Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

4f A nemzetgyűlés 357'. illése 1924. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon. — Ugrón Gábor : Három esztendőn keresztül hárman tartottuk itt a hátunkat !) Másik személyes vádja a t. képviselő urnák a következő klasszikus fogalmazásiján jutott napvilágra (olvassa) : »Azoké a szégyen, akik minket ebben a harcban cserbenhagytak.« - Hát t. Nemzetgyűlés, én ezt a szégyent nyugodtan vállalom. (Grigcr Miklós: Én is!) Megmondottam itt, a Házban nyiltan, megmondtam az egész ország előtt, hogy én nem tudok egyetérteni t. képviselőtársaimmal a mai parlamenti helyzetet felidéző előzmények tekintetében. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem tudtam egyetérteni taktikájukkal, nem tudok egyetérteni mostani taktikájukkal sem. (Helyeslés jobb felől.) Ami pedig a cserbenhagyást illeti, amíg ezek az események történtek, épen én voltam az, aki a niinisterelnök urnái csak ugy, mint az elnök urnái és a Ház képviselő-tagjainál, képviselőtársaimnál hetek óta nem csináltam egyebet, mint igyekeztem hidat építeni, amelyen keresztül ez a mai parlamenti helyzet megoldódjék. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfclől. Gr. Bethlen István ministerclnök : igaz !) Nem őmiattuk : azok miatt az elvek miatt, amelyeket ők ma ilyen formában képviselnek. Én nem őket féltein, hanem azokat az elveket, amelyeket ők ma kisajátítani igyekeznek maguknak, és amely elveket én az egészséges parlamenti kifejlődés és az egészséges parlamenti munka szempontjából értékeseknek, szükségeseknek és a magaméinak vallok. Akinek nyitott szeme van, világosan lát. Hosszú időknek munkája, megértése, odaadása eredményeképen kezdett bizonyos egészségesebb szellem kialakulni a magyar politikában, amely egyforma agresszivitással fordult szembe a jobboldali és Ü baloldali túlzásokkal egyaránt. (Ugy van ! Ugy van !) .Az a hangulat, amely a forradalmak és ellenforradalmak után megülte az emberek lelkét és amely alól nem tudta magát emancipálni természetszerűen a törvényhozás testülete sem, kezdett lassanként elülni, hogy helyet adjon olyan megértő szavaknak és érzéseknek, mint amilyeneknek Kállay Tamás t. képviselőtársam a beszédébe hangot adott. És pár hét óta ez a hangulat megromlik. (Ugy van ! Ugy van !) Erezzük valamennyien, akik nem szaladtunk el a politika küzdőterétől, akik itt vagyunk, hogy továbbra is teljesítsük kötelességünket, hogy azokat a pozíciókat, amelyekről azt hittük, hogy azokat már sikerült, a nemzet érdekében megmentenünk, napról-napra elveszítjük, napról-napra némább lesz az ellenállás a szélsőségekkel szemben és lökődik vissza a magyar politika olyan irányban, amelyről azt hittük, hogy talán már mégis sikerült szerencsés lépésekkel annál előbbre jutni. (Berki Gyula : Ez a vázsonyizmus következménye ! — Griger Miklós : Inkább fábiánizmus az !) Én, t. képviselőtársam, nem neveket, nem személyeket említek, hanem az olyan politikát, amely nem akar a tényleges erőkkel és viszonyokkal számolni, amely nem méri le a mai parlament statikai helyzetét.' hanem lehetetlen irányban szaladva el, provokálja az ellenállást a másik oldalon és provokálja oly érzéseknek felkeltését, a mely-ékről azt hittük már, hogy anakronizmussá váltak a magyar politikában. Meg keli mondanom őszintén : nem én hagyévi december hó 17-én, szerűén. tam cserben t. képviselőtársaimat ! Én nem is voltam velük ebben a küzdelemben, nem is vagyok hajlandó velük ebbe a küzdelembe menni ; de amint eddig elkövettem mindent, hogy a parlamenti hetyzet egészségessé tétele érdekében az ide visszavezető utat megtalálják, ugy ezt annyi kísérletezés után a jövőben sem fogom feladni, annál kevésbé, mert meggyőződésem, hogy ha a t. urak ide bejönnek, azok a támadások és az a harcmodor, amelyet követnek, idebent a parlament levegőjében értéktelenné fog válni, azt csak kint lehet a közvetlen felelet és a parlamenti levegő nélkül folytatni. (Ugy van ! jobb jelöl.) Ha Peyer igen t. képviselőtársam csak idáig ment volna támadásában, a magam részéről megjelölve újra azokat az okokat, amelyek engem ennek az álláspontnak elfoglalására kény szeritettek, a vitát részemről be is fejeztem volna. Azonban az igen t. képviselő ur továbbment és fiókparlamentjében, a fehér asztalnál további vádakat is emelt, amelyeket megható egyszerűséggel ugy konkretizál, hogy mi a liberalizmust, a demokráciát elárultuk. Hogy mi a szabadelvüséget elárultuk-e vagy sem, ezt megítélheti a nemzet közvéleménye. Ugy érzem, hosszú időn keresztül nem merülhetett fel egyetlen kérdés sem a szabadelvüség szemszögéből, amelyben akár én, akár t. barátaim kötelességünket meg ne tettük volna. Ha harcmodorunk, fegyverünk talán nem volt ugyanaz, mint t. képviselőtársaimé, ebből nem az következik, hogy mi ennek az elvnek árulói lettünk, hanem az, hogy ezért az elvért azokkal a fegyverekkel küzdünk, amelyeket mi tartunk célszerűeknek és amely fegyverek meggyőződésem és öt év politikai eseményei szerint egyedül célhozvezetők és helytállók. Soha nem bocsátom áruba politikai meggyőződésemet. Nyugodtan hivatkozhatom a t. ministerelnök úrra, hogy valahányszor abban a szerencsében volt részem, hogy vele politikai dolgokról beszélhettem, soha mást, mint. szigorúan elvi kérdéseket vele nem tárgyaltam. Soha nem mulasztottam el abban az irányban kapacitálni, — amennyiben beszélgetés keretében erről lehet szó — hogy" szabadelvű politikai irányban igyekezzék vinni az országfdolgát. Én ezzel el is végeztem volna. Azonban azt mondja a t. képviselő ur, hogy a demokráciát is elárultuk. A demokrácia alatt pedig ő a választójog kérdését érti, mégpedig egészen helyesen a titkos választójog álláspontját. Én a titkos választójog mellett ugy, mint ma, egész incidentaliter nyiltan színvallást tettem, ugy tettem színvallást mindenkor, amikor ez a kérdés itt a Házban vagy a közélet más porondján felmerült. De ha már arról beszélünk, hogy Magyarországon miért nincs titkos választójog, akkor ebben a kérdésben Peyer Károly úrtól vádakat el nem fogadok. Mert ha elárulták Magyarországon a titkos választójogot, akkor Peyer Károly és a szocialista párt vezetősége árulta el, amikor 1921 decemberében és 1922 januárjában belementünk a választási küzdelembe és a t. képviselő urak ezt a követelést elejtették abból a paktumból, amit a kormánnyal kötöttek. (Ugrón Gábor : Ez igy van !) Sok támadást hallgattam másfél év óta ezen a helyen a t. szociáldemokrata párt részéről. Magasabb szempontból, közérdekű szempontok-