Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

A nemzetgyűlés 357. ülése 1934. nyiltan, ilyen formában tárgyalni, (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) s akkor sok agitációnak és sok demagógiának fogjuk tudni elejét venni. T. Nemzetgyűlés ! Amit ő elmondott Garami Ernőről, az a túlsó oldalról először hangzott el ilyen pregnánsan. Nagyon jól tudom, hogy Kállay Tamás t. képviselőtársam nincs egy véleményen Garami Ernővel sem a jelenre, sem a múltra vonatkozólag, de azért a megértésnek és megbecsülésnek az a hangja, amely az ő beszédéből kicsendült, azzal a férfiúval szemben, aki a bolsevizmussal szemben a saját pártjával is elég bátor volt, hogy szembeszálljon, kell hogy visszhangra találjon, és ha az ő politikája az utóbbi időben talán olyan vágányon halad, amely a nemzetre nézve nem hasznos vagy nem előnyös, akkor én azt hiszem, tovább kell mennünk egy lépéssel és a szubjektív szempontokat kiküszöbölve, ebben a kérdésben is a megértest kell keresztülvinni a politikában. Nem lesz a magyar közéletnek kára, hogy ha a szociáldemokrata párt mai vezetősége mellett vagy helyett Garami Ernő irányítása fogja a szociáldemokrata párt politikáját megszabni. Amit igen t. képviselőtársam elmondott a választójogra vonatkozólag, engedje meg, hogy erősen higyjem, hogy ez csak t. képviselőtársamnak és nagyon kevés társának véleménye. (Ellenmondások a jobboldalon.) Meg fogok elégedni, ha csak ilyen kevés tiltakozás fog elhangzani erre zz én megállapításomra. Igen t. képviselőtársam beszédének erre vonatkozó részében egy nagy ellenmondás is volt. Azt mondta igen t. képviselőtársam, —- és itt Apponyi Albert igen t. képviselőtársam beszédét idézte — hogy a választójog nem egyéni jog, hanem a közfunkciókra jogot adó jogosítvány. Igaza van. A maga részéről azt a konzekvenciát vonja le, hogy csak olyanoknak adjuk meg ezt a jogosítványt, akik ezzel a joggal élni tudnak. Csakhogy ebből épen az ellenkező konzekvencia folyik, mint amit a t. képviselő ur levont, mert akkor nem lehet azt mondani, hogy terjesszük ki akármilyen nagy mértékben a választójogot, de viszont a titkosságot ejtsük el, a nyilt szavazást biztositsuk, hanem megfordítva, szabjuk meg azokat az anyagi feltételeket, amelyek a választói jogosultság alapját képezik, és adjuk meg a titkos szavazást. (Helyeslések jobb je loi.) Ez a logikus és helyes magyarázat, mert az o gondolatmenetében egy ellenmondás van, nevezetesen végiggondolva "a dolgot, magyarul ugy kell mondanunk, hogy adjuk meg mindenkinek a választójogot, de gondoskodjunk arról, hogy ezzel a választójoggal csak bizonyoss irányban élhessen, ez pedig magának a választás fogalmának megtagadása. A helyes megoldás csak az lehet ; biztosítani megfelelő kautélákkal — amelyekből én nem csinálok titkot, kezdettől fogva a lajstromos szavazásra gondoltain — a titkos szavazás mellett azt, hogy a nemzet igazi akarata jusson kifejezésre és a nemzetnek otyan rétegei érvényesitsék befolyásukat, amelyek kellő értelemmel, kellő befolyással tudják az ország ügyeit intézni. T. Nemzetgyűlés ! Ez az a kérdés, amely minket mindig el fog választani. (Barthos Andor : Ez igaz !) A választás és titkosság azonos fogalmak, külödösen a magyar politikában, ahol a KAPLQ XXVIIL évi december hó 17-én, szerdán. 47 nyilt szavazás mindig megcsúfolása volt a választásnak. Alapjában véve bizonyos lehangoltsággal kell néznünk azt, ami a most folyó választásoknál történik. Nem választás ez, ez birkózása a választóközönségnek és a hatalomnak. (Ugrón Gábor : Ugy van !) Nem tudom, hogy a t. kormánypárt "helyesli-e azt a rendszert, amely ott megnyilvánul és hogy ez megfelelel-e az igen l. kormány felfogásának. (Ugrón Gábor ; Legkevésbé a pénzügyminister úrénak !) megfelel-e különösen a pénzügyminister ur felfogásának, aki mint képviselőjelölt egy választási küzdelem központjában van. De ha nem felel meg és mégis ez történik, akkor azt kell következtetnem, hogy a t. kormány nem rendelkezik azzal az erő vei, hogy a külső perifériákon le tudja győzni azt a szellemet, amelyet tulaj donképen saját maga plántál bele közegeibe. (Ugrón Gábor : Ez az ! Nem paríroznak ! Saját szakállára csinálja a főispán !) T. Nemzetgyűlés ! Mint mondottam, felszólalásra tulajdonképen egy súlyos személyi támadás kényszeritett, az a súlyos személyi támadás, amely a passzivitásba vonult ellenzék egy tegnapi gyűlésén, vagy vacsoráján hangzott el ellenem és az én politikai barátaim ellen. Én különös megtiszteltetésnek tartom, hogy személyileg mindig én vagyok aposztrofálva. Ezt bizonyos tekintetben ugy látszik, egész határozott állásfoglalásomnak köszönhetem és annak az értékelésnek, amit az én t. ellenfeleim ezekben a percekben saját személyenmek ajándékoznak. Nem törődtem éveken keresztül a személyi támadásokkal, s ha ma foglalkozom velük, ezt kizárólag azért teszem, mert ezek a személyi támadások meghaladják a személyi harc jellegét, ezek már egy bizonyos politikai irányzatot, bizonyos szellemet, sőt meg kell mondanom : a politikai szabadságot akarják kompromittálni. A tengapi napon Peyer Károly képviselőtársunk mondott egy beszédet, amelyben különösen az én személyemmel feglalkozott. Két irányban támadott meg : személyi vonatkozásban és politikaliag. A személyes részre vonatkozólag nagyon kevés mondanivalóm van. A t. képviselő ur azt mondotta rólam : nem lehet kényelmi politikát folytatni, nem lehet az esernyő alá húzódni akkor, ha esik az eső, (Erdélyi Aladár : Hát akkor mire való az esernyő ? Azt szeretném tudni ? — Derültség.) Nyilvánvaló, hogy a t. képviselő ür ezzel a megállapítással azt akarta mondani, hogy bizonyos kényelemszeretetből, személyein féltése okából félrehúzódom a harc teréről. T. Nemzetgyűlés ! Ha más részről hangzik el ez a kritika, talán egyszerűen napirendre térek fölötte. Vannak azonban mégis olyan tények, amelyeket nem illik az illetőnek hánytorgatni, s amelyek benn vannak annyira a köztudatban, hogy nekem bizonyos személyes vonatkozásban a félénkség vádja ellen tiltakoznom nem kell. (Ugy van ! jobbfelől.) De Peyer Károly t. képviselő urnák mégis meg kell mondanom, hogy tényleg volt itt zimankós idő és volt idő, amikor esett az eső, de akkor Peyer Károly és t. barátai részben Badenből, igen messziről szemlélték, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) részben pedig jól fűtött kávéházakból, a kávéházi ablakokon keresztül nézték azt, hogy mi hogyan áztunk-fáztunk és hogy küzködtünk odakint. 10