Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-357
A nemzetgyűlés 357. ülése 1924. évi december 1%6 17-én, szerdán, 63 mindenütt estek. Tulaj donképen ma is az az állapot, hogy még mindig azért vásárol a kevésszámú vevő részvényt, mert bizik annak idővel való átértékelődésében. A közönség egy része azonban inkább takarékbetétekbe fekteti a pénzét, mivel ott 15—16%-ot kap, holott a részvényeknél egy egész %-ot sem fizetnek osztalékképen. A háború előtt az értékpapirforgalomnak egészen más indoka volt. Azért vásároltak az emberek értékpapírokat, mert az osztalék bizonyos jövedelmezőséget jelentett, emellett az a feltevés is megvolt, hogy az értékpapír ugy beiértéke, valamint esetleg emelkedő osztaléka révén még bizonyos értéktöbbletet is fog elérni. Akkor a bankok lombardkölcsönöket adtak, amelyeknek kamatlábja körülbelül 5—6%, vagyis ugyanolyan mértékű volt, mint amilyen átlagban véve az értékpapírok osztaléka. Kedvük volt az értéknapirvásárláshoz az illetőknek azért is, mert nég később befolyó, később esedékes összegeket is fordíthattak a fedezetre ; a spekuláció úgyszólván egy percentbe került. Mindenesetre ma siméra volna erről beszélni, mert. a bankok sincsenek abban a helyzetben, hogy a régi lombardkamatlábat adhassák, amire különben később a Nemzeti Bankkal kapcsolatban vissza fogok térni. Amig az osztalékok megfelelőek nem lesznek, amig a bankok nem képesek megfelelő kamatlábpolitikát követni, addig hiába várunk arra, hogy az értékpapírokban nagyobb forgalom állhasson elő. Nem adnak pedig osztalékot a részvénytársaságok azért, mert — valljuk meg az igazat — a társulati adó kulcsa magas és magas a progresszió is. A t. pénzügy minister ur az adómorál hiányáról beszélt. Igaza is van. Én azonban azt hiszem, hogy ami a részvénytársaságokat illeti, itt mindjárt a gyógyításra lehetne rátérni. Arra a részvénytársaságra, amely tisztességesen készíti mérlegét, tehát a valóságnak megfelelően, nem kellene elviselhetetlen társulati adót kiróni, hanem igenis sújtani azokat kellene, amelyek visszaélnek. Ez a kérdés különben összefügg az értéktőzsde kérdésével. Azért nincsen ott hossz, mert nincsenek vevők, vevők pedig azért nincsenek, — ez mind összefügg — mert nincsen a papíroknak osztaléka. Emellett tagadhatatlanul magas és nem egységes az értéktőzsdeadó. Ha valaki ügynöknél vásárol értékpapírt, az sokkal jobban jár, mint ha elsőrangú pénzintézethez megy. Azt hiszem, ezen a hibán segíteni kell. Mindenesetre felhívom a távollevő t. pénzügy minister ur figyelmét arra, hogy ezt megfontolás tárgyává tenni méltóztassék. Azt hiszem, ha lehiggadnak a hangulatok, ha mindenki nyugodt elmével fogja megítélni ezt a kérdést, és ha talán a javasolt megoldás nem volna sokaknál rokonszenves, később mégis elismerésre fog találni, mert egy tőkeszegény országban a tőkét üldözni oktalanság, de veszedelmes is, mert erősen visszaüt. A tőkehiány miatt vérszegény a mi gazdasági életünk és a viszonyok nem kedvezőek arra sem, hogy a tőkeképződés folyamata meginduljon. A pénzügy minister ur előadta, hogy mig 1924 júniusában a betétek a békebelinek még csak mintegy 4%-át képezték, addig a novemberi kimutatás szerint ez 14%-ot tett ki. Ez a két adat, amelyet a pénzügyminister ur elénk terjesztett, mutatja a mi beteg állapotunkat 3STAPLO XKVIII. és a kedvezőtlen gazdasági viszonyok — hiába hangoztatjuk a takarékosságot — nem igen alkalmasak tőkeképződésre. Mert hiába mondom én annak, akinek a falat kenyér hiányzik, hogy legyen takarékos. A takarékossággal különben ép ugy vagyunk, mint a demokráciával. Mindkettőt emlegetik. Takarékos mindenki addig, ameddig nem költhet, és épugy demokrata addig, ameddig nem lehet kormányfőtanácsos. (Helyeslés és derültség.) Mert a takarékossági hajlam nem elég, mód is kell hozzá. Épugy a vállalkozáshoz sem elég a kedv. Hogyan vállalkozzék valaki, ha azt látjuk, hogy a pénzintézetek %-os kamatra dolgoznak. A pénzintézetek természetesen azt fogják mondani : nem dolgozhatunk kevesebbre, mert a Nemzeti Bank 12% mellett ad pénzt. Milyen volt a régi állapot ? A régi békevilágban az Osztrák-Magyar Bank kamatlába nagyban és egészben 4%-on állóit. Ha valamely pénzintézet 575 vagy 6% melleit helyezte ki az Osztrák-Magyar Banktól kapott pénzt, az számára igen szép, mindenesetre nyereséges üzlet volt, de ha valamelyik bank 12%-on veszi fel és 16%-kal adja tovább a pénzt, akkor legfeljebb az önköltségéhez jut, mert egészen másként arámdik a 4 a 6-hoz, mint a 12 a 16-hoz. Kérdem, ha igy áll a helyzet, hogyan várhatjuk azt, hogy a vállalkozás tényleg meginduljon. Ilyen szomorú állapot mellett legfeljebb abban lehetne reményünk, lia a külföldi tőkék érdeklődését felkeltenők és elhelyezkedésre tudnók birni, ehhez azonban elsősorban gazdasági nyugalom kell. Azzal tisztában kell lennünk, hogy a konjunktúrák világa megszűnt. Ahol nyugodt termelés van, ahol rendezett állapotok vannak, ott a felburjánzott kisbankoknak és hasonló üzleteknek semmi szerepük nem lehet. Ezek már részben megbuktak es egész bizonyosan meg is fognak bukni, ha csak egyik-másik életképessége kivételképen nem bizonyul be. A kereskedelemnek azonban, a régi, kiforrott, rendes összeköttetésekkel biró kereskedelemnek nem kell tartania attól, hogy nagy bajba kerül. De nem szabad elhallgatni egy igazságot, azt, hogy a közönség vásárlóképessége felette, meggyengült. Amig ez helyre nem áll, addig természetesen hiába számitunk a kereskedelem fellendülésére. (Egy hang jobbfelől: Nincs pénz!) Ugy van 1 Nincsen pénz és sok árunak az értéke túl van csigázva és igen sok felesleges kézen megy keresztül. Bécsben az áruk egy része, sőt még az élelmiszerek:is olcsóbbak voltak, mint az agrárjellegű Mag3?urország fővárosában, Budapesten. (Egy hang jobbfelől : Ma is !) Ma nem tudom miképen van, de ha a hírforrásnak igazat adok, akkor ugy áll a dolog, hogy nem Budapest hajlik az olcsó Bécs felé, hanem a bécsi árak kezdenek közeledni a budapesti magasabb árakhoz. Olcsó áru mikor jelentkezik ? Ez nagy kérdés, amelyre igen nehéz feleletet adni. Talán akkor, ha a nemzetközi szerződések hatását érezni fogjuk. A francia forradalom után is nagyon sok idő telt el, amig az árak olcsóbbodása bekövetkezett, de bekövetkezett és azt hiszem nálunk is be fog következni. Egy más alkalommal elmondott beszédemben kiemeltem a magyar iparnak csodálatos alkalmazkodási képességét. Hivatkoztam arra, hogy a magyar ipar a háborús nehéz viszonyok között 12
