Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

9S A nemzet gyiïïês 370. »lése 1925, hn február hó 4-én

f szerdán. hajlandók vagyunk fizetni, az a töke igenis ide fog jönni, mert a pénz mindig megkeresi azt a helyet, ahol legjobban gyümölcsözhetik, Magyarországon a mezőgazdasági hitel kérdése már 50 esztendő előtt aktuális volt. Több mini 40 esztendeje, hogy a közgazdasági doktorátusra készültem és disszertációm tárgyaid Magyarország mezőgazdasági hitelkérdésének megoldását választottam, mert ez a kérdés maliikkor épen olyan aktuális voll, mint ma. Csekély tanaim anyai ni alapján merem állítani, hogy e kérdést, amelyet bizonyos fokig megoldottak Franciaországban agy mint Németországban, nálunk egyáltalán nem oldották soha. Nálunk a helyzet egyszerűen mry alakult, hoiry a külföld akképen helyezett el nálunk tőkétjiogy megvásárolta a zálogleveleket azoktól az intézetektől, amelyek jelzálogkölcsönt nyújtottak. Egyedül vagy mondjuk főleg ez a tőke szolgáltatta itt a forgótőkét és pedig nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az egész közgazdasági életnek, mert jól tudjuk, hogy ha a gazda felveszi a kölcsönt, az igen hamar: bejut a közforgalomba és forgótőkévé válik más ágazatokban. Méltóztassanak megengedni, hogy e tétel illusztrálására statisztikai adatokat tárhassak a t. Nemzetgyűlés elé."(Hallnik! Halljuk!) NagyMagyarországon 1914-ben az összes bekebelezett tartozás kerek számban 3.7 milliárd aranykorona volt, mely összegből a földre esett 2.5 milliárd, a házakra pedig 1.2 milliárd aranykorona. Ebből a 3.7 milliárdból külföldön záloglevelekben ós községi kötvényekben volt elhelyezve 2 milliárd. Ezt a számot méltóztassanak megjegyezni. Ez a 2 milliárd 70%-os külföldi kölcsönt jelent. Ezenkívül külföldj intézetek által Magyarországon 500 millió volt elhelyezve. Volt ezenkívül más tőke is az országban, nevezetesen vasúti elsőbbségi kötvények címén a helyiérdekű vasutaknál 673 millió, a részvénytársulati íövasutaknál 467 millió, öszszesen tehát 1140 millió. Ebből külföldi tőke 798 millió volt, vagyis ismét 70%. Ha most csak a jelzáloglevelekben külföldön elhelyezett 2 milliárdot összehasonlítjuk az Osztrák-Magyar Bank váltókölcsöiiévcl, melyet 1918-ban nyújtott nekünk, meg kell állapitanunk, hogy 596 millió korona volt az a legnagyobb összeg, amelyet az Osztrák-Magyar Bank az országnak valaha, adott. Ebből megállapítható, hogy bekebelezett külföldi tőke csaknem négyszer annyi volt 1918-ban, mint a Jegybank által adott váltókölcsön. Ha ezeket a számokat csonka Magyarországra alkalmazzuk, a kérdés ugy alakul, hogy 1919-ben a bekebelezett hitel összege 1814 millióra rúgott. Ebből 1924-ben fennállott 658 millió, melynek fele a földbirtokot, fele a házakat terhelte. Hiányzik tehát csonka Magyarországon csak a bekebelezett külföldi hitelekből igénybevett összegekből 900 millió aranykorona, ezenkívül mintegy 300 millió belföldi tőke utján elhelyezett összeg. Ha a régi Osztrák-Magyar Bank hitelnyújtását összehasonlítjuk a Nemzeti Bank hitelnyújtásával, akkor tudom azt, hogy az Osztrák-Magyar Bank 596 millió hitelt nyújtott 1918-baa, ebből az 596 millióból elég, ha egy negyedrészt ütök le, hogy megkapjam azt az összeget, amelyet az akkori Jegybank a mai országnak nyújtott. Ez kitesz 450 milliót, mellyel szemben a mai Nemzeti Bank 1800 milliós hitelt nyújt most az országnak. Ez az 1800 millió egyenlő 120 millió aranykoronával. A két jegybank által nyújtott hitel között tehát a különbség (mint kevesebblet) 330 millió aranykorona, így tehát hiányzik 900 millió külföldi és 660 millió belföldi kölcsöntőke. Ha még tekintetbe vesszük, hogy búzatermelésre alkalmas 1 erűi etünknek 45.7%-a, rozstermelésre alkalmas területünknek pedig 62.1%-a maradt meg, akkor világossá válik, előttünk, hogy nekünk aránylag nagyobb forgótőkére volna most szükségünk, mint amennyire szükségünk volt a békében. Emellett az utóbbi években ipar is keletkezett nálunk, amelynek szinte nagyobb hiteltőkére van szüksége ma, mint amennyire szüksége volt a múltban. Ezek a számok sötét képét tárják elénk annak, hogyan áll a mi közgazdasági hitelkérdésünk s e számok azt bizonyítják, hogy hitel kérdésünk soha megoldva nem volt, hanem a jelzálogkölcsönök utján nyert hitel adta mindig U forgótőkét s ez elégítette ki a mezőgazdasági hitelszükségleteket. Levonom a konzekvenciákat ezekből a kérdésekből. Mielőtt ezt tenném, még azt akarom először is megáll apitani. hogy ilyen körülmények között, amikor egyedüli reményünk a jelzálogos hitel utján való boldogulás, annyi sürgetés dacára, hónapok múlhatnak el, mig mindazok az^ akadályok, amelyek a külföldi tőke beözönlését megnehezitik — mert beözöiúésről kell hogy szó legyen, hissen 20—30 millió aranykorona bejövetele nem segit ezen a kérdésen, hanem sok száz millió aranykoronára van szükség, elmondottam, hogy körülbelül* mennyire van szükség, s annak egy hányadrésze sok száz milliót jelent —, elhárittatnának. Megengedem, hogy ezen akadályok elhárítása nagy munkát igényel, de ez égetően sürgős. Nem bocsátkozommost már részletekbe — hiszen sokan sürgették ez/t és sokan foglalkoztak ezzel a kérdéssel —, csak taxatíve vagyok bátor felsorolni az ezen kérdés megoldása céljából szükséges intézkedéseket. Ezek a következők: a telekkönyvnek a hitelnyújtás szempontjából való szabaddá tétele, az állam elővásárlási jogának bizonyos fokig való megszüntetése — azért mondom, hogy bizonyos'fokig, mert nézetem szerint ez íeutartható olyan kombinációval, hogy az állam a rákebelezett hitelt egyszerűen köteles lesz átvenni —-, a mai haszonbérek és az árverések mai szabályainak rcAázió alá vétele és végül a kamattétel rendezése, amit én ugy képzelnék, hogy a kamat 8%-ról 12%-ra emeltessék fel. Azonban, még tovább kell mennem, mért nem elég, ha az akadályok sürgős elhárítása megtörténik és az, amit eddig előadni bátorkodtam. T. Nemzetgyűlés! Nem tartozom azok közé, akik a magángazdaságok fentartását — hogy úgymond jam —, támogatását akként propagálják, hogy mindent az államtól várnak, de vaunak rendkiviili helyzetek, amikor ezen szabály alól kivételt kell tenni. Ez, a helyzet ma nálunk fennáll. Igenis, igénytelen nézetem szerint az államnak ebbe a kérdésbe bele kell kapcsolódnia, ha elég, ugy csak erkölcsi alapon, ha nem. elég, bizonyos korlátolt anyagi felelősség mellett is. Ha ebbe nem megyünk bele, ha az állam fentartja azon elvi álláspontját, hogy ő ezzel mint állam nem kivan foglalkozni, akkor is talán fogunk hitelhez jutni az elmondottak alapján, de nem az indokolt 7—8%-os hitelhez, hanem 17—18%-ó« hitelhez jutunk, amellyel prosperálni ismét nehéz. Csakis állami beavatkozással és bekapcsolódással lehetséges az eredmény elérése. Hogy m-iképen kapcsolódjék bele az állam, ezt egy felszólalás keretében előadni különben is nehéz volna, de az ón képességem és az arra való tudásom sem alkalmas arra. hogy ezt a kérdést itt megoldjam. Ezt azokra kell. bíznom, akik erre hivatottak. Nekem azonban az az érzésem és határozott meg-