Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-357
í itemzetgyvlês $57. ülése 1924. éri êeéêmber hó Í7-en, szerdán. , 41 végett a képviselő urak szives tudomására hozni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Szólásra következik ? Bodó János jeqvzo : Kállav Tamás ! 10 ó. 30 p. ! Kállay Tamás : T. Nemzetgyűlés ! Előre kijelentem, hogy az elnök ur által elmondottakhoz feltétlenül kötöm magamat, és nem fog arra kerülni a sor, hogy az elnök ur én tőlem a szót megvonja. T. Nemzetgyűlés ! Némi megilletődéssel állok fel ebben a teremben beszélni. Oka ennek feltétlenül az, hogy ugy szoktam meg régen, a régi parlamenti világban, hogy legalább is arra nézve, aki ebben a teremben feláll beszélni, ez a tény ünnepséget jelent. (Ugy van ! Ugy van ! jobbjelöl.) Azt tartom, hogy ha ehhez tartottuk volna magunkat ebben az elmu.lt pár esztendőben, talán nem fajult volna el a vita, nem kerültünk volna arra a lejtőre, amely oda vezetett, ahol ma vagyunk, és amelynek az lett a vége, hogy szigorított házszabályokkal kellett ebben a tanácskozóteremben rendet teremteni. Mikor két és fél évvel ezelőtt ide bekerültünk, ebben a parlamentben egy uj politikai párt jelent meg, a szociáldemokrata párt. Őszintén megvallom, akkor az volt a nézetem, hogy ez a párt sokkal nagyobb számban jött be ide, mint ahogy a munkásválasztók számaránya alapján bekerülhetett volna. Ez csak ugy történheteit meg, hogy az a polgárság, amely a szociáldemokrata pártban látta a kisembereknek - - nemcsak a munkásoknak, a kézimunkásoknak, hanem a szellemi kisembereknek is - támogatóját, a szociáldemokratákra adta le szavazatát és igy ezek számbeli túlsúlyban kerültek be a munkásszavazatokhoz képest. (Ugy nan ! a jobboldalon.) Tudomásul vettük ezt azzal, hogy alkotmányos életünk fejlődésének szükségszerű következménye. Roppant sajnálom, hogy ezek a padok ma velem szemben üresek. Sajnálom, hogy midőn a kormány e nehéz időkben tulaj donképen az első aranyköltségvetést ide beterjeszti, egy csomó polgár, eg}- csomó kisember, egy csomó munkás képviselet nélkül áll. mert a szociáldemokrata párt tagjai hiányoznak. (Felkiállások a jobboldalon : Hl vagyunk mi ! Mi is képviseljük a munkásságol!) Méltóztassanak megengedni, hogy némileg visszatérjek arra a beszédre, melyet a szociáldemokrata párt bemutatkozásakor vezélük, Peidl Gyula az első ülésen elmondott. (Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) Peidl képviselőtársam olyanokat mondott beszédében, hogy uj hang jelenik meg itt a parlament színterén, nem a'gorombaságnak, nem a durvaságnak, nem a handabandázásnak hangja. Mondotta akkor Peidl képviselőtársam, hogy a házszabályokhoz feltétlenül ragaszkodni fognak ; mondotta akkor, hogy nem külön, néni más társadalmi osztályok ellenére, hanem az állam törvényeivel s a parlamenti törvényekkel lépést tartva, azok keretein belül fognak küzdeni a munkásság és a kisemberek előbbrehaladásáért. Ugy mondották, hogy a munkásság gazdasági és szociális, kulturális előrehaladása egyet jelent az ország előhaladásávah már pedig ezért érdemes küzdeni. Ezek voltak azok a mondatok, amelyekhez a parlament általános tetszéssel jáiult hozzá. De már ugyanekkor azt is mondotta Peidl képviselőtársam, hogy Magyarország rettenetes helyzetbe jutásának az a társadalmi osztály az oka, amely a néppel nem érintkezett, a népet gyűlölte, a népet elzárta a természetes fejlődéstől, s ez volt az oka annak, hogy idejutottunk és hogy a nép ma is elnyomatás alatt él ebben az országban. Peyer képviselő ur ugyanilyen nyomdokon haladva tett kijelentéseket ; hozzátette még, hogy ha a többség nem értené meg a munkásságért folytatott küzdelmüket, akkor ők elhagyják ezt a képviselőházat, nem kell nekik itt bent ülniök. Szép világ volt még akkor, mert akkor mondotta Propper képviselőtársam a jobboldal felé fordulva, — midőn valaki Peyer képviselő urnák valamilyen ügyét hozta ide, melyet a bíróság elintézett — hogy : »Ne rontsák a bíróság tekintélyét egy kimondott Ítélettel szemben ; óvjuk a tekintélyeket a támadásoktól.« Ilyen hang volt az. amellyel a szocialista párt ide bejött. És hova jutottunk ma, t. Nemzet gyűlés? Ha ma, amidőn ezek a padok üresek, végignézem ennek az elmúlt két évnek programmját, melyei a szocialista párt előttünk bemutatott, meg kell állapitanom, hogy nem a munkásokért való küzdelemben lettek üresek ezek a padok. Nem ott távolodtunk mi el egymástól, ahol a kisember jólétéért, jövőjéért, sorsának jobbrafordulásáért, a szegények megmentéséért állt sorompóba a szocialista párt. Minket elválasztott az a hang, amely nem mondott egyebet, mint gorombaságot, durvaságot, rágalmazást. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Elválasztott bennünket az, hogy ők mindig oly dolgokat hoztak ide, amelyek a politikai pártokat el kell hogy válasszák egymástól, nem pedig összehozzák közös nemes célra. (Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen ha ők ezt a célt komolynak és nemesnek gondolták, méltóztassék elhinni nekem, hogy ezt a szeretet hangján kellett volna mindenkivel megértetniük, (Ugy van ! a jobboldalon.) a megértés hangján, mert merem állítani, hogy nincs egyetlenegy ember sem abban a pártban, amelyhez tartozni szerencsém van, sein az én társadalmamban, sem sehol a világon, ahol magyar ember van, aki meg ne értené a magyar szegénységnek, a magyar munkásságnak, dolgozóknak kívánságait és jogos törekvéseit. (Igaz ! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Két esztendőn át hallgattam a vádat a pártom ellen, társadalmán) ellen, közigazgatásom ellen, vármegyém ellen. És hallottam a gyűlölet szavát. Hát ezt a gyűlöletet nem az én társadalmam hirdette. Ezt a mély árkot nem az én társadalmam mélyítette ki az egyes társadalmi osztályok között. Az én gyermekszobámban, az en férfikoromban, az én társaságomban, mindenütt, ahol megfordultam, csak nemesen gondolkozó emberek vannak, akik a szegénységet nem támadják, nem bántják, hanem mindenképen támogatják. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Megmondottam programmbeszédeimben, —- mint ahogy a ministerein ök ur is megmondotta **hogy mily nagy és mily mély az az árok, amelyet itt a forradalmak és különböző események az egyes társadalmi osztályok közé húztak ; felhívtam mindenki szeretetét es figyelmét arra, hogy töltsük be ezt a mély árkot, amely bennünket "elválaszt, szeretettel, jótékonysággal, munka9*
