Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

64 A nemzetgyűlés 357. ülése 1924. magát a háborút volt képes fogyasztójává tenni. Ma a békeidők visszaálltak, de íiem álltak vissza a békehalárok. Igen szűk területre van szorítva az ipar, ennélfogva súlyos helyzet elé került, de mégis bizom, rendit hetetlenül bízom az életképességében. Nem hallgathatom el azonban aggodalmaimat a földmiveléssel szemben. A háborúnak egyetlenegy üdvös hatása volt, az, hogy a magyar föld jelzálog- és egyéb terheitől megszabadult. Most bekövetkezett a legutóbbi fatálisán rossz termés. A nagy adók, a kényszerkölcsön a legrosszabb időben jöttek, úgyhogy nekem aggodalmam van, hogy ha még egy rossz termés lesz, (Felkiállások a középen : Islen ments !) akkor újra bekövetkezik a földbirtok eladósodása. (Szuhányi Ferenc : Már megkezdődött !) Igenis, bármily agrárellenes hangok hallatszanak is felénk bizonyos berkekből, a tényállás az, hogy nemcsak a kisgazda, de a nagyobb földbirtokos sem képes beruházni, ez az a hires tulipántos ládáról szóló mese, hogy a kisgazdának tele van pénzzel a tulipántos ládája. (Szomjas Gusztáv : Dehogy van !) Ez a valóságnak olyan meghamisítása, amely ellen ezekről a padokról kötelességemnek tartottam tiltakozni. Azt hiszem, a bajokon még nem vagyunk túl. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy katasztrófától tartanunk nem kell. Az állam pénzügyeit, hála a kormány bölcsességének, a helyes útnak, amelyre lépett, megmentve láthatjuk. Kérdés azonban, áll-e ez a magángazdaságra nézve. ? Nekem az elmondott aggodalmaim e részben is megvannak, de mert aggodalmaim vannak, van egy hivő szóm is. Felhívás a munkára, mert az egész nemzetnek tisztában kell lennie azzal, hogy ebben a súlyos helyzetben, ha mindnyájan Briareus-ok volnánk is, ha száz kezünket mindnyájan mozgásba hoznánk, akkor sem tudnánk mindazt a hivatást teljesíteni, amely reánk nehezedik. Minthogy azonban tudom, hogy a mai helyzetben sem többet, sem jobbat nem várhatunk bárkitől sem, akárkik ülnének itt az előttünk lévő piros bársonyszékekben, a kormány iránt való bizalmam alapján az indemnitást elfogadom. (Élénk helyeslés és laps a jobboldalon és a középen.) (Az elnöki székei Huszár Károly foglalja el.) Fhiök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Frühwirth Mátyás ! 2 óra 30 perc. Frühwirth Mátyás : Igen t. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy egés'zen röviden két határozati javaslatomat indokoljam meg. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Frühwirth Mátyás : Tekintettel arra, hogy a nemzetgyűlés tanácskozási ideje már meglehetősen kimerittetett, tisztelettel bátor vagyok kérni, hogy ennek a két határozati javaslatnak rövid megindokolását méltóztassék türelemmel meghallgatni. (Halljuk ! Halljuk !) Az igen t. előttem szóló Barthos Andor képviselő ur a maga szakszerű és szakavatott gyakorlati szemével rámutatott mindazokra a kérdésekre, amelyek a pénzügvrrnnister ur előadásával kapcsolatosan felvetődtek. Én néhány probévi december hó 17-én, szerdán. lémát akarok érinteni, amelyek szorosan összefüggnek a mostani gazdasági helyzettel. Magyarország azzal, hogy a szanálási törvényekhez hozzájárult és a népszövetségtől a kölcsönt felvette, abba a helyzetbe került, hogy gazdaságilag is hozzákapcsolódást találjon a többi nemzethez és részesévé legyen mindazoknak a gazdasági mozgalmaknak, amelyek Európát végigszántják. Hatalmas gazdasági és politikai átalakulás folyik Középeurópában, amelynek kétségtelen jeleit látjuk hazánkban is felburjánzani. Minden ország, minden nemzet, amely végigélte a forradalmakat és különösen amely végigélte a nagy-enteïite küzdelmeit, gazdasági harcát is, súlyosan érzi azt az erőt, annak a gazdasági háborúnak- következményeit, amelyet a véres háború után velünk szemben folytattak. Vannak politikai mozgalmak, amelyek minden országban a középút irányát jelzik, vannak politikai mozgalmak, észrevehető hatalmas mozgalmak, amelyek minden oldalról, jobbról és balról is lerázzák a szélsőségeket és konszolidált állapotokat igyekeznek teremteni, a háború véres terveit és azokat a politikusokat, akik a népeken még tovább is a páncéllal és szuronnyal akartak uralkodni, egyszerűen félretolták, nemzeti és valláserkölcsi alapon épülnek fel és ezek azok a politikai mozgalmak, amelyek ugy látszik a nemzetek jövendőjét a közeli évtizedekben és évszázadokban irányítani fogják. Itt Magyarországon is számtalan jelét látjuk ezeknek a mozgalmaknak. Nem akarok másra hivatkozni, mint ami a parlamentben történik. Azt látjuk, hogy máskor, békében, 10—20 évvel ezelőtt az ellenzék kivonulása ilyen viszonyok között, mint a maiak, talán a közvélemény óriási felkorbácsol ásat idézte volna elő, és most csodálatosan a magyar közvélemény megnyugvással vette tudomásul az ellenzéknek ezt a viselkedését a parlamenttel szemben. (Igaz ! Ugy van 1 jobb felől.) Vannak még más olyan szimptomák is a magyar közvéleményben, amelyek kétségtelenül azt bizonyítják, hogy a magyar nép igenis megunta a szélsőségeket és immár a nyugodt munkához, a tervek végrehajtásához óhajt hozzálátni. Legyen szabad ennek bizonyítására még arra hivatkoznom, hogy az az összefogás, amelyben a liberálisok egy része, a demokratáknak, a Vázsonyi-féle politikának tábora összefog a szociáldemokratákkal, ez semmi egyéb, mint annak a világnézeti harcnak kialakulása, niegérlelődése, amelynek a közel jövőben, a közeli évtizedekben tanúi leszünk. A szociáldemokraták mindenütt a legradikálisabb polgári elemekkel vannak együtt. Ez igy van Franciaországban, Angliában, Németországban is, de bárhova tekintsünk, mindenütt ezt a folyamatot látjuk megvalósulni. De méltóztassék megengedni, hogy még egy fontosabb szimptomára mutassak rá, amelylyel ezt igyekszem bizonyítani, még pedig a szociáldemokrata szakszervezetekben folyó küzdelemre, amelyről a közvélemény folyton beszél s amely a közeli időben nagyon súlyos, nagyobb szabású kirobbanásra vezetett. Látjuk a szociáldemokrata szakszervezetekben azt a mozgalmat, amely nincs megelégedve a jelenlegi, úgynevezett második garnitúrával, a szociáldemokrata vezérek mai politikai állásfoglalásával. Sokan