Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

14 nemzetgyűlés 357. illése 1924. ugyan félreértik ezt a mozgalmat és azt gondol­ják, hogy ez nacionalista értelemben fejlődik; de én az én tanulmányaim és előrelátásom szerint az fog történni, hogy ez a mozgalom kommunista, bolseviki irányban fog haladni (Szabó József : Ugy van !) és a szociáldemokrata párt szétválik a bolsevik kommunista részre és a polgársághoz közelebb álló úgynevezett szociáldemokrata frak­cióra. Vannak ugyan mozgalmak, amelyek a szociáldemokra pártban nacionalista szempont­ból valami kis ösztönzést sejtetnek. (Ellenmon­dások a baloldalon, — Hall er József: Tévedés !) De a két hatalmas áradat közül az egyik a bol­seviki irány felé, a másik pedig a polgári gondo­lat felé közeledő szociáldemokrata mozgalom, amelynek — elismerem — vannak a nemzeti keresztény gondolathoz közelebb álló vonásai, hullámai is. T. Nemzetgyűlés ! Ez a folyamat nemcsak itt nálunk van meg, hiszen más országok ezen már régen keresztülmentek s természetes, hogy ennek hullámai Magyarországra is elérkeztek és Magyarország is keresztül fogja élni a magyar munkásságnak különböző pártokra való szaka­dását. Kétségtelen, hogy a munkáskérdés az utóbbi időkben nagy jelentőségre tett szert, mert hiszen az infláció következtében azok az osztályok, amelyek fixfizetésből élnek, — a munkásosztály és a tisztviselőosztály — érezték meg leginkább az inflációból származó hátrányo­kat. Természetszerűleg ennek a két osztálynak hatalmas, szociális megmozdulása leginkább érez­hető a magyar társadalomban. Épen ezért a magyar parlamentnek minden erejével arra kell törekednie, hogy a munkáskérdést a nyilvános­ság előtt is folyton napirenden tartsa s a munkás­kérdésből mindazt megoldja, amit más államok is megoldottak s ami a mai gazdasági viszonyok közt megoldható. Igaz, hogy a magyar nemzet egyik-másik osztályában bizonyos gyűlölet alakult ki az ipari munkásság iránt. Ez érthető, ennek megvan az indoka, hiszen a munkásosztály egyik része volt az, amely a.hátát odaadta, hogy a kommunisták felkerüljenek az állam leghatalmasabb pozicióiba és lenyűgözzék, lefogják a többi társadalmi osz­tályokat. Ennek a gyűlöletnek tehát történelmi okai vannak. Csakhogy azt, amit a bolsevikek csináltak, cseppet sem szabad összetéveszteni az egész munkásság akaratával, érzelmeivel, hiszen a szociáldemokrata szakszervezetekben a mai szervezett viszonyok között is a munkásságnak csak 31%-a van bent, sőt ha ebből a számból leütöm azokat, akik kényszerből, azért, mert nincs ellenálló erejük a műhelyben, szintén ben­foglaltatnak, akkor a minimálisra tehetem a munkásságnak azt a részét, amdy a szociál­demokrata szakszervezetekben benn van. Minden nagystílű politika kell hogy észre­vegye a munkásosztály általános érdekeit és azt, hogy a társadalomnak kötelességei vannak, me­lyeket a munkássággal szemben teljesítenie kell és nem szabad elhanyagolni a szociális kérdések­nek bármily kicsiny részét, már csak azért sem, hogy a munkásosztály érezze, hogy a társadalom érzékkel viseltetik iránta, s hogy szeretettel, megértéssel foglalkozik a munkáskérdésekkel. Az a munkásosztály, amely betegség ellen, munkanélküliség ellen, aggkorára biztosítva van, évi december hó 17-én, szerdán. 65 amelynek munkáját, egészségét védi a törvény, már nem az a proletariátus, amelyről Marx Ká­roly 1848-ban a kommunista kiáltványában azt mondta, hogy »ebben a küzdelemben'már csak a láncait veszítheti el«. Ez a munkásosztály sok­kal többet veszíthet ; elvesztheti hazáját, szo­ciálpolitikai intézményeit, mindazt az eredményt, amelyet a munkásság küzdelmeivel kivívott a maga osztálya számára. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Itt van egy hatalmas nagy probléma : a munkanélküliség kérdése. Ezt a kérdést egypár gondolattal aka­rom érinteni és fel akarom liivni a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy milyen súlyossá válhatik a munkanélküliség kérdése, ha a kormányzat ideje­korán nem fog hozzá mindama eszközök ki­használásához, melyekkel a munkanélküliséget más államokban is sikerült lecsökkenteni s a munkanélküliség kérdését sikerült nyugvópontra juttatni. Németországban volt idő, amikor öt millió munkanélküli volt ; a munkásosztálynak körül­belül 28%-a volt munkanélküli s a német szer­vező erő, a német gazdasági fellendülés, amely az aranymárka behozatalával megkezdődött, ké­pes volt ezt a számot 1,300.000-re leszorítani, majd később 400.000-re, úgyhogy a német szer­vező erő itt mutatkozott meg leghatalmasabbau ; képes volt az 5 millió munkanélküli számát leszorítani annyira, hogy ma már Németország­ban alig pár százezer munkanélküli van. Ausztriában a szanálás öt hónapjában a munkanélküliség a legmagasabb fokra hágott ; 170.000 ember volt munka nélkül, amely szám az akkori viszonyok között megfelelt az osztrák munkásosztály körülbelül 25%-ának. Ha közbe nem jön egy deus ex machina, amelyet Ausztriá­ban Ruhr-konjimkturának neveztek el, mert az összes német megrendelések áttolódtak az osztrák ipari vállalatokra, akkor sokkal rosszabbul alakul­tak volna a viszonyok. Ez volt a kiinduló pontja, ez volt a segítsége az osztrák munkanélküliség megoldásának. Mi azonban sokkal súlyosabb, sokkal nehe­zebb helyzetben vagyunk, mert hiszen nálunk Magyarországon nincs egy deus ex machina, amely máról-holnapra kisegítsen bennünket a munkanélküliség kérdésének megoldásánál. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Frülmirth Mátyás : Nincs mód rá, mert nem várhatunk sehonnan sem oly segítséget, mellyel az ipari munkástömeget egyszerre talpra­állithassuk és kenyérhez juttathassuk. Igaz ugyan, hogy Magyarországon ma még a hiva­talos adatok becslése szerint az ipari munkás­osztálynak alig 12%-a van munka nélkül, de hiszen a közgazdászok, szociálpolitikusok meg­állapították, hogy körülbelül 23% az a nor­mális munkanélküliség, amelyet egy nemzet elbir, de már 12% oly foka a munkanélküliség­nek, amely kétségtelenül súlyos lázállapotot jelent. Ha az igen t. kormányzat nem fog min­den eszközt megragadni a munkanélküliség kér­désének megoldására, akkor néhány hónap múlva irtózatos tömege lesz a munkanélkülieknek. Legyen szabad csak arra az egy tényre hi­vatkoznom, amelyet a kormányzat nagyon he­lyesen tett : a tatarozási hitel engedélyezésére. Ha az ember vizsgálja, hogy mit jelent ez a 12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom