Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-368
8 A nemzetgyűlés 368. ülése 1925 nem szabad gondolnia. Nem elmélkedhetik mindenféle kérdésekről, mint ahogy azt ezzel szemben pl. a mezőgazdasági munkás naphosszat megcselekedhet ; még az oly mezőgazdasági munkás is előnyősebb helyzetben van e tekintetben, aki mezőgazdasági gépek mellett foglalatoskodhatik, mert ezek a mezőgazdasági gépek soha sem kötik le annyira a munkás figyelmét, mint amennyire lekötik a gyáripari termelésben, és itt mindig váltakozik a kézimunka a szerszámmunkával, a szerszámmunka a gépmunkával ; itt a munkás és a gép is a szabadban van, ami a nevelésre, a jellemre és az értelemre is jobb hatással van, mint az elzárt, füstös, kaotikus gyári levegő és zaj, és a nagy veszedelem, amely közt a gyári munkás mindig megfeszített figyelemmel kénytelen arra vigyázni, hogy valami hiba ne essék a gép körül, mert akkor nemcsak ő, hanem egész nagy munkáscsoportok veszedelmek közé juthatnak.« Ezt a nagy különbséget, amely a mezőgazdasági munkás értelmisége javára szól a gépi termeléssel kapcsolatban is, ismét egy szociáldemokrata író, Kautsky Károly is niegállapitja, aki azt irja »Die Agrarfrage« című művében, hogy »a modern termelés az iparban a kézimunkás munkáját a szélsőig egyszerűsítette, nem ugy azonban a mezőgazdaságban, amely mindinkább bonyolultabbá lesz. amelynek eszközei érzékenyebbekké válnak, amelynekímódszere mindinkább több értelmiséget és több belátást követel.« Ezek szerint az értelmiség szempontjából az a mezőgazdasági munkás egyáltalában nem áll alacsonyabb szinvonalon. mint a gyáripari centrumokban segédmunkási minőségben foglalkoztatott sok ipari munkás s mégis ezekkel szemben a titkos szavazást koncedálják, velük szemben nem vetik fel az értelmiség hiányának kérdését, viszont a falusi és a mezőgazdasági munkások sorsában osztoznak azok a falusi kisgazdák, kisiparosok és kiskereskedők, akik ugyancsak az értelmesség megfelelő fokán állhatnak, és hogy állanak is, azt elismerte a magyar törvényhozás azzal, hogy választójogot régtől fogva adott nekik. Marad tehát a megbízhatóság kérdése. Hogy pedig a városi ipari munkásság megbízhatóbb lenne, mint a falusi mezőgazdasági munkásság, melynek sorai ugyancsak tarkítva vannak önálló, független exisztenciákkal, falusi kisgazdákkal, kisiparosokkal, falusi intelligenciával, kiskereskedővel, azt a magam részéről a legnagyobb mértékben kétségbe vonom. Ebben a tekintetben hivatkozhatom azokra a tanulságokra, amelyek amellett szólanak, hogy az állami és a társadalmi rend nagy veszedelmére bekövetkezett legutóbbi történelmi eseményekben a főfelelősséget és az indító felelősségét semmi képen sem a mezőgazdasági munkásság viseli, hanem épen a városi ipari munkásság, amelyet a kormány tartott annyira megbízhatónak, hogy neki a titkos szavazás kedvezményét megadta. Ilyen körülmények között nem látok semmiféle helytálló indokot fennforogni abban a tekintetben, hogy a szavazás ne legyen titkos és hogy a szavazás ne alapuljon az egész országban egyformán vagy a kisebbségi képviselelre is kiterjedő lajstromos rendszeren, vagy pedig az abszolút többségi választójog rendszerén. (Igaz ! Ugy van ! Egy hang a, közéven : Csak a lajstromos rendszeren!) