Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

A nemzetgyűlés 370. ülése 1925. évi február hó 4-én, szerdán. 123 oldalon teljes bizonyosságot fog adni végre az árverések tekintetében a hitelezőknek. Ha ezt a kérdést sikerülni fog megoldani, ez lényeges előrehaladást fog jelenteni. (Helyeslés.) Yalószinüleg más tipusok is fognak születni és mindenesetre kívánatos lesz, hogy egy egységes típus bontakozzék ki a hosszúlejáratú hiteleknél, a jelzálogleveleket illetőleg. Ennek formáját, kereteit megadni ma még nem tudjuk, mert csak akkor lehetünk ebben a helyzetben, ha konkrét formában látni fogjuk az idegen tőke megjelenését. Ugyancsak meg fognak történni az intézkedések a kamatkérdést illetőleg is, hogy a kamattörvénynek azok a meghatározásai, helyesebben korlátai, amelyekben a hosszú lejáratú hitel esetleg nehézségeket láthat, kiküszöböltessenek, attól azonban nem kell tartani, amire nézve aggodalmakat hallottam hogy ezáltal az uzsorának fogunk tápot adni. Azt hiszem, hogy egy mérsékelt kamatláb bekebelezését meg fogják engedni, de az mindenre adhat alkalmat, csak uzsorára nem. Általában véve ismételten hangsúlyoznom kell azt, hogy nekünk minden erővel azon kell lennünk, hogy a kamatpolitika ugy alakuljon ki az országban, mint ahogy az egy stabil értékmérőnek megfelel. Nagyon sajnálom és nem tudom megérteni, hogy azok az intézmények és intézetek, amelyek hivatottak erre, nem látják ennek a kérdésnek fontosságát. Ez lehetetlen. Megáll minden termelésünk, ha a kamatpolitikában komoly változás nem történik. A saját jóvoltukat és saját céljukat szolgálják akkor, ha olyan kamatlábpolitikának megvalósítására törekszenek, amely számol az ország mai gazdasági helyzetével is. Ezzel kapcsolatosan tudom, hogy a hitelélet helyes kialakulásának határozott mértékben akadályai a váltó- és es'véb illetékek. Azért, hogy minél gyorsabban lehessen intézkedni, az appropriációs javaslatban felhatalmazást fogok kérni arra, hogy ezt a kérdést megoldjam. Lehetetlennek tartom azt, hogy amikor a külföldön jelenünk meg és ott akarunk váltóhiteleket felvenni, amelyek idegen valutára szólnak és idegen valutát kell fizetnünk érte, azokat még ma is két százalékos illetékkel terheljük meg. Lehetetlennek tartom mindazokat az illetékeket, amelyek ma a bekebelezésnél, hitelbiztosításnál, stb. jelentkeznek. (Ugy van! Ugy van!) Ezekre nézve a legrövidebb idő alatt meg fogjuk jelentetni a rendeletet, amely ezeket az akadályokat szintén meg íog\ia szüntetni. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban rá kell, hogy térjek röviden a földbirtokreform finanszirozásának kérdésére is. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, rendkívül nehéz és kényes helyzetben érzem magam, nehéz és kényes heyzetben azért, mert látom azokat a rendkívüli nagy nehézségeket, amelyek e kérdés megoldása körül mutatkoznak, de mégis azt tartom, hogy kötelességem ezekre is rámutatni, nehogy később szemrehányás tétessék, hogv senki sem hívta fel ezekre a figyelmet. Hivatkoznak mindig arra, hogy miért nem tesz a kormány ebben a tekintetben valamit; miért nem oldja meg a kérdést és jórészt odaállítják szemeink elé a Stolipinféle földbirtokrefornaot. Elfelejtve, hogy az egészen más körülmények és lehetőségek között született meg, mint az a földbirtokreform, amelyet mi viszünk keresztül. Hiszen Oroszországban akkor egy hatalmas, erős tőkeképződés volt az egyik oldalon és csak özönlött a külföldi tőke ugy, hogy senkinek sem került nehézségébe a földbirtokreform finanszírozása kérdésének megoldása. Ma, amikor azt látjuk, hogy a mezőgazdaság a legnagyobb krízisben van a tőkehiány miatt, minden erőfeszítéssel azon vagyunk, hogy valahogy ezt a kérdést meg-oldjuk, s ekkor természetszerűleg felmerül a kérdés, honnan vegye az ember azokat a tőkeforrásokat, amelyek ennek a nagy reformnak a megvalósítására szolgálnak. Én nem csinálok titkot abból, hogy az én előzetes számításaim, amelyekre nem is akarok kitérni, talán túlzottak, de rendkívül nagy összegről van szó és épen ezért kell, hogy bizonyos óvatosságra figyelmeztessem a közvéleményt is és különösen azokat, akik elmennek most is a faluba és ott feleslegesen izgatnak. (Ugy van! Ugy van!) Ezek megtehetik, mert minden felelősség nélkül dolgoznak, nem a nemzet javára, hanem a nemzet ellenére. (Ugy van! Ugy van! — Felkiáltások: A kárára!) Nálunk nem az a helyzet most, hogy problémákat csak olyan könnyen oda lehessen dobni és azután bízzuk, nem tudom kire, a megoldást. Nemzetével szemben hivatását csak az teljesiti, aki tudja mingyárt a megoldás módját is. Keli, hogy én állást foglaljak ezek ellen a szerencsétlen izgatások ellen, mert mi olyan földbirtokreformot akarunk megvalósítani, amely földbirtokreformórt az egész vonalon helyt tudunk állni. Nem lehet az a cél, hogy itten bizonyos idő múlva tönkreíment exisztenciák százezreivel álljunk szemben, akik veszélyeztetik a békét és minden megoldást lehetetlenné tesznek. Az ország és a nemzet érdekében mi életképes, életerős exisztenciákat akarunk. Én innen figyelmeztetem a falu népét, hogy ezeknek az izgatóknak ne üljön fel, ezek csak ígérnek, de semmit sem adnak. (B. Podmaniczky Endre: Nekik nincs veszteni valójuk!) A magam részéről csak jelezni akarom, nem akarok ennél a^ kérdésnél hosszasabban időzni, de méltóztassék mindenkinek foglalkozni ezzel a kérdéssel és látni fogják ezeket a nehézségeket, hiszen egy pár vonatkozásban épen Kállay Tibor igen t. képviselőtársam mutatott rá arra, hogy micsoda nehézségek vannak e kérdés megoldásánál. Ha majd rendelkezésünkre fognak állani nagyobb külföldi tőkék, akkor könnyebben fogunk tudni e célok felé haladni. A keretek, amelyek ma rendelkezésünkre állanak, nagyon szűkek, most nagy terhek vállalásáról nem lehet szó, csak arról, hogy azoknak a csekély erőknek felhasználásával, amelyek rendelkezésünkre állanak, minél több életerős, egészséges exiszteiiciat teremtsünk, de nem lehet cél olyan exiszteneiákat teremteni, amelyekről azután később gondoskodni nem tudunk. A magam részéről kénytelen voltam: ezt megmondani és mindenkit figyelmeztetni erre (Helyeslés.), mert ezt tartom a földbirtokreform leglényegesebb részének. A földbirtokreform finanszírozás nélkül csődöt mond, tehát keresni kell, meddig lehet finanszírozni és minden finanszirozási alkalmat fel kell használni, de itt előre jelzem ebben a tekintetben, hogy korlátozott erők állanak rendelkezésünkre. A kormány teljes erővel foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek házhelyekre, házak építésére, stb. vonatkoznak, azonban tenmészeszerüen itt is szűkek a keretek, nem lehet mindent egyszerre és egyidőben megvalósítani, hanem fokozatosan kell annak megválósitására törekedni. T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy most áttérjek az ipart közelebbről érdeklő kérdésekre. Előbb a váltó- és egyéb illetékekről beszéltem; ebben az ipar is érdekelve