint már az előbb említettem — bizonyos osztályosa nézve súlyos következményekkei jár. A másik, amit fel méltóztatott említeni, a Pesti Jtiazai 'lui^aiekpenztar teteie. -Ez bizonyara oixan tetei, amely annak, aki figyelemmel oiVcissa a ÁOitseavetés ruurikait, azonnal ùzem^eotio ; nekem is szembeötlő, es illik, nogy minuemeinek szembeötio legyen. A uuiog ufey áil, — mint bölcsen méltóztatnak tudni — hogy a békeszerződés, helyesebben a trianoni szerződés "ÁÜL b) pontja abszolút felelősseget állapit meg az áiiamkinestarra nézve minden magyar kunos állampolgár, illetőleg minden magyar cég adóssága tekintetében. ivxas szo\ui, az összes magyar bankokért és az összes magyar adósokért, akiknek külföldön tartozásaik vannak, a magyar I aliam készfizetői kezességgel tartozik. Most mar tisztán arról van szo, nogy ezen készfizetői kezeu&égbői származó obiigaemkat Hogyan érvényesíti az áiiam belioidi alattvalóival, a belj.oiűi terineazetes es jogi személyekkel szemben. Mint méltóztatnak talán emlékezni ra, annak idején en voitam szerencsés reieraini azt a törvényt, amely az úgynevezett belső ciearmgröl szol. Van ebuen egy generalis intezkeoes, mely azt mondja, hegy a magyar állam köteleségének fogja ismerni, hogy annak elenére, hogy igen súlyos kötelezettségei vannak a kuifóiduel szemben épen Trianon következtében, hogy a regresszusnal, a belföldi hitelezőivel szemben való fellépésénél lehetőleg kíméletesen lépjen fel, és ne járjon el ugy, hogy ezek a gazdasági egyedek egyszerűen tönkremenjenek. A szanálási törvény tárgyalása során a nemzetgyűlés három nemzetközi egyezményt is tárgyait, amelyeket szintén én referáltam. Ezek között szerepelt épen a francia egyezmény. Ha méltóztatnak rá emlékezni, épen a jelzaloghitelbank kérdése volt annak idején szőnyegen. Ezt azért említem meg, hogy a Pesti Hazai Takarékpénztár ügyét ne méltóztassanak egészen szinguláris ügyként kezelni, mert volt ennek analógiája is. Ott is az állam kötelességének ismerte, hogy a közhitel szempontjából olyan fontos intézmények, mint a Jelzáloghitelbank és itt a Pesti Hazai Első Takarékpénztár hóna alá nyúljon és lehetővé tegye, hogy ezek az intézetek annak idején elvállalt külföldi valutatartozásaiknak az államon keresztül a lehetőség szerint eleget tegyenek. Az államnak el kellett ezt vállalnia, tekintet nélkül arra, hogy mit igényel velük szemben. Jogosan kérdezte
