Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-357
r Ä nemzetgyűlés 357. ülése 192à. meri feltétlenül használ, de minden évben meg kell ismételni, mert a szérum hatása csak egy évig tart. Ezek után áttérek a lótenyésztést érdeklő egy nagyfontosságú kérdésre. (Halljuk !) Én, aki közel 40 éve előszeretettel foglalkoztam a lótenyésztéssel és aki megyémben közel 30 éve vagyok a lótenyésztési bizottság alelnöke, majd elnöke, sajnálattal konstatáltam a lefolyt katasztrofális évtizedekben, hogy lótenyésztésünk mennyire lesülvedt, különösen népies lótenyésztésünk. Hiába, a háború elvitte anyakancáink legjavát, mert kíméletlenül besorozták az anyakancákat is: azután jött a vörös uralom, amely a közép- és nagybirtokosak megmaradt lóanyagát tizedelte meg és lopta el, végül nagy slágernek jött a román invázió, amely azután állami méneink legjavát vitte el. így megyémből, csak magából Borsodból is 86 állami mént raboltak el. E nag}^ pusztítás után kettőzött szorgalommal láttam neki a romok eltakarításának és lótenyésztésünket megyénkben megint újjá igyekeztem szervezni és igyekeztem fellendíteni. Látok is némi eredményt, azonban nincs kellő lámaszom az állam részéről, mert sajnos, az állami ménesek is siralmas állapotban vannak. Itt kellene tehát elsősorban lázasan rendet teremteni, megfelelő szakértő embert, de jól kiválasztva, az állami ménesek élére állítani. Mert nem elég az, hogy egy ember eltalálja és felismeri az állatok hibáit, vagy pedig jól tudja gyógyítani a betegségeket ; egészen más egy országos állattenyésztés vezetése, hogy az minden irányban összhangban legyen és ne legyen egyoldalú, hanem minden követelménynek megfeleljen. így nagyon sürgősnek tartanám a nagyon bevált Kozma-rendszer visszaállítását. Elsősorban ménekre van szükségünk, különösen a népies lótenyésztés érdekében. Kérnem kell tehát a földművelésügyi minister urat, hogy az annyira bevált községi lóosztályt Mezőhegyesen újra állítsa fel. Erre kell pénznek lenni. Sajnos, nem igen dúslakodunk jövedelmi forrásokban, ezért ujabb jövedelmi forrásokra is szükségünk van, jövedelemtöbbletet pedig ezidőszerint csak a többtermelésből és az állattenyésztésből kaphatunk. Szorgalmasan és fejjel gazdálkodó közép- és nagybirtokosoknál már most beszerezhet az állam erre való egyéves méncsikókat, de hároméves méncsikókra is akadna vállalkozó, amint akadt a múltban is. Csak méltóztassék ezt a kérdést jóakarattal és nem fukaron kezelni és a lótenyésztés mértföldekkel menne előre. Hogy honnan hajtsa fel az állam a költségeket erre, azt igazán nem vagyok hivatva előírni, de méltóztassanak csak gondos szemmel körülnézni az államháztartás terén : milliárdokat lehet nélkülözhető dolgoknál megtakarítani és ilyen fontos, sürgős gazdasági kérdések megoldására fordítani. Itt van mindjárt egy sürgős feladat : a zugmének megszüntetése. Ezek megszüntetésére — mint tudomásomra jutott — már van is terv, ugyanis a pénzügyminister ur rendeletet bocsátana ki, amely szerint minden egyéves méncsikó után, amely igazolvánnyal nincsen ellátva, 1000 aranykorona adót kellene fizetni. Csak egy-két esetben kellene, ezt alkalmazni és a zugmének egy csapásra megszűnnének. Természetesen ez évi december hó 17-én, szerdán. -51 a rendelet nagyon jól meggondolandó — különös tekintettel a közép- és nagybirtokosoknál levő ménesekre is — és nagyon helyesnek tartanám, ha ezt a rendeletet, mielőtt kibocsátanak, a Ház elé hoznák, hogy azt itt alaposan megvitassuk, mert szerintem ez a rendelet ugy, ahogy én gondolom, nem sértené a tulajdonjogot, miután ez országos érdek és minden jő magyarnak be kell látnia, hogy csakis igy lehet lótenyésztésünket újra fellendíteni. A zugmének veszedelme különben háborús maradvány, mert abban az időben nem törődtek a lovakkal, jókor befogták őket s már kétéves korukban nehéz munkára használták. Legtöbbet találtam ilyent az erdei fuvarosoknál, akik kétéves méncsikóval befedeztettek kétéves kancacsikókat is, mert azokat is jókor befogták. Elképzelhető, hogy milyen szukreszcencia lett ennek az eredménye. Mondhatom, borzalmas látvány ! De még ez nem elég. Ezeket a borzalmas méncsikökat kieresztik a közlegclőrc is, ahol azután kényük-kedvük szerint produkálhatják a borzasztónál borzasztóbb ivadékokat. Itt tehát már nem lehet tulajdonjoggal védekezni, ez közvagyon, ezt meg kell menteni és ez feltétlenül kötelessége a kormánynak. Ez alkalommal nem tudom eléggé hangoztatni, hogy menynyire szüksége van a gazdatársadalomnak .az állami ménesbirtokok szakszerű és helyes irányban való kezelésére. Teljesen korrekt állatokat kell nekünk onnan kapnunk. Természetesen legszükségesebb volna a ménosztályt erősen mustrálva, uj, jó anyaggal felfrissíteni. De ne akarjon ennél az állam mindjárt nyerészkedni, mert az rendesen visszafelé szokott elsülni. Egy példával szolgálok. A földmivelésügyi ministerium az 1925. évre az állami mének bérdiját 400 aranykoronában állapította meg, ez 6,800.000 korona egy teljes évre. Azonkívül a mén teljes évi tartása, lóápoló ellátása, stb. minimális számítással 20 millió, szóval ohr sok, hogy a jelenlegi rossz mustra-anyag — sajnos, be kell látnunk — nem éri meg a felét sem az örökárnak. Mi lett a következménye? Erre nézv<> számítással szolgálhatok, mert csak nemrégen tartottam az állami és privát mének felett vizsgálatot a megyémben. A 400 aranykorona bért egy gazda sem vállalta és mindegyik felmondta a mén tartását. Mi történt? Ezek a mének most mind bevonulnak Debrecenbe, ahol elsősorban sem helyük nincsen elegendő, sem lóápoló nincsen, sem a takarmányról nincs kellőképen gondoskodva, mert erre a tömeges visszajövételre egyáltalában nem számítottak, úgyhogy az állam kénytelen lesz a 400 aranykoronát felére leszállítani és még igy sem tudom, hogy ezt a selejtes anyagot el tudja-e helyezni, én kötve hiszem. È kérdéssel egyidejűleg említem meg, hogy szükség lenne az állami birtokokon a nemesitett vetőmagtermelést is behozni, hogy minél szélesebb körben jussanak éhez hozzá gazdáink jutányos áron. Most még csak egypár szót szeretnék kisgazdákat érdeklő gazdálkodásról mondani. T. kisgazda társaim méltán elvárhatják, hogy a fiatal generáció a modern gazdálkodás terén tanításban is részesüljön és azt szakszerűen meg is tanulhassa. A trágyázástól kezdve szántás, vetés, vetőmag-megválasztás, állattenyésztés, legelő és