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Harmadik feladatköréül a ministerelnök ur azt jelölte meg, hogy a gazdasági lehetőségeink felhasználásával hordképes középosztályt kell teremteni. Ha szembeállítom az ígérettel az eredményt, azt látom, hogy ez a hord képes középosztály tényleg teremtődik, most erősödik, a B-listások csoportjaival növekedi január hó 30-án, pénteken. szik. Az az erőforrás, amelyet a ministerelnök ur a középosztálynak megígért, tényleg csörgedezik feléje a végelbánásoknak és B-Jistára helyezéseknek csatornáin keresztül. Azt tartom azonban, hogy ez a nyeresége a középosztálynak éppen olyan problematikus, mint amilyen problematikus az a megerősítés, amelyben a középosztály egy másik része, az intelligencia, a közhivatalnoki réteg részesült, amidőn a kormány negligenciája miatt, minthogy nem voltak sem földjei, sem istállói, sem gyárai, sem pincéi, amelyekben felhalmozhatta volna azokat az értékeket, amelyekbe a pénz romlása idején pénzét mindenki átmentette, kénytelen volt pénze értékének legalább roncsaiban való megmentéseért átmenekülni az értékpapírpiacra, ahol a kormány kapkodó és irányt nem mutató politikája következtében elvérzett. Azért tartom azt, hogy ebben a tekintetben a kormányt f terheli a felelősség, mert ha kezdettől fogva határozott közgazdasági programmot vallott volna, akkor ehhez alkalmazkodni módjában lett volna mindenkinek és mindenki megóvhatta volna vagyona roncsait attól, hogy ebben a közgazdasági zűrzavarban tönkremenjen. így azonban, minthogy a közgazda.-ági dzsungelben csak azok tudtak eligazodni, akiknek megfelelő szimatjuk volt vagy akik közelebb állottak azokboz a forrásokhoz, amelyekből egyszer-másszor felvillant egy-egy iránytmutató fénysugár, megállapiiható az, hogy a történelmi középosztály megerősödése helyett annak a legtökéletesebb lecsúszása, elszegényedése, jóformán tönkremenése következett be — a kormány hibájából. Legfeljebb három olyan momentumot tudtam felfedezni a kormány működése során, amely a történelmi középosztálynak, illetőleg általában a középosztálynak megerősítését szolgálhatta volna. Ezek között látom "azt a kis szaporulatát a középosztálynak, amilyet abban a pár vitézség címén középbirtokhoz juttatott volt vitéz katonatisztéén kapott, és abban a koncesszióban, amelyet a kormány tett a birtokosok, kereskedők és iparosok részére (Zaj. Halljuk! halljuk!), amikor megengedte, hogy a^ konjunktúra minden lehetőségét ám csak használják ki és kívánjon portékájáért ki-ki annyit, amennyit csak el tud érni, nem mérve ezt az elérhető árat sem a beszerzési, sem az utánpótlási árhoz, sem a polgári haszon mértékéhez, sem pedig ahhoz a mértékhez, hogy milyen áron képes a megszegényedett vásárlóközönség ezeket a portékákat a maga exisztenciájának tökéletes lerontása nélkül megvásárolni. Ha azonban ezt is visszafordítom, akkor itt is azt látom, hogy a termelőosztályoknak es a termeivények forgalombahozatalával foglalkozó kereskedelemnek ez a kedvezményezése nagy visszahatással lesz és van is már ezekre az osztályokra, mert ez a fogyasztóközönség tökéletes kiuzsorázásával jár és amikor a fogyasztóközöuség már nem képes vásárolni, akkor megjön a termelőknek és a forgalombahozóknak is a böjtje, amidőn majd el fogják veszíteni azt, amit a kormány kedvezményei folytán nyertek. Még egy harmadik momentum is van, amely látszólag a középosztály erősítésére szolgál. Ez az a szűkkeblűség, amelyet a földbirtokreformtörvény végrehajtása során tanúsítottak az illetékes tényezők, amikor abból a gondolatból kiindulva, hogy védeni kell a birtokos középosztályt, lehetőleg minimálisra szabták azokat a juttatásokat» amelyeket a földnéíkülieknek adtak, holott ez is rossz szolgálat volt a birtokos középosztálynak, mert azt eredményezte, amitől a ministerelnök ur beköszöntő szavai szerint óvakodni kellett volna, hogy a földbirtokreform kérdése sem fog nyugvópontra jutni, hanem elő fog állani az a helyzet, — ha nem most vagya közel
