Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

"Â nemmïgyïàés 857. illése 1924. hogy én a pénzügyi bizottság eljárását aggályosnak tartom. Ha elfogadjuk azt az argumentumot, hogy erre azért volt szükség, mert március végéig esetleg nem lesz 44 ülés a költségvetés tárgyalására forditliató, akkor azzal a tiszteletteljes kérdéssel fordulok a kormányelnök úrhoz és a pénzügyminister úrhoz : mit gondolnak, hogyan lesz akkor teljesíthető a kormánynak az a kötelessége, hogy a jövő évi költségvetést július 1-éig letárgyaltassa? Hiszen ennek a nemzetgyűlésnek ebben az évben két költségvetést kell letárgyalnia, ha be akarjuk tartani azokat a törvényes rendelkezéseket, amelyek a költségvetési jogot szabályozzák. Azt hiszem, hogy ebben velem ugy a pénzügyminister ur, aki nincs jelen, mint az előadó ur is kénytelen egyetérteni, mert hiszen a kormánynak az a kötelessége, hogy a jövő évi költségvetést beterjessze, fennáll, és azt hiszem, hogy az 1848 : III. te. 37. §-át semmiféle törvény hatályon kivül nem helyezte. Ha ennek a mostani költségvetésnek a tárgyalására nem elég az idő december közepétől március végéig, hanem az április végéig terjedő időre is szükség van. akkor hogyan legyen letárgyalható a jövő évi költségvetés július 1-éig, egyáltalában hogyan legyen komoly tárgyalás folytatható a jövő évi költségvetésről, ha azt csak májusban terjeszthetik be, tehát annak letárgyalására két hónap áll a nemzetgyűlés rendelkezésérc, holott a mostani költségvetés letárgyalásához négy hónap kell. Igenis állítom, hogy a kormány nem számolt ezzel a lehetetlen helyzetté], vagy pedig — és erre nézve, sajnos, a múltban precedensek vannak - - a költségvetés egész beterjesztése tulajdonképen formalitás és nincs arra'szánva, hogy a költségvetés komoly tárgyalásnak alapja "is legyen. (Ellenmondások a jobboldalon.) Hiszen tapasztaltuk, hogy már kértek indemnitást, hogy a költségvetés letárgyalható legyen, de a költségvetéshez a pénzügyi bizottság hozzá sem nyúlt. (Temesváry Imre : Nem aranykoronára szólt !) Az a kérdés, hogy arany költségvetést csináljunk vagy nem, már az első előadói beszédben felmerült, amelyet azt hiszem Ivády Béla t. képviselőtársunk tartott, és ezért az a kérdés, hogv aranyköltségvetés vagy nem aranyköltségvetés, tulaj donképen nem olyan óriási fontosságú, mint azt nagyon sokan hangoztatják. A költségvetési vita szempontjából semmi esetre sem az, mert a költségvetési vitának elsősorban arra kellett volna módot adnia, hogy a kormány eljárása, az ügyek vezetése részletes kritika tárgyává tehető legyen. (Hermann Miksa: Az indemnitási vita !) Indemnités alapján nem lehet. Aki komolyan akar valamely tárggyal foglalkozni, az, azt hiszem, kénytelen beismerni azt, hogv egészen más egy mdemnitásnál beszélni, mint egy költségvetésnél részletes intézkedésekhez hozzászólni. Részben ez az oka annak, hogy az indemnitási viták teljesen elvesztették "színvonalukat es nagyon sokszor csak szószátyárkodássá^ váltak. Én mindenesetre azt az álláspontot vallom, hogy itt a pénzügyi bizottság részéről tévedés történt, amelyet elsősorban a kormány mozdított elő, még pedíg a kormány indolenciája. Más szót nem tudok használni, mert indolenciának vagyok . évi december hó 17-én, szerdán. 53 kénytelen minősíteni azt az eljárást, hogy december 12-én a pénzügyminister beterjeszt a nemzetgyűléshez egy javaslatot, amelyben háromhónapi indemnitást kér és két napra rá megváltoztatják a javaslatot, a három hónapból négy, esetleg öt lesz ugyanakkor, amikor a nemzetgyűlés, de különösen a pénzügyi bizottság tisztában lehet azzal, hogy még néhány fontos pénzügyi feladat vár reá, mert pl. a jövő évi költségvetés ma, amikor a mostani költségvetési évnek 3

/

4 része innen-onnan letelt, sokkal font osa bb, mint a másik. Igazán nem tudok tájékozódni, felvilágosítást pedig arra nézve nem kaptunk, hogy hogyan gondolja a kormány a nemeztgyülés idejét beosztani. Április végéig tárgyalni ezt a költségvetést, azután még azokat a fontos javaslatokat, amelyekről szó volt és akkor hozni a másik költségvetést, ez normális módon semmiképen nem lesz keresztülvihető. Kénytelen vagyok tehát a kormányt hibáztatni azért, hogy nem keresett más megoldást. Olyan megoldást, hogy ezt a költségvetést előbb hozzák ide, amire mindenesetre mód lett volna, legalább nekünk, akik nem vagyunk teljesen beavatva az ügyek vitelébe, azt kell gondolnunk, hogy igenis erre mód lett volna, mert hiszen Magyarországnak hosszabb időn keresztül két pénzügyministere volt: (Temesváry Imre: Csak állandó koronája nem volt !) azóta, mióta szanálva van az ország és mióta állandó korona van és aranykoronában számolnak, állandóan két pénzügyministere volt egyszerre. Nem tudom tehát belátni azt, mi az oka annak, hogy mikor van egy külön pénzügyminister a költségvetés előkészítésére, akkor az a költségvetés, amelyet már ezelőtt hét hónappal meg kellett volna kapnia a nemeztgyülésnek, tulajdonképen még ma sincs a nemzetgyűlés előtt. (Gräfü Jenő : Nem volt idő rá ! ) Ez előttem mindenesetre annyira aggályos tünet, annyira magán viseli annak a komolyságnak a hiányát, amelyet nemzetgyűlési és általában parlamentáris tárgyalásoktól el keh várni, hogy én. a kormányt nem tudom erősíteni abban, hogy tovább folytassa az indemnitásokkal és időszakonként beterjesztett költségvetésekkel űzött ezt a játékot, amely játékot még súlyosabbá tesz az, hogy zárszámadásokat, régi, ósdi zárszámadásokat látunk ugyan, de hiszen végre a zárszámadásoknak nem az a fő jelentősége, hogy ma döntsünk arról, ami a kommün idején volt, hanem mindenesetre betekintést óhajtanánk oly eseményekbe, amelyek tőlünk nem állanak annyira távol, mint azok az idők, úgyhogy a zárszámadás ne csak tisztán elméleti dolog legyen, hanem oly intézkedés és eljárás, amelynek folyamán a még élő vagy még megfogható — legalább elméletileg megfogható — kormányt felelősségre lehessen vonni. Minthogy ezeket a tüneteket alkotmányos szempontból nagyon aggályosnak és nagyon károsnak tartom, nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy ezeket az alkotmányjogi aggályos tüneteket* állandósítani segítsem s ez az oka annak, hogy az indemnitást, mint ^ ilyent, nem fogadhatom el. Ha a kormány egy egyszerű, három hónapos indemnitással jött volna' s ha nem csinálták volna azt a legalább is furcsa eljárást, amely a közelmúltban lejátszódott, akkor szóvá sem tet-