Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-363

A nemzetgyűlés 363. ülése 1925. évi január hó 22-én, csütörtökön. 211 tanárok, mint az előbb emiitett kántorok és felekezeti tanítók javadalmazására nézve, hogy ha ez a kérdés ma nem oldható is meg anyagi erők hiján, napoltassék el a rendezés és pedig arra a közeli időre, amikor az ahhoz szükséges összeg beállitása lehetséges lesz. A gondolat azonban el ne vettessék, a megvalósulásra pedig rövid idő jelöltessék meg. Én a gondolatot mindenesetre nem hagyom nyugton, nem pedig azért, mert hangsúlyoznom kell, hogy ahol egyforma kötelességek vannak, ott a másik oldalról az egyforma jogokat is respektálni kell. (Ugy van! Ugy van!) Egészen röviden szólani kivánok ezekután a felekezeti tanitóképző-intézeti tanárok helyzetéről is. Az állami tanárok státusát rendezték, az állami tanitók státusát szintén rendezték, nem rendezték azonban a felekezeti, és pedig ugy a katholikus, mint az evangélikus, református és a többi felekezeti tanitóképző-intézeti tanárok státusát. Megint csak visszatérek arra a gondolatra, hogy nem tudom megérteni ugyanolyan képesitésü és ugyanolyan kötelezettségű embereknek kétféle elbírálását; teljesen érthetetlen előttem, hogy ugyanazt a munkakört, ugyanazt a buzgóságot és odaadást kétféle mértékkel mérik. Azoknak a mérnököknek, akik olyan hatalmas kulturmunkát végeztek a földmivelésügyi ministériumban, valóban méltó utódai azok a mérnökök, akikkel mi nap-nap után tárgyalunk lecsapol ási és zsilipállitási ügyekben — legalább nekem módom van velük tárgyalni. Ezekkel a derék emberekkel szintén kivánok foglalkozni. Méltó utódai ők azoknak a mérnököknek, akik szinte a második honfoglalást csinálták meg azáltal, hogy a vadvizeket, mocsarakat lecsapolták és visszaadták a termő anyaföldnek. Ezek helyzete nemcsak a hasonló képesitésü és más ministériumokban alkalmazott mérnökükkel szemben kedvezőtlenebb, hanem kedvezőtlenebb azzal a fogalmazói karral szemben is, amellyel együtt dolgoznak, és amelynek, hogy ugy mondjam, az aktáit preparálják. Az a jogászember ugyanis nem szakember, mérnöki ügyekben tehát a mérnök csinálja a koneeptust, ő adja, ő dolgozza ki a g'ondolatat és a tervet, és azután adja oda a jogásznak, hogy az jogi szempontból esetleg csak videálja, láttamozza. Ezek a mérnökök más ministeriumi tisztviselőkkel, illetőleg más ministériumban alkalmazott mérnökökkel szemben is sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vannak, miért is újból és újból visszatérek arra a gondolatra, hogy nem tudom megérteni a kétféle elbirálást ugyanolyan képesitésü, ugyanolyan munkakörben dolgozó és ugyanolyan ügybuzgalmu emberek sorsa tekintetében. (Ernszt Sándor: Nem lehet megérteni!) Amikor az általam elmondottakat a pénzügyminister ur, a kereskedelemügyi és földmivelésügyi minister urak nagybecsű figyelmébe ajánlom, nem kivánok ezúttal határozati javaslatot benyújtani, de szeretném, ha a minister urak intenzive foglalkoznának azokkal a gondolatokkal, amelyeket itt mi felvetettünk. Hiszfn mit hallunk mást ugy a mi táborunkból, mint a kormány háta mögött ülő táborból, mint tárgyilagos kritikát?! Szenvedélyességtől mentes beszédeket tartanak itt, s mindenki objektive elmondja a maga megjegyzéseit. A kormánynak konstatálnia kell, hogy valahol hiba van. És ha hiba van, akkor nem lehet azt bürokratikus módon azokra bizni, akik a zöld asztal mellett odabent, a hivatalokban döntenek egyes kérdések felett, hanem a plénum megnyilatkozását minden körülmények között respektálni kell, meditálni, elmélkedni kell azok felett a gondolatok felett, amelyek itt a plénumban, mondhatnám, unisono elhangzanak. Az adózási rendszer kérdését és a többi kérdéseket a közmegnyugvás szempontjából mentül hamarább dülöre kell juttatni. Beszédemet befejezvén, a költségvetést általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Forster Elek! Forster Elek: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Mióta a szélsőbaloldal nem jelenik meg a Házban, hozzászoktunk ahhoz, hogy mérsékelt megértő beszédeket tartanak (Ugy van! Ugy van!), melyekben nincs semmi érzelgősség, semmi támadás, legalább is nem olyan durva alakban, amely nem felel meg a parlament nivójának. Nagyon különösen hatott tegnap és tegnapelőtt reánk két beszéd, mely a kisgazdapárt részéről hangzott el. Reflektálni kivánok elsősorban Lovász t. képviselőtársam beszédére, mely igazán teljes mértékben megható igaz hazafiságtól, igaz szeretettől, igaz megbecsüléstől csepegő beszéd volt. Kovid szavakban rámutatott azokra a takarékossági kivánságokra, amelyeket ő elsősorban kivan honorálni. Osztozom teljes egészében nézetében és felfogásában és szivem mélyéből üdvözlöm őt ezért a szép hazafias beszédéért és azt kivánnám, hogy vajha a Háznak minden egyes képviselőtagját az a hazafias érzés töltené be, amely Lovász János t. képviselőtársunk beszédéből kicsendült. (Felkiáltások jobbfelől: Éljen Lovász János!) Eary másik beszédre is kell reflektálnom, amely ugyancsak azokról a padokról hangzott el, t. i. Szijj Bálint képviselőtársam beszédére. Erről nem mondhatom azt, hogy ezzel a beszéddel teljes egészében egyetértenék. Szijj Bálint t. képviselőtársam sok igazságot mondott el, olyan igazságokat, amelyeket a magam részéről is, mint gazda, igazbágosnak ismerek el, de itt mingyárt határozottan leszög zni kivan om azt. hogy nem áll az, amit ellenségeink részéről és bizonyos oldalakról szoktak mondani, és amivel izgatnak, hogy itt a kisgazdatársadalom, a közép- és nagybirtokosság érdekei szétválnak és azok jóbarátok nem lehetnek. Igenis azt mondom, hogy az igazán hazafiasán gondolkozó gazdáknak — legyenek azok kisbirtokosok vagy nagybirtokosok — érