Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

50 A nemzetgyűlés 357. ülése 1924, rok bővebben kitérni a legutóbb benyújtott tör­vényjavaslatokra, amelyek, azt hiszem, csak taktikai, helyesebben : bizonyos technikai célt szolgáltak és r talán a benyújtó minister urak sem veszik komolyan, hog)'- ezeket le is fogjuk tárgyalni ; nem akarok kitérni a most folyó választásokon megnyilvánuló atrocitásokra, ame­lyek a legsötétebb időkre emlékeztetnek, hanem általában összefoglalva mondom és jelzem, hogy az elvi eltérések a kormányzati rendszerrel szem­ben engem ellenzéki állásfoglalásra kényszeríte­nek, annyival inkább, mert azt látom/hogy a kormánynak nem őszinte, nem energikus politi­kája és e kérdésekben való eltévelyedése teszi lehetővé a talajt épen e szélsőbaloldali politika számára. Az indemnitási javaslatot nem fogadom eL (Helyeslés half elöl.) Elnök : Szólásra következik? Bodó János jegyző : Melczer László ! 11 óra 50 perc 1 Melczer László : T. Nemzetgyűlés ! Amidőn kijelentem, hogy az indemnitási törvényjavasla­tot elfogadom, engedtessék meg nekem, hogy a földmivelésügyi ministeri tárcához tartozó né­hány megjegyzést tehessek, illetve néhány óha­jomnak adhassak kifejezést. (Halljuk! jobb felől.) T. Nemzetgyűlés ! A mai nehéz gazdasági időkben én ugy vélem, hogy mindnyájunk közös törekvése az kell, hogy legyen, hogy csonka Magyarországot gazdaságilag minél előbb talpra­állitsuk. (Ugy van ! jobbfelöl.) Erre elsősorban a. gazdatársadalomnak kell összefogni, hogy rá­mutassanak azokra a kérdésekre, amelyek egy agrár- és állattenyésztéssel foglalkozó államban feltétlenül sürgős megoldásra szorulnak és amely kérdéseket, sajnos, eddig nem kezeltünk olyan lelkiismeretességgel, mint amilyen lelkiismeretes­séget ezek a kérdések megérdemelnek, sőt paran­csolnak is. Állításom igazolása és megvilágítása céljá­ból a következő anomáliákra kívánok rámutatni. Ha egy községben fellép a köröm- és száj­fájás, ragadós betegség, akkor ezt a falu bejára­tánál kiakasztott táblán »Köröm- és szájfájás !« felírással jelzik, a hitesek vasvillával kivonulnak o falu végére és minden szekeret megállítva, a hasított patáju állatokat visszafordítják, a lovas kocsiról a takarmányt leverik, kinyilatkoztat­ván, hogy a falu zár alá van téve. Aztán ez alatt a zár alatt sínylődik mindaddig, amig a falu minden állata át nem megy a fertőzésen, a köröm­és szájfájást meg nem kapja és végül már egyet­lenegy eset sem mutatkozik. Azt, hogy ez az óvintézkedés mennyire hiá­nyos, mondhatnám Äzsiaszerüen primitiv, leg­jobban megvilágítja az a tény, hogy a köröm­és száj fájást a madár is elhordja a szomszéd községbe a lábával és szárnyával, s akkor már illuzóriussá válik az egész zár alá helyezés. Szerény véleményem szerint ezeií, a gazda­társadalmat sürün látogató csapáson hatásosan segítene és a betegséget mindenesetre lokalizálná az, ha ezt a földmivelésügyi minister ut rendele­tileg szabályozná és kötelezővé tenné a beoltást és a megfertőzést, hogy a község összes marha­állománya egyszerre menne át a bajon, amelynek lefolyása rendes kezelés mellett hat-hét nap alatt megtörténik. A közép- és nagybirtokosok ezt már évi december hó 17-én, 'szerdán: évek óta gyakorolják is (Ugy van ! jobbfelől.) és az állatállományokat, amint a köröm- és száj­fájás az első esetben jelentkezik, beoltják s a be­tegség rendes kezeléssel hat-hét nap alatt le­folyik. De nem sok hasznuk van belőle, miután a község nem folytatja ugyanezt az eljárást, hanem a lakosok egyenkint bevárják, inig az ő pár száz, vagy ezer marhájuk átesik a bajon, ami gyakran két hónapig is elhúzódik s a vége az, hogy mire az utolsó állat megkapja a betegséget, az elsők újra megkapják és a komédia elölről kezdődik. (Ugy van ! jobbfelől.) Komédiának kell ugyanis neveznem ezt, mert ha egy bajt, amely országos kárt okoz, orvosolni lehet, de annak megszünteté­sével még sem foglalkozik senki sem komolyan, hanem csak viseli következményeit, bár az ugyan­olyan mértékben kihat nemcsak az egyesekre, hanem a közre is, akkor ez legalább is indolencia és nemtörődömség. Erre a kérdésre felhiya a nemzetgyűlés figyel­mét, határozati javaslatot nyújtok be (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a földmivelésügyi mi­nister urat, hogy a köröm- és szájfájás ragadós betegségnél rendeletileg tegye kötelezővé minden községben az első esetnél a kötelező beoltást, illetőleg megfertőzést a község egész szarvas­marhaállományának és hivatalból ellenőriztesse, annak szakszerű gyógyítását«. T. Nemzetgyűlés ! Jól tudom, hogy ebből a rendeletből kifolyólag nagyritkán — mert roppant ritkán fordul elő, — egy-két állat esetleg elhull. Természetesen az államnak a tulajdonos részére meg kell térítenie ezt a kárt, azonban a kiadásért bőséges rekompenzációt fog nyújtani az, hogy az állatállományban nem fog kénye-kedve szerint pusztítani ez a kellemetlen járvány és idővel meg is szünet, miután nem raktározzuk állan­dóan a fertőző anyagot. Nagyon ajánlom a mi­nister urnák. — nagyon sajnálom, hogy nincsen jelen — hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglal­kozzék és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy határo­zati javaslatomat elfogadni méltóztassék. A gazdatársadalom állatállományának másik nagy veszedelme a lépfene. Ez minden tavasszal, különösen a tiszamelléki helyeken kissé kövérebb legelőkön szokott rendesen mutatkozni. Ez a veszedelem, hála Istennek, könnj r en elkerülhető, miután egész biztos széruma van ; a közép- és nagybirtokosok használják is rendesen minden évben, és nincs is ezzel a betegséggel semmi bajuk, azonban nem használják a községek, mert drágálják a szérumot. Hiába oktatjuk a népet, hiába magyarázzuk meg a szérum előnyét és viszont annak kárát is, ha ez a veszedelmes betegség előfordul, — mert rohamosan terjed és feltétlenül az állatok elhullásával jár — nem akarnak tanulni ; mihelyt azonban a baj előadja magát, se hossza, se vége a jajgatásnak. Ezt a súlyos kérdést is az államnak kellene minél előbb megoldania a szegény nép érdeké­ben. Egyáltalában nem tudom megérteni, hogyha a gyermekeknél a himlőoltás biztosan bevált oltóanyaggal kötelezően el van rendelve, ha az állam az állami méneknek lépfeneelleni be­oltását kötelezőleg követeli bérlőitől, miért ne lehetne ezt az igen jól bevált szérumoltást köte­lezőleg kimondani az egész országban ; (Helyes­lés jobbfelől.) természetesen minden megtérítés nélkül» — ezt nem is szükséges mondanom —

Next

/
Oldalképek
Tartalom