Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

110 A nemzetgyűlés 370. ülése 1925. évi február hó 4-én, szerdán. kidobható legyen. Kétségtelen, hogy azállam nem is képes rá s nem is volna helyes, ha megtenné, hogy az ilyen késedelmeknek rögtön a föld elvétele legyen az, eredménye. Ha pedig ezt nem tesszük és meg* akarjuk a földet hagyni az illetőnél» akkor módot kell találni arra, hogy kötelezettségének eleget tehessen egyrészt azáltal, hogy a rendezések történjenek arra nézve, hogy miké pen és hog*y fogja letörleszteni a felgyűlt hátralékokat, másrészt, hogy ezen fizetések korábban való teljesítésére bizonyos hitelek álljanak rendelkezésére, úgyannyira, hogy még ha a buzavalutának ez a .jelenlegi válsága nem is. állott volna be, ez esetben is követelni kellene azt, hogy az állam mégis csak bizonyos anyagi erővel siessen a segítségére a földbirtokreform végrehajtásának, hogy ez a nagy kérdés bizonyos, a törvény által meghatározott keretek között le legyen bonyolítva, és az az izg*ató anyag szűnjék meg, amelyet a mai helyzet e tekintetben létesít. Rámutatok arra, hogv mi íven óriási áldozatot és milyen egyoldalii áldozatot hozott a nagybirtok azáltal, hogy a Hegedűs Lórántféle vagyonváltságok rendszerében arra lett kötelezve, hogy ingatlan vagyon váltságát természetben rójja le. Akkor, amikor a mezőgazdaság összes, egyéb része a természetbeni ingatlan vagy on váltságon felül körülbelül 90 millió aranykorona értéket szolgáltatott he az állampénztárba, a Hegedűs-féle vagyonváltságok kapcsán; s mrkor ezzel szemben a részvénytársaságok és a kereskedelmi vállalatok csak 16 millió aranykoronát fizettek; óriási értéket képvisel az. amit a nagybirtok ingatta nvagyonváltság címén még* beszolgáltatott. Ezzel a nagy vagyonváltsággal szemben, amelyre vonatkozólag* kétségtelen, hogy Magyarországon sehol semmiféle vagyon értékének 15—20%-át teljesen ingyen neim! szolgáltatta be az államnak, az állami kiadások fedezésére, --- ezt az egyet meg kell állapítani, minden egyéb szociális és politikai szemponttól függetlenül — azt hiszem, hogy ennek a nagy értéknek ellenében épen a nagybirtokosok követelhetik azt, hogy ez a tőlük elvett nagy érték a társadalmi béke szolgálatába legyen állítva, hogy az egészséges mezőgazdasági viszonyok megteremtését mozdítsa elő, és ugy találom, hogy egyenesen a nagybirtokosságnak kellene követelnie azt, hogy a természetbeni ingatlan vagyonváltság és annak hozadéka a mezőgazdálkodás és a i'öldbirtokreform céljaira hasznosittassék. Én még azt sem kívánom, hogy az állam) ebből egyetlenegy fillért odaadjon ajándékképen azoknak a szegény embereknek, akik a földbirtokreform utján földhöz jutottak. Csak azzial a hozadékkal, vagy azzal, amit mindegyiküknek lizeniök kell azért, hogy részesedett, abból az ingatlanvagyonváltság-földből, legyen segítve a másikon, aki hitelre szorul, hogy az megfelelő és könnyebb hitelt kapjon. Az én véleményem szerint a mezőg*azdasági hitelnek nagyon sokat vitatott problémáját is nagymértékben előmozdítaná az, ha az állaim elfogadná azt a tervet, amelyet itt Mándy Sámuel t. barátom felemlített és amely annyiban nagyon érdekes, hogy nagyon jól bevált külföldi intézményekhez teljesen hasonlatos. És amely a földbirtokok általános lekötésén alapuló hitelforrás megnyitására alkalmas hítelapparátusnak a megindítását is előmozdítaná, az, hogyha az állam a vagyon vált- j tsáígföldek jövedelmét vagy azok ellenértéké- j nek egy résaét azokba a kötvényekbe fektetné, ' «•melyeket az állam abból a célból akar kiho- ' csáttatni, hogy a mezőgazdaság ezen a réven hitelre tegyen szert, mert akkor megindulna a folyamat, már pedig ily viszonyok között, amelyek között mi vagyunk, elsősorban a folyamat megindulásáról kell g'ondoskodni, mert az már félmunka, és abban az esetben lehet számítani a külföld és az egész pénzvilág érdeklődésére, ha látják, hogy a dolog megindult és helyes alapon lett megindítva. T. Nemzetgyűlés! A búzávalnta válságára vonatkozólag itt már többen nyilatkoztak, A magam részérői csak arra akarok rámutatni, hogy ez a válság* szükségszerüleg kellett, hogy bekövetkezzék, mert hiszen természetes, hogy a búza ára sokkal jobban hullámzik, semhogy meg-felelő értékmérőül lehetne használni. Csak a mi nyomorúságos viszonyaink között, amikor minden ingadozott és amikor az aranykorona iránti bizalom sem állott olyan szilárd alapon, gondoltunk erre a megoldásra. Mert amikor elővettük a buzavalutát, jobb lett volna, hogyha a nemes aranypénzvalutát vettük volna elő. Jobb lett volna, ha a számításokat nem búzában, hanem aranykoronában tettük volna meg*. Ma ezt mindenki belátja, de akkor mindenkinek a buzavaluta ragadta meg a figyelmét és mindenki abba kapaszkodott bele. Mármost a búza árában való ezen árhullámzás, ami most bekövetkezett súlyosbította a viszonyokat a bérletek terén és a mezőgazdálkodásban ott, ahol a búzában való megállapodások vannak! Erre kiterjeszkedni szélesebben nem akarok, bár igazat adok azoknak, akik azt mondják, hogy óvatosan kell eljárni, mert hiszen nemcsak a mezőgazdaság keretén belül történtek búzában való megállapodások, nemcsak azok vettek terhet a nyakukba, akik bérleti megállapodásokat kötöttek, hanem ha valaki egy lovat vagy egy mént vásárolt — amit nagyon sokan megtettek — búzaár alapon, vagy házat akár fővárosi, akár vidéki házat vagy akármit vásárolt, vagy bérelt buzaalapon, azt most épen olyan sérelmesen érinti a muai búza valutává! ság, mint a földbérlőket, vagy más mezőgazdákat. Ha azonban nem gondolnak amazoknak a helyzetén való változtatásra, akkor tényleg* problematikus, hogy ezeknek a helyzetén rendeletileg lehet-e változtatni és lehet-e tovább folytatni r a magántulajdonba való benyulás módszerét, ami esak szükség következtében állhatott elő és amit helyeselni semniiképen nem lehet. Máskép áll azonban a dolog a földreform keretén belül és a kis haszonbérlőkkel szemben. Azt mondják ugyan, hogy tulajdonképen rendeletileg történtek a nagybérlőkre nézve is azok az intézkedések, amelyek a búza valutára való átmenetelt i'dézték elő, de mégis különbség' van a kettő között. A nagybérlőknél nagyon ritka eset mia már, hogy itéletileg volna megállapítva a búzában a haszonbér, mindenütt magánegyességek rendezik ezeket a kérdéseket, ellenben a kisbérlőknél országos rendeletek és kivüleső fórumok határozatai állapították meg a bért. Ehhez járult azután a, rossz termés. Teljes lehetetlenség*, hogy az, akinek a múltévben annyija sem termett, mint amennyi rendes körülmények között, teremni szokott és az utolsó szál.gabona ját is értékesíteni- volt kénytelen, moot azért, mert a búza ára a duplájára emelkedett, kétszerannyi haszonbért fizessen, mint aineniryit kellett volna fizetnie, ha a íizetás ősszel lett volna esedékes. Más esetek is vannak. Itt vannak elsősorban is azok az esetek, amikor a búzában való kötelezettséget a, kisemberektől valami okból nem fogadták el, vagy pedig önhibájtikpn ki-