Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-363

Ä nenimtgwilês 363. ülése 1925. évi január hó 2&en, csütörtökön« 213 szomorú tapasztalatot szereztem, hogy a gazdák a Nemzeti Bank pénzforrásához igen kevéssé tudnak hozzájutni, amelyből pedig mégis a viszonyokhoz mérten mérsékelt kamattal tudnának pénzt igény bevenni. Viszont a vidéki takarékpénztárak és egyes más bankok — nem mondom, hogy mind, de sajnos, rgen sokat személyes tapsztalásból ismerek —• azokat a pénzeket, amelyeket ők a Nemzeti Banktól 10—12%-ra kaptak, 40—50—70%-ra adják ki, sőt tudok egy esetet, amikor Wi percenttel kamatoztatták. (Szabó József: A kormányzat bűne, hogy ezek megtörténtek!) Ezt meg lehet fogni és akadályozni erős akarattal; amint ugy tudom, hogy intézkedés is készül ebben az irányban, hogy a Nemzeti Bank megvonja a hiteleket azoktól az intézetektől, amelyek igy uzsoráskodnak. (Helyeslés. — Meskó Zoltán: A kormány ma megint passziv!) Túlnagyok a terhek. Ezzel szemben még a legszükségesebb intézkedések sem történnek meg a teherviselés emelésére. Mi' lesz ennek a vége, mi lesz ennek a következménye'? Az, hogy a teherviselés súlya alatt összeroppan a gazdatársadalom és ha a gazdatársadalom teherviselési képessége összeroppan, akkor összeropban ebben az országban minden. (Ugy van! Ugy van!) Mert hiszen láttuk, hogy a múlt Ínséges esztendő mit eredményezett. Szegénység, nyomorúság, pangás iparban és kereskedelemben, mert nincs, aki vásároljon, nem hozzák a pénzeket a falvakból, a vidékről, nem tudják az emberek legszükségesebb dolgaikat, legszükségesebb felszereléseiket beszerezni. (Ugy van! Ugy van!) Ilyen körülmények között azt állitani, hogy a gazdatársadalom még további terhek viselésére képes, ez — kimondom — határozottan vétek (Ugy van!), mert ez nem egyéb, mint demagógia bizonyos részekről, uszítás a gazdatársadalom ellen. (Ugy van!) Mert ha a gazdatársadalom viseli a terheket, — s abban a tudatban viseli a legmagasabb terheket, hogy ezzel a hazáján, az országon segít —, akkor joggal megkövetelheti, hogy e teherviselési képességének megóvására és emelésére a kormányzat részéről intézkedések is történjenek, nehogy az aránytalan teher súlya alatt összeroppanjon. (Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! A többtermelés érdekében sincs semmi kielégítő gondoskodás. Nem elég* az;, ami ebben az irányban a kormány részéről történik. Nem hivatkozom egyébre, mint csak egy egyszerű dologra. Itt vannak a gazdaiságokban rohamosan elterjedő Ford-gépek, amelyek a mezőgazdaságban uj korszakot vannak hivatva teremteni. (Graeffl Jenő: A legjobb szantogépek!) Ezeknek a kis szántógépeknek alkalmazása határozottan belevág- a többtermelés kérdésébe, mert hiszen, ha a gazda Fordgépeket, vagy más ilyen szántógépeket — vagy középgazdaságok számára más, alkalmas és hasonlóan olcsó gépeket, Maint amilyenek ezek — földjén beállít, akkor a gazdaságában nagymennyiségű igaerő szabadul fel. Az az igaerő pedig*, mint haszonmarha hasznosítható abban a gazdaságban, s mint haszonmarha sokkal több trágyát produkál a földek javítására, mint azi az igavonó állat, azután sokkal több húst produkál, azt a takarmányt, amelyet fel kellett etetni az igavonó állatokkal, igy jobban hasznosítható. Milyen óriási hasznot hoz ez a talajművelés, a termésátlag emelése és a husprodukálás szempontjából; mert hiszen ezek a dolgok azok, amelyek tulajdonképen a nemzet vagyonát, jólétét jelentik. És mi van ezekkel a gépekkel? A földmivelésügyi kormány, vagy az összkormány nemhogy minden kitelhető módon arra igyekeznék, hogy módot adjon a társadalomnak arra, hogy minél többen — szegények, gazdag-ok, kisbirtokosok, középbirtokosok — megszerezhessék ezeket a gépeket, hanem jónak látja ezeket a kis gyepeket először 38 millió korona behozatali vámmal sújtani — amit ugyan végre-valahára leszállítóttak 19 millió koronára -— és ahelyett, hogy prémiumot adnának, hogy hozzanak be minél több ilyen gépet, kontingentálják azok számát, hogy csak annyit és ennél többet nem engednek behozni. (Ugy van!) Érteném a kormánynak ezt az eljárását valamiképen akkor, ha ezeknek a gépeknek behozatalával a hazai gyáripar lenne sújtva. De hiszen Ü3*en gépeket a hazai gyáripar egyáltalában nem gyárt, azok tehát itt konkurenciát nem csinálnak. Sőt azok behozatala esőién kénytelen lenne a hazai gyáripar is ilyen gépek gyártására rátérni, s az ilyen gépeket, amelyeket most külföldről hozunk be, sokkal olcsóbban lehetne idehaza előállítani! (Szijj Bálint: A Hoff her és Schrantz gyár máigyárt ja!) Az nem gyártja, az egy amerikai gép! (Szijj Bálint: Künn voltunk a gyárban megnézni!) Ha megnézték, akkor sem gyártja! ÍSzijj Bálint: Hogy a versenynek útját vágja, arról nem beszélek, de gyártja! Mégpedig százszámra! Csak két hete voltunk megnézni! A földmivelésügyi minister ur is kint volt! — Zaj. — Ősik József: Ez a mimóza-politika: azért a legdrágább ország- Magyarország!) Elnök: Csendet kérek! Forster Elek: Az lehet; de mégis fentar torn állításomat, inert meg vagyok győződve arról, hogy ezek a gépek mind Amerikából jönnek! (Szili Bálint: Ez nem áll!) Ha jobban méltóztatik tudni... (Szijj Bálint: Bocsánatot kérek, ezt az egyet jobban tudom, mert láttam személyesen! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Forster Elek: Én pedig rendelni akartam a gépet személyesen és azt mondották, hogy ilyen gépek még* nincsenek, majd jönnek ilyenek Amerikából és láthatók lesznek majd a jövő hetekben, akkor fogják bemutatni. Egyet hoztak már be, mintának, amit az urak láttak. (Szijj Bálint: Tessék megnézni! — Meskó Zoltán: Majd a folyosón elintézik később! — Derültség.) Itt van továbbá a tenyészállatainknak külföldi állatállománnyal való felfrissítése. Ez is olyan fontos kérdés, amelyet a gazdatársadalom állandóan és állandóan nemcsak saját jól felfogott érdekében, de az egész ország érdekében annyiszor hangoztatott. Azok a kis, apró próbálkozások, hogy egy-két nagybirtokos hozott már be tenyészállatot, ezek a dolgot még nem intézik el. Ezt olyan állami támogatással kell csinálni, hogy a tenyészállatok behozatala megfelelő mennyiségben hamarosan lehető legyen, mert különben az állatállományban degeneráció következik be, ami^ megint csak a nemzeti vagyon pusztulására és romlására vezet. (Igás! Ugy van!) Itt van azután a szőlőművelés kérdése. Szőlőmüveléssel az ország lakosságának nagyon tekintélyes része foglalkozik és pedig leginkább azon a vidékeken, ahol a talaj a legmostohább és ahol a talaj alig haszaiositható másképen, mint szőlőműveléssel. E tekintetben is sok kormányintézkedés volna kivántos, mert valósággal katasztrófa előtt állanak a szőlőbirtokosok, akiknek a múlt évben még volt ugyan; valami termésük, de az el nem adható. Most a legszükségesebb volna kereskedelmi