Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

96 A nemzetgyűlés 370. ülése 1925, amennyiben niaga a pénzügyminister ur is elismerte már a költségvetésnek eme nagy hiányosságait és kitűnő expozéjában, de a pénzügyi bizottsági)

an is, ismételten nyilatkozott arról, hogy igenis a jövő évi költségvetésben a beruházási tételeket lényegesen fel fogja emelni. Ha mór eljutottam a pénzügyminister ur expozéjához, ngy arról meg kell hogy állapítsam, hogy abban nem egy pénzügyi kapacitás egyoldalú fináncpolitikáját tárja elénk, amit már más alkalommal is hangsúlyoztam, hanem egy gyakorlati, az életet ismerő közgazdász helyes gondolatmenetéről tesz tanúságot. A jelenlegi pénzügyminister ur volt az első 20—30 esztendő óta, aki megállapította hivatalos helyről, hogy a közgazdasági élet mezőgazdasági ágazata immár nagyobb adómegterhelést ezidőszeriní el nem viselhet. Agrár körökben ismeretes volt ez a felfogása. Én azonban mégis kiemelem ezt azért, mert akik figyelemmel kisérték a gazdasági élet fejlődését és bizonyos oldalról annak kritikáját, azok emlékezhetnek arra, hogy évek hosszú sora óta épen az ellenkező beállítást hallottuk és olvastuk, nevezetesen azt, hogy a mezőgazdaság nines eléggé és arányosan megadóztatva, szemben a közgazdaság más ágazataival. (Szabó Jó- \ zsef: Nincs meg a progresszivitás!) Erre vonatkozólag megemlítem, hogy pl. a jövedelemadó 1%-tól kezdve a bevétel 40%-áig emelkedik. Ezt a progresszivitást pl. 100.000 holdnál el sem bírhatják az illetők. Méltóztassanak kiszámítani, hogy mennyi a 40%-os jövedelemadó a földadóval együtt. Én szívesen látnám, ha a 1. képviselő ur alkalomadtán bizonyítékot szolgáltat arra. hogy a progresszió nincs keresztül vive, és akkor meg fogok hajolni érvei előtt. Visszatérve tárgyamra, felemlítem, hogy hálás feladat volna rámnézve igazolni azt, hogy épen ellenkezőleg- állott már évek óta a helyzet. Igenis, a mezőgazdaság aránylag több terhet visel, mint más ágazat, én azonban ezzel a témával most nem kívánok foglalkozni, elvégzik helyettem Gaal Gaston t. képviselőtársam és mások. Nem kívánom bizonyítani most azt, hogy a mezőgazdaság terhére léteznek aránytalanságok. Elfogadom azt a tézist, hogy mindegyik ágazat; súlyosan van megterhelve. (Szabó József: Minél szegényebb, annál súlyosabban!) Elfogadom azt is, hogy minél szegényebb valaki, annál kevésbé bírja elviselni a reá eső terheket. (Helyeslés.) Ez talán a precízebb megállapítás. Nem kívánom az ipar és kereskedelem többterhelésével a mezőgazdaság terheinek enyhítését e percben propagálni. Elfogadom azt a tételt, hogy minden ágazat, amint már enilitettem, a teherbírás maximumáig van megterhelve. (Ügy van! Ugy van!) Minden ágazatnál fennáll tehát azon megállapításom, hogy csakis a több és olcsóbb termelés enyhíthet a súlyos adóterheken. (Helyeslés.) A pénzügymiiiister ur expozéja, amelyről említést tettem, felölel minden pénzügyi és közgazdasági életben létező akut kérdést. Ezeknek fejlesztése, irányítása, rendezése, megoldása a mai időkben óriási, emberfeletti munkát kivan. Ha arra g'ondoíok, hogy maguknak a miniszter uraknak, akiknek tárcája annyira szűk keretekre van szorítva — hacsak, magyarán kifejezve, megmozdulni akarnak a cselekvés terén, miután egy gondolat megvalósítása mingyárt a pénzkérdéssel kapcsolódik —, mennyi időt kell eltölteniök azzal, hogy ezeket a kérdéseket a pénzügymiiiister úrral letárgyalják, illetőleg magának a pénzügyminister urnák is mennyi dolgot ad ez; ha arra gondolok, hogy a képviselők nagyrésze kénytelen a évi február hó A-én, szerdán. pénzügymiiiister urat vármegyéje, községei intézményeinek s az egyes adózóknak érdekében igénybevenni, ha megállapítom, hogy a pénzügyminister urnák az ő nagy adminisztrációja felügyeletével és irányításával mennyi időt kell töltenie, s még ha figyelembe veszem, hogy különösen a költségvetési viták során, de a pénzügyi kormányzatot érdeklő más kérdéseknél is, mennyi időt kell itt eltöltenie a pénzügyminister urnák a Házban, akkor meg kell hogy állapítsam azt, hogy tartok attól, hogy ezt az emberfeletti munkát, akárki legyen is a pénzügy minister tehát a jelenlegi pénzügymiiiister ur is, akivel szemben teljes bizalmamnak és nagyraértékelésemnek adhatok kifejezést —, ag-gályaim vannak a tekintetben, hogy ezeket a fontos kérdéseket, amelyeket bizonyos időre el kell intéznie, a pénzügyi kormányzat elintézni képes lesz-e? Szeréiiytelenségnek tartanám a felvetett gondolattal kapcsolatosan tanácsokkal előhozakodni. Ha valaki hozzám fordulna tanácsért e tekintetben, én őt nálamnál több tudással, több arravalósággal bíró egyénhez utasítanám. Azonban méltóztassék mégis megengedni, hogy erre a helyzetre vonatkoztatva egy-két megjegyzést tehessek. Ha engem a sors nagyobb tudással és több arravalósággal áldott volna meg (Kováts-Nagy Sándor: Nagyon szerény, túlságos szerény!) és így egészen akadémikusán szólva, engem ért volna az a szerencse vagy szerencsétlenség — vagy mondjuk így: érhetett volna —, hogy én bízattam meg ennek a tárcának vezetésével, akkor én a magam részéről, a parlamentáris személyes felelősség elve dacára, a megoldandó feladatok egy tekintélyes részét a kiválasztott egy-két főtisztviselő önálló vezetésére biznám s e mellett kikeresnék a közgazdasági élet minden rétegéből néhány olyan koponyát, néhány olyan arravaló egyént, akik 40 évnél idősebbek és 60 évnél fiatalabbak, akiket azzal biznék meg, hogy a pénzügyi tárca keretébe tartozó minden kérdéssel foglalkozzanak és jelenjenek meg nálam hetenként egyszer, adják ott elő kidolgozott alakban azokat a javaslatokat és terveket, amelyeket legsürgősebben kell inaugurálni vagy életbeléptetni. Ilyen jól kiválasztott, pihentagyu, önzetlen, hozzáértő, az, országot, a világot, az életet jól ismerő érzékkel bíró egyének munkája igen nagy segítségére lehetne a pénzügymiiiister urnák. Ez nem bürokratikus intézmény volna, ezek, teljesen szabad kezet kapAm, hazafias szempontból cselekednének és erre bizonyára még akadna 4—5 arravaló ember Magyarországon. Ezek az urak azzal foglalkoznának, hogy mégis kigondolnák a sürgős teendőket. Erre, igénytelen nézetem szerint, a minister ur és azok a főtisztviselők, akik a reájuk bízott munkával túlterhelve és agyonsanyargatva vannak, kevésbé alkalmasak, mint az ilyen pihentagyu, független egyének. T. Nemzetgyűlés! Sok szó esett arról, hogy az adó kivetése, tehát a végrehajtás körül hibák és aránytalanságok fordultak elő. Megtörtént ez annak ellenére, hogy amint méltóztatnak tudni, törvényeink és rendeleteink egyenesen megszabják, hogy a pénzügyigazgatóságok a jövedelem- és vagyonadókat, amelyekről főleg szó van, hogyan írják elő. Maga a minister ur is szíves volt elismerni, hogy liibák tényleg történtek és azokat orvosolni "fogja. Meg kell állapítanom, hogy ezek a Fíbák nagyon nyugtalanítják és kellemetlen hatást váltanak ki a közönségből. Én ezt másutt már részletesen is kifejtettem, de mert többen is panaszolták e hibát, azért voltam bátor ezt a kérdést itt rö-