Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-370
A nemzetgyűlés 370. ülése 1925. összeg, borzasztóan .szegényes állami költségvetésünk kiadási sommázatának 1, mond 1%-a. El kell szörnyűködnünk, amikor ezzel szemben azt látjuk, hogy Németország csaknem 5 milliárd aranymárkás költségvetésében minden nyomorúsága mellett ugyanerre a célra 800 millió aranymárkát fordít, vagyis kiadásainak csaknem 20%-át. Az osztrákok «586 milliárd koronát fordítanak erre a célra bevételeikből, szemben több mint 10.000 milliárd összkiadásukkal, tehát összkiadásaiknak 6%-át. Ez aranykoronára átszámítva mintegy 24 millió aranykorona, tehát hatszorosa annak, amennyit mi fordítunk erre a célra. Azt hiszem, itt segítenünk kell. (Ugy van! Ugy van! — Erdélyi Aladár: És pedig sürgősen!) Ez az a feladat, amely még szorult helyzetünkben is indokolta teheti a. bevételek fokozását uj adók behozatalával. (Erdélyi Aladár.' Fizessék meg azok, akik nem voltak a háborúban!) Összes bevételeink be vannak állítva a szanálási tervbe, az abban megállapítottnál magasabbra nem emelhetők és ha ig'en, akkor száz szükség-let várja belőlük kielégítését. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De itt van mindenekelőtt az 1921. évi XIII. te. által törvénybeiktatott, de végre nem hajtott hadiváltság. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez ugyan csak egyszeri kötelezettségről szól és alapot akar létesíteni az Ausztriában fennálló Kriegsbeschädigungsfond mintájára, úgyhogy ez erre a célra nem felel meg; de én, mint háborút nem viselt ember, aki nem voltam katona, felvetem a hadmentességi díj mintájára szedendő háborumentességi adó kivetésének gondolatát. (Erdélyi Aladár: Progresszív alapon!) Egy második bevételi forrásként szolgálhatna e célra-- amelyet szintén igazságosnak tartok és ajánlom behozatalát —, az általános erő jármű adó, olyan, amilyen Németországban van gyakorlatban. Ha ezt a.z adóforrást már felhasználtuk egyszer jótékony célra és senkisem pusztult bele. akkor ma is elbírják azok. akiknek erőjárművük van, és tudnak a rokkantügy céljára megfelelő összegű adót fizetni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Végül nem egészen megvetendő bevételt vélek találni a luxuskutyák súlyos megadóztatásában. (Helyeslés a jobboldalon.) Aki egy állatra többet ad ki, mint amennyit egy szegény ember gyermekére fordíthat és hozzá még töméntelen kellemetlenséget is okoz embertársainak, attól legkevesebb, amit kívánni lehet, az, hogv járuljon hozzá háborús sérültjeink eltartásához. (Élénk helyeslés.) Lehetetlen, hogy mi legyünk a legrn ostobábbak háborús sérültjeinkhez, amikor épen a mi nemink szenvedett legtöbbet a háborúban és igy neki van a legtöbb igénye megfelelő kárpótlásra. (Erdélyi Aladár: És nem tudta, miért szenvedett!) Néhány szót kell szólanom a földbirtokreform^ végrehajtásáról és a kishaszonbérlők helyzetéről a buzavaluta válságával kaucsolatban. A buzavaluta A r álsága arra is jó volt, hogy a földbirtokreform hézagait éles világításba helyezze. T)e ha ez a válság nem következett volna be, abban az esetben is fenforogtak volna a bajok. Az én kerületemben a földbirtokreform nagyjában végre van hajtva, annyiban, amennyiben a földbirtokrendező bíróság meghozta Ítéleteit és az illető földhözjuttatottak birtokába jutottak annak a területnek, amelyet igényeltek. Ezzel azonban a dolog még lebonyolítva nincs és ha nem gondoskodunk arról, hogy azok az emberek, akik a földbirtokreform utján földhöz jutottak, a kapott földterületet meg is tarthassák, akkor az egész akció meghiúsult. Adminisztrácionális és pénzügyi feladatokkal állunk szemben; adminiszévl február hó 4-én, szerdán. 109 tracíonális feladattal annyiban, hogy a gyakorlat mindinkább azt bizonyítja, hogv bármenynyire jó volt is magának a tudajdout érintő kérdésnek, a megváltás kimondásának és a juttatás kérdésének birói fórumra bízása, a további teendők elvégzésére és az egész akció további lebonyolítására a bírósági fórum oly nehézkes, hogy az nem felel meg a gazdasági élet követelményeinek és a földhözjuttatottak kívánalmainak. (Ugy van! Ugy van] a jobboldalon.) Nap-nap után előfordul az az eset, hogy egyes földhözjuttatottak valamiféle, nem bennük rejlő hiba, hanem családi körülmények következtében vagy más okból változtatni akarnának a birtokukba jutott terület kezelésén; nem akarnak ők spekulálni, sem valami visszaélést elkövetni, hanem egyszerűen rokonságuk valamely tagjának, vagy más valakinek akarják a birtokot átadni, akinek arra való igényjoígosultsága és rátermettsége kétségbevonhatatlan. Vannak azután cserék, különböző változtatások, amelyek mind gyors intézkedést kívánnak, azok a szegény emberek pedig nem tudják mit csináljanak, nem tudják, nii van nekik megengedve és mi van megtiltva. Idevonatkozó rendelkezéseket országosan, központilag kezelni és olyan nehézkesen, írásban és tanácsi határozattal elintézni, mint ahogyan ma történik, nem lehet. De még fontosabb a dolog* pénzügyi oldala. Nekünk, akik a földreformmal eredetileg foglalkoztunk, megvolt erre vonatkozólag a magunk felfogása, és nem egészen helyeseltük azt a módot, ahogyan a reform keresztül vitetett, mert a keresztülviteli módozatok eltértek azoktól, amiket mi abszolúte véve helyeseknek tartottunk. Mi elejétől fogva tisztában voltunk azzal, hogy bizonyos pénzügyi intézkedések nélkül a földbirtokreform lebonyolítható nem lesz. Azt azonban, hogy ez a pénzügyi lebonyolítás be fog-e következni,, nyugodtan rábíztuk a jövőre, számítva arra, hogy majd a kényszerítő körülmények úgyis elő fogják idézni azt, hogy az államnak kell belenyúlnia ebbe a kérdésbe és megfelelő segítségben részesitenie az illető földhözjuttatottakat. Az első és legnagvobb nehézség, ami a, pénzügyi rendelkezések teljes ziláltságára mutat az. hogy az eljárás általában hosszú ideig tart. Hosszú ideig' tart már magában a birtokbavételtől egészen a dolog rendezéséig, mikor már mindenki tudja — akár az, akinek valami jár, akár az, akinek valamit fizetnie kell —, hogy hol és mennyit kell fizetni. Ennek következtében az emberek legkisebb rosszakarata nélkül is hátralékok gyűlnek össze. így azután nem kellett semmi egyéb, mint a multévi rossz gazdasági esztendő és lehetetlenség, hogy mikor aztán végre két vagy három év múlva megmondják az illetőnek, aki a földet megkapta, hogy attól a naptól kezdve, amelyen te beleültél a birtokba, mit kellett volna a föld után fizetned, hogy ő akkor hibáján kívül abba a helyzetbe jöjjön, hogy ezután a rossz termés után, egyszerre, az egész időre való hátralék esedékes legyen és az illető köteles legyen azt megfizetni. Ma az a helyzet tulajdonképen, hogy senki sincs tisztában ebben az országban azzal, hogy miféle következményei vannak annak, hogyha valaki nem fizeti meg azt, ami a papiros szerint tányleg esedékes. Bizonyos mértékben ebben a tekintetben ingadozó helyzet keletkezett, úgyhogy az emberek nem is félnek annak a következményeitől, hogyha a fizetéseket nem teljesitik, mert hiszen abszurdumnak gondolják — és méltán —, hogy most már mindenki, aki fizetési kötelezettségének nem tett eleget. NAPLÓ XXIX. n
