Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

62 A nemzetgyűlés 357. ülése 1924. azoknak az alkalmazottaknak indítványait, akik akár jövedelmezőség, akár megtakarítás tekin­tetében valamely javaslatot tesznek, szakszerűen és alaposan elbirálni s a mellőzést is indokolni kellene, s az igy hozott határozatot elfogulatlan egyénekből álló olyan fórumhoz kellene utalni, amely fórum mentes a csalatkozhatatlanság dogmájától, amely dogma pedig hivatalból okos főnököknél kétségkívül már régen elfogadott. Különösen nagy aránytalanságot látni a 260 millió aranykorona személyzeti kiadás és a 12 millió aranykorona beruházás között. Maga a t. pénzügyminister ur is beismerte, hogy csekély összegnek tartja ezt erre a célra. Egyedül a kul­tusztárcát tartom kellően dotálva. És itt be­kapcsolom ebbe azt a felfogásomat, hogy nálunk mindennél fontosabb a népiskoláknak olyan átalakítása, vagyis olyan tantervvel való ~ el­látása, amely összhangban áll azzal a határozati javaslattal, amelyet mindnyájan elfogadtunk s amelyet Széchenyi Viktor gróf t. barátom nyújtott be, hogy t. i. gazdasági ismereteket kell az elemi iskolákba bevezetni. (Helyeslés jobb­felöl.) Bekapcsolom ezt a gondolatot előttem szólott t. barátomnak, Wolff Károlynak felszó­lalásába, aki a szervezésről beszélt és aki azt mondotta, hogy a gazdasági érzéket kell fejlesz­teni. Mindenesetre elő kell készíteni, iskolázni kell a fiatal nemzedéket már ott az iskola pad­jaiban és akkor meg vagyok győződve, hogy mindenesetre eredményeket is L fogunk elérni. Amennyire én értesülve vagyok, — a kultusz­minister ur volt szives velem közölni — a gaz­dasági ismeretekre az uj népiskolai tanterv kellő tekintettel lesz. Amikor a t. pénzügyminister ur a beruházásokról beszélt, felemlítette, hogy igyekszik a hiányt pótolni, és meg is jelölte a fedezetet a kény szerkölesönben. Amennyire meg­nyugtató az egyik kijelentés, annyira félre­érthető a másik. Azt hiszem, a pénzügy­minister ur csakis azt érthette, hogy a meglévő kényszerkölcsönök hátralékait kivánja felhasz­nálni erre a célra, nem pedig uj kényszerkölcsö­nök lehetőségéről beszélt. (Szijj Bálint : Még csak az kellene !) Amennyiben ilyen irányban nyilatkozott, azt hiszem ez mindnyájunk meg­nyugtatására szolgált. Azt a kijelentését a t. mi­nister urnák, hogy a forgalmi adó leszállításá­nak gondolatával foglalkozik, (Szijj Bálint : Ez is okos dolog volna !) helyeslem s különösen osz­tatlan tetszéssel találkozott az a kijelentése, hogy a középső fokozatot, különösen pedig a saját termelésre való forgalmi adóztatást mel­lőzni fogja, mert ez mindenesetre hetyes is, logikus is. A termelést forglami adóval sújtani nem lehet. Ugyancsak örvendve hallottuk mindnyájan — azt hiszem — at. pénzügyminister urnák azt a további bejelentését, hogy a pénzügyi közegek jutalékait rendeletileg be fogja szüntetni. (Szijj Bálint : És még sem szüntette be !) A rendelet meg fog jelenni. A jutalékrendszer .kétségkívül immorális és a sürün panaszolt zaklatások volta­képen erre a rendszerre vezethetők vissza. (Ugy van ! jobbfelől.) Pártunkban már akkor szó voít erről és már akkor is biztosítást nyertünk, (Szijj Bálint : Szavak Î) most pedig a t. minister ur kijelentése után elvárjuk, hogy ez a legrövidebb idő alatt effektiiáltatni fog. (Szijj Bálint : Tet­tekben is nyilvánuljon meg!) . êvï december hó 17-én, szerdán. A t. minister ur elismerte azt is, hogy az adókivetések nem alaposak. Azt hiszem, erről mindnyájan garmadával mondhatnánk pana­szokat. Természetes dolog, hogy ezekről a pana­szokról mi egészen más hangnemben szólunk, még ha panaszkodunk is, mint az ellenzéki oldalról, mert mi a panaszokból nem élünk, nem akarjuk azokat kihasználni, de vakok lennénk és nem volnánk őszinték azzal a kormánnyal szem­ben, amelyet pártolunk, ha nem mondanók meg mi is a magunk részéről az igazat. (Ugy van ! jobbfelől.) Bajok igenis vannak, visszaélések is vannak, és én megnyugtatással vettem a pénz­ügyminister urnák azt a kijelentését, amikor azt mondotta, hogy nagy súlyt helyez az igazság­talanságok megszüntetésére. Egy alkalommal Nyírmeggyes községben, választókerületem egy községében fordultam meg s ott mezitlábas szegény rongyos emberek — többnyire feles, harmados munkások — pana­szolták el, hogy a pénzügyi közeg, bár a jegyző helyesen készítette el az adókivetést, őket nagyon nagy adóval sújtotta. Megkérdeztem Papp József körjegyzőt, aki a népnek valódi atyja, hogyan áll a dolog és ő kijelentette, hogy a magas adót amúgy sem lehetne ezeken az embereken be­hajtani. Kérdem most már : van-e értelme annak, hogy a szegény embereket elkeserítik, amikor abból ugy sem lesz az államnak semmiféle haszna? Az ilyen tisztviselő nem dicséretet, hanem kor­holást érdemel. (Ugy van ! jobbfelől. — Szijj Bálint : Korbácsot !) Igen fontos kijelentést tett a t. minister ur a társulati adóra nézve, amikor kijelentette, hogy a helyesebb osztalékpolitikát kivánja lehetővé tenni. Szerettem volna többet hallani e tekin­tetben a t. minister úrtól ; ezt a kérdést ugyanis azért tartom nagy fontosságúnak, mert messze kihafásu. (Wolff Károly : A tőkegyűjtés szem­pontjából !) Méltóztatnak tudni, hogy a korona romlása idején igen sokan, hogy vagyonértékei­ket átmentsék, részvényeket vásároltak. Vásá­rolták pedig a részvényeket anélkül, hogy törőd­tek volna a részvények osztalékának magassá­gával ; csak a részvények belértékét nézték s azt remélték, hogy a korona romlásával egyenlő arányban foga részvények árfolyama emelkedni. Sajnos, azonban ebben csalódtak. Nemcsak nem emelkedett a részvények értéke ebben az arány­ban, hanem megtörtént az, hogy a korona rom­lása idején ugyancsak estek a részvények árfo­lyamai is. Ennek az árfolyamleromlásnak több­féle oka volt. Egyik ok kétségtelen az a hirlelés, hogy a részvények után 5%-os kény szer kölcsönt fognak kiróni. Ez természetesen ijedelmet, nyug­talanságot okozott. Itt engedje meg a t. Nemzet­gyűlés, hogy megállapítsam, milyen hiba a pénz­ügyi politikában az, ha titkolóznak, milyen hiba, ha meglepetéseket készítenek elő. A jelen eset­ben ez csak lucus a non lucendo volt, mert a meglepetés tudvalevőleg elmaradt, azért mégis nagy rombolást és káros hatást idézett elő. A másik ok a bécsi frankkontremin, amely­nek következtében a magyar értékpapírokat Bécs is, Prága is erősen tömegesen kínálta, ezt termé­szetesen a kontremin is kihasználta. Mindehhez hozzájárult, hogy a külföldön, az európai tőzsdé­ken általában meglehetősen nyomott hangulat volt ebben az időben és az értékpapírok árfolyamai

Next

/
Oldalképek
Tartalom