Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-357
50 A nemzetgyűlés 357. ülése 1924, rok bővebben kitérni a legutóbb benyújtott törvényjavaslatokra, amelyek, azt hiszem, csak taktikai, helyesebben : bizonyos technikai célt szolgáltak és r talán a benyújtó minister urak sem veszik komolyan, hog)'- ezeket le is fogjuk tárgyalni ; nem akarok kitérni a most folyó választásokon megnyilvánuló atrocitásokra, amelyek a legsötétebb időkre emlékeztetnek, hanem általában összefoglalva mondom és jelzem, hogy az elvi eltérések a kormányzati rendszerrel szemben engem ellenzéki állásfoglalásra kényszerítenek, annyival inkább, mert azt látom/hogy a kormánynak nem őszinte, nem energikus politikája és e kérdésekben való eltévelyedése teszi lehetővé a talajt épen e szélsőbaloldali politika számára. Az indemnitási javaslatot nem fogadom eL (Helyeslés half elöl.) Elnök : Szólásra következik? Bodó János jegyző : Melczer László ! 11 óra 50 perc 1 Melczer László : T. Nemzetgyűlés ! Amidőn kijelentem, hogy az indemnitási törvényjavaslatot elfogadom, engedtessék meg nekem, hogy a földmivelésügyi ministeri tárcához tartozó néhány megjegyzést tehessek, illetve néhány óhajomnak adhassak kifejezést. (Halljuk! jobb felől.) T. Nemzetgyűlés ! A mai nehéz gazdasági időkben én ugy vélem, hogy mindnyájunk közös törekvése az kell, hogy legyen, hogy csonka Magyarországot gazdaságilag minél előbb talpraállitsuk. (Ugy van ! jobbfelöl.) Erre elsősorban a. gazdatársadalomnak kell összefogni, hogy rámutassanak azokra a kérdésekre, amelyek egy agrár- és állattenyésztéssel foglalkozó államban feltétlenül sürgős megoldásra szorulnak és amely kérdéseket, sajnos, eddig nem kezeltünk olyan lelkiismeretességgel, mint amilyen lelkiismeretességet ezek a kérdések megérdemelnek, sőt parancsolnak is. Állításom igazolása és megvilágítása céljából a következő anomáliákra kívánok rámutatni. Ha egy községben fellép a köröm- és szájfájás, ragadós betegség, akkor ezt a falu bejáratánál kiakasztott táblán »Köröm- és szájfájás !« felírással jelzik, a hitesek vasvillával kivonulnak o falu végére és minden szekeret megállítva, a hasított patáju állatokat visszafordítják, a lovas kocsiról a takarmányt leverik, kinyilatkoztatván, hogy a falu zár alá van téve. Aztán ez alatt a zár alatt sínylődik mindaddig, amig a falu minden állata át nem megy a fertőzésen, a körömés szájfájást meg nem kapja és végül már egyetlenegy eset sem mutatkozik. Azt, hogy ez az óvintézkedés mennyire hiányos, mondhatnám Äzsiaszerüen primitiv, legjobban megvilágítja az a tény, hogy a körömés száj fájást a madár is elhordja a szomszéd községbe a lábával és szárnyával, s akkor már illuzóriussá válik az egész zár alá helyezés. Szerény véleményem szerint ezeií, a gazdatársadalmat sürün látogató csapáson hatásosan segítene és a betegséget mindenesetre lokalizálná az, ha ezt a földmivelésügyi minister ut rendeletileg szabályozná és kötelezővé tenné a beoltást és a megfertőzést, hogy a község összes marhaállománya egyszerre menne át a bajon, amelynek lefolyása rendes kezelés mellett hat-hét nap alatt megtörténik. A közép- és nagybirtokosok ezt már évi december hó 17-én, 'szerdán: évek óta gyakorolják is (Ugy van ! jobbfelől.) és az állatállományokat, amint a köröm- és szájfájás az első esetben jelentkezik, beoltják s a betegség rendes kezeléssel hat-hét nap alatt lefolyik. De nem sok hasznuk van belőle, miután a község nem folytatja ugyanezt az eljárást, hanem a lakosok egyenkint bevárják, inig az ő pár száz, vagy ezer marhájuk átesik a bajon, ami gyakran két hónapig is elhúzódik s a vége az, hogy mire az utolsó állat megkapja a betegséget, az elsők újra megkapják és a komédia elölről kezdődik. (Ugy van ! jobbfelől.) Komédiának kell ugyanis neveznem ezt, mert ha egy bajt, amely országos kárt okoz, orvosolni lehet, de annak megszüntetésével még sem foglalkozik senki sem komolyan, hanem csak viseli következményeit, bár az ugyanolyan mértékben kihat nemcsak az egyesekre, hanem a közre is, akkor ez legalább is indolencia és nemtörődömség. Erre a kérdésre felhiya a nemzetgyűlés figyelmét, határozati javaslatot nyújtok be (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a földmivelésügyi minister urat, hogy a köröm- és szájfájás ragadós betegségnél rendeletileg tegye kötelezővé minden községben az első esetnél a kötelező beoltást, illetőleg megfertőzést a község egész szarvasmarhaállományának és hivatalból ellenőriztesse, annak szakszerű gyógyítását«. T. Nemzetgyűlés ! Jól tudom, hogy ebből a rendeletből kifolyólag nagyritkán — mert roppant ritkán fordul elő, — egy-két állat esetleg elhull. Természetesen az államnak a tulajdonos részére meg kell térítenie ezt a kárt, azonban a kiadásért bőséges rekompenzációt fog nyújtani az, hogy az állatállományban nem fog kénye-kedve szerint pusztítani ez a kellemetlen járvány és idővel meg is szünet, miután nem raktározzuk állandóan a fertőző anyagot. Nagyon ajánlom a minister urnák. — nagyon sajnálom, hogy nincsen jelen — hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzék és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy határozati javaslatomat elfogadni méltóztassék. A gazdatársadalom állatállományának másik nagy veszedelme a lépfene. Ez minden tavasszal, különösen a tiszamelléki helyeken kissé kövérebb legelőkön szokott rendesen mutatkozni. Ez a veszedelem, hála Istennek, könnj r en elkerülhető, miután egész biztos széruma van ; a közép- és nagybirtokosok használják is rendesen minden évben, és nincs is ezzel a betegséggel semmi bajuk, azonban nem használják a községek, mert drágálják a szérumot. Hiába oktatjuk a népet, hiába magyarázzuk meg a szérum előnyét és viszont annak kárát is, ha ez a veszedelmes betegség előfordul, — mert rohamosan terjed és feltétlenül az állatok elhullásával jár — nem akarnak tanulni ; mihelyt azonban a baj előadja magát, se hossza, se vége a jajgatásnak. Ezt a súlyos kérdést is az államnak kellene minél előbb megoldania a szegény nép érdekében. Egyáltalában nem tudom megérteni, hogyha a gyermekeknél a himlőoltás biztosan bevált oltóanyaggal kötelezően el van rendelve, ha az állam az állami méneknek lépfeneelleni beoltását kötelezőleg követeli bérlőitől, miért ne lehetne ezt az igen jól bevált szérumoltást kötelezőleg kimondani az egész országban ; (Helyeslés jobbfelől.) természetesen minden megtérítés nélkül» — ezt nem is szükséges mondanom —
