Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-357
S2 Â nemzetgyűlés 357. ülése 1.924 kaszáló kezelése mindmegannyi nehéz kérdés, amelyeket az apáról-fiura maradt ókori gazdálkodással nem lehet már összhangba hozni, abból manapság nem lehet megélni. Nagyon fontos volna tehát, ha az állami iskolákban legalább minden délután egy órán keresztül ezek a tizenhat-tizenhét éves íiatal kisgazdák és az öregebb kisgazdák is szakszerű gazdasági előadásokban részesülnének. Ha ez kezdetben talán anyagi akadályokba ütköznék is, vándortanítók által lehetne esetleg a kezdet nehézségein átesni. Oly sok feleslegesre van kiadásunk, hogy erre a fontos dologra okvetlenül kell szintén pénznek jutni. Beszédemben kimutattam, hogyha a zugméneket megszüntetjük, akkor feltétlenül állami ménekről kell gondoskodni, hogy legyen mivel azokat helyettesíteni. Epugy, ha a földreform által sok kisgazdát teremtettünk, gondoskodnunk kell azok tanításáról is, hogy necsak a kisgazdáknak, hanem a köznek is jusson valami gazdálkodásukból és hogy különösen uj adóalanyokat teremtsünk. A íöldmivesiskolák gyárapitásáról azt tartom, hogy ez állandó figyelem tárgyát kell, hogy képezze a földművelésügyi és a kultuszminiszternek is. Ha ez igy lesz, akkor várhatunk kézzelfogható eredményeket is. Kérve-kérem tehát a kormányt, hogy különösen a földmivelési tárca keretében szíveskedjék minél előbb ezeket a fontos kérdéseket megoldani. Dióhéjban ezek lennének legsürgősebb megjegyzéseim a költségvetés keretében. Még csak arra kérném a vallás- és közoktatásügyi minister urat, akinek a népnevelés és népiskolák építése terén oly sok üdvös tevékenységét tapasztaltuk, hogy venné fel tervezetébe a gazdasági szakelőadókat is. Ha minden járásban két ilyen gazdasági szakfelügyelőt is tudna elhelyezni, akik hivatva volnának bizonyos rendszer szerint, községről-községre menve, a kisgazdákat és a fiatal generációt a modern gazdálkodás terén az ismeretekbe bevezetni és megismertetni velük, hogyan lehet kevés vagy sovány földben is jó istállótrágyakezeléssel és a műtrágya alkalmazásával a többtermelést előmozdítani, meg vagyok róla győződve, hogy ez tetemesen elősegítené a többtermelést. Ez a 80 gazdasági szaktanító, aki ebbe a tizennégy vármegyében arra törekednék, hogy a falu népét a hagyományos elavult gazdálkodás teréről a modern gazdálkodás terére vigye át, mind ekéje volna a magyar ugarnak és ezek hivatva lesznek megelégedetté és boldoggá tenni azt a népet, amely a jövő Magyarországnak gerince : a magyar gazdatársadalmat. Az indemnitási javaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Farkos Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt beszédemre áttérnék, azzal a tiszteletteljes kéréssel vagyok bátor fordulni a nemzetgyűlés elnökéhez, adjon megnyugtató kijelentést arra nézve, hogy a jövőben a költségvetés beterjesztésének ez a formája nem fog majd alapul szolgálni arra, hogy az indemnitás vitája csak négy napig tarthasson. Vagyis azt akarom leszögezni^ hogy a költségvetés mostani beterjesztése szokatlan és elétrő az eddigi módoktól, mert megkaptuk ugyan a költségvetés általános részét, de nem került kiosztás alá a részletes költségvetés, amely pedig lényeges része az éri december hó 17-én, szerdán. egész költségvetésnek, úgyhogy az előadó ur is célzott arra, hogy ez csak a hó végén kerülhet kiosztásra. Azt hiszem, a házszabályok szelleme azt kívánja, hogy a költségvetés akkor tekinthető beterjesztettnek, amikor az eddigi szokásos formában beterjesztetett a Háznak, ugy hogy az kiosztásra is kerülhet. De ez lényegtelen a mai vitára nézve, meit nem hiszem, hogy a jelen vitánál egyáltalában szóba kerülhetne az, hogy négy napig tarthat-e vagy esetleg tovább is. Ezt a kérdést tisztán csak mint elvi kérdést voltam bátor felvetni. T. Nemzetgyűlés ! Én nehezebb helyzetben vagyok, mint az előttem szólott t. képviselőtársaim, mert ők vagy arra hivatkoztak, hogy bizalommal viseltetnek a kormány iránt és igy a költségvetést elfogadják, vagy pedig azt mondották, hogy a kormány iránti bizalmatlanságnál fogva az indemnitási javaslatot nem fogadják el. Én az indemnitás és költségvetés megszavazásának kérdését bizalmi kérdésnek soha sem tekintettem. Igy ha most mindjárt kijelentem azt, hogy az indemnitást nem fogadom el, ennek okát nem a bizalmatlanságban vagy bizalomban keresem, hanem ennek oka más. Kállay Tamás t. képviselőtársam itt régiségekre emlékeztetett bennünket. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy én is felhozzak itt egy régiséget. Ez a régiség nekem is kissé kedves, mint neki a szabolcsi régiségek. Ez Deák Ferencnek egy mondása egyik parlamenti beszédében. Deák Ferenc ugyanis azt mondotta 1868 szeptember 21-én (olvassa) : »Piemélem, Magyarország nem fog jövendőben azon eshetőségbe jutni, hogy egyszerre úgyszólván vagy legalább közel egy pár hó különbséggel két évi költségvetés álljon előtte ; az egyik az, amely már majdnem lejárt, a másik, amely a jövőre szól.« Majd e beszéde folyamán igy folytatja (olvassa) : »A költségvetés megállapítása nemcsak joga a t. Háznak, hanem kötelessége is és amely pillanatban a megállapítás lehetővé válik, azon pillanatban minden más mód, mint a megállapítás, alkotmányellenes«. Ez az időpont, hogy a költségvetés meg" állapitható, bekövetkezett. Ép ezért alkotmányellenesnek és aggályosnak találom a pénzügyi bizottságnak azt a határozatát, hogy a minister által három hónapra kért indemnitást felemelte négy hónapra. Az előadó ur itt előterjesztette azokat az okokat, amelyek a pénzügyi bizottságnak — megvallom — nagy gondossággal kiválogatott tagjait erre az elhatározásra késztették. Azt kell mondanom, hogy a pénzügyi bizottság tagjai nagy gondossággal vannak kiválogatva, mert hiszen a kormány, mikor a szelekciót végezte, még az egjik kormánytámogatópárt vezérét — aki pedig pénzügyi és gazdasági kérdésekben mégis mint szakember ismeretes — sem tartotta elég kvalifikáltnak arra, hogy a pénzügyi bizottságba beválasztassa. Feltétlenül azt kell tehát mondanom, hogy a pénzügyi bizottságot a legnagyobb gondossággal választották meg, (Felkiáltások : Ki az, akiről beszél?) ~ a Heinrich párt vezére, Heinrich Ferenc képviselőtársam — és igy talán súlyosnak látszik és tovább indokolandó az az eljárás,
