Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

A nemzetgyűlés 370. ülése 1925. részletesen foglalkozni, de ismerve igen t. képviselőtársaim tárgyilagos állásfoglalását és helyeselve tárgyilagos kritikájukat, kérem őket, méltóztassanak meggyőződni' róla, hogy ' épen ellenkezője áll annak, amit a költségvetésből megállapítani méltóztatnak. (Zaj a balközépen.) Hallottam itt említeni, hogy pl. Mezőhegyes hüiklankint mindössze 8 kilő! búzát eredményezett. Az; illető képviselő ur most épen nincs a teremben és igy netml akarok a személyére alludálni. Mezőhegyes két métermázsánál is többet eredményezett. Véletlenül ismerem ennek a kérdésnek belső számadását. Méltóztassék átmenni a földmiVelésügyi ministeriumba és ott erről meglehet győződni. Ugyanez áll az erdőgazdaságra nézve is. Azt hiszem, t. képviselőtársaimnak örömére fog szolgálni, ha erről meggyőződnek. (Förster Elek: Ne csak Mezőhegyest tessék emliteni.) A gödöllői uradalmat nem emiithetem, mert ott tényleg rossz a föld, és a gazdálkodás nem foH lyik olyan rendszer szerint, mint Mezőhegyesen: ott tényleg nincs nagyobb eredmény, de ez e tekintetben az egyetlen állami birtok. Még egy kérdést kell kiragadnom s ez oly természetű, melynél nem; ellenvéleményt mondok, ellenkezőleg alátámasztom azt a megállapitást, hogy a főiskolák tekintetében nálunk talán túltengés van és — bár nem tartozik témámhoz, mert csak közgazdasági kérdésekkel kívánok foglalkozni — helyeslem, hogy az eszmét méltóztatik propagálni, de ha nem is kell egyetemeket beszüntetni, egy-egy fakultásra való redukció szerintem! egyeseknél szükséges , volna. Reflektálnom kell még arra a határozati javaslatra is, amely azt célozza, hogy a költségvetés visszaküldessék. Ezt ellenzem, ugy is, mint szerény tagja a pénzügyi bizottságnak, melyben t. képviselőtársam is részt vett; méltóztassék csak visszaemlékezni, hogy amikor a. kormány három hónap helyett négy hónapra kívánt indemnitást, a képviselő ur ez ellen állást foglalt, azzal, hogy a kormány ugy is beterjeszti' a költségvetést. (Zaj half elöl.) Most pedig azt méltóztatik mondani, hogy küldjük vissza a költségvetést és csináljunk indemnitást. De ettől eltekintve is, mélyen t. képviselőtársam, most, amikor: az első aranyköltségvetést, tehát az első reális költségvetést látjuk, — nem ímlondoni, hogy ez nem szomorú költségvetés —, ha megvolna a lehetőség arra,, hogy jobbat csináljanak, akkor én is visszaküldenéiii, de minthogy abszolúte nincs meg a lehetőség arra, hogy a költségvetés keretét áttörjük, megváltoztassuk, nem értem — teljes tisztelettel fogadva a kritikát —, micsoda érdeke az ellenzéknek, hogy ne legyen költségvetés, annak az ellenzéknek, amely évek óta sürgette ezt, hogy alkalma legyen a kormányt felelősségre vonni, bírálatát érvényesíteni. Ilyen körülmények között még a kormány oldalán levő képviselők szempontjából sem tartanám helyesnek a költségvetés visszaküldését s igy nem járulok hozzá ehhez a határozati javaslathoz. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek után rátérhetek az én témámra, amely —- mint emliteni — közgazdasági természetű és kiindulásul általában azt kívánom megjegyezni', hogy a költségvetési vita. egyik főfeladata, hogy a beterjesztett költségvetés pénzr ügyi része, illetőleg számszerüsége a képviselők részéről felülbiráltassék. Itt tisztelettel em- ( litem meg azt a kivételt, amelyet Farkas t. kép- I viselőtársamnál láttunk, hogy ő bizonyos fo- i évi február hó 4-én, szerdán. 95 kig foglalkozott a kérdés számszerűségével is, ami pedig a vita során alig-alig fordult elő. De ezi most nem is igen lehetséges. A kormányzat bizonyos előirt marsrutával volt kénytelen a költségvetést egybeállítani, a kormányzatnak az államháztartás rendjét egy előre megállapított keretbe kellett beillesztenie s ez főleg ezért történt, mert minden illetékes tényező megállapítása szerint az adózók teherbiróképessége kimeritettnek látszik. Ilyen körülmények között még a pénzügyi bizottság seirű volt abban a helyzetben, hogy hosszadalmasan foglalkozzék a számszerüség kérdésével, a pénzügyi résszel, mert a szűkre szorított kiadási tételeket leszállítani alig jöhetett szóba, felemelni pedig, ismert okokból, szintén nem lehetséges. Ezért a t. Nemzetgyűlés költségvetési vitáját nem is dominálta a pénzügyi rész bírálata, sőt mig a múltban, a békeidőben a költségvetési vita során egyes pártok, egyes képviselő urak határozati javaslatokat terjesztettek be, melyekkel gondolataik megvalósítását vélték szolgálni, melyek a költségvetés kiadási tételét emelték, ma ilyen kívánságok hangoztatása igazán hiábavaló meddő munka volna. Igy tehát ezt a vitát — hogy ugy mondjam — az dominálta és ennek a vitának az adott aktualitást, hogy egyes képviselő urak, akik a gyakorlati élethez vannak kapcsolódva, előadták gondolataikat, melyekkel a haladást vélték szolgálni; előadták azokat az eszméket, melyek segítségével e nehéz helyzetben könnyítést vélnek elérni' és végül felhívták a kormányzat figyelmét egyes fontosabb kérdésekre és sürgették a kormányzatot, hogy egyes fontos kérdések elintézése tekintetében Yégre tegye meg az intézkedéseket. Nem egy megszívlelésre érdemes gondolat merült fel a vita során, legyen szabad reménylenem, hogy a kormány ezekről a gondolatokról és eszmékről tudomást szerez, és kérem méltóztassék konszideráció tárgyává tenni azok esetleges megvalósítási lehetőségét is. (Helyeslés a jobboldalon.) A múltban a költségvetések tárgyalása alkalmával az illető szakministerek rendesen politikai államtitkáraikat bízták meg azzal, hogy a vita során felmerült gondolatokat feljegyezzék, s a minister urakkal közöljék, mert hiszen a minister urak, a költségvetési vita során nem lehetnek állandóan jelen. T. Nemzetgyűlés ! Amikor én is kiveszem részem a vitából és igénybe veszem a nemzetgyűlés türelmét és figyelmét, tudatában vagyok annak, hogy a vita ilyen előrehaladott stádiumában aligha leszek abban a helyzetben, hogy sok uj gondolattal jöjjek a nemzetgyűlés elé. Mégis azt tartom, talán nem lesz meddő munka, ha azokat a kérdéseket, amelyeket mások már érintettek is, és amelyeket én is fontosnak tarlók, a magam okfejtésével, érvelésével alátámasztva ajánlom a kormányzat figyelmébe. Általános panasz tárgya volt, hogy a beruházások oly szűk térre vannak szorítva, különösen a gazdasági tárcáknál oly kicsiny mérvben vaunak dotálva ezek a tételek, hogy a termelés kimélyitése, ami pedig egyedüli mentsvára a jövő költségvetés expanzivitásá-i nak, egyenesen veszélyezettnek látszik. A gazdasági termelés megerősítése és fejlesztése vitális államérdek, enélkül többtermelést vagy olcsóbb termfelést nein várhatunk, enélkül pedig az adóalap nem bővülhet ós sem az adózó, sem az állam nagyobb jövedelemhez nem juthat. Ezzel a kérdéssel nem kívánok hosszasabban foglalkozni, mert nyitott ajtót döngetnék, ha ennél a kérdésnél hosszasan időznék, i:«*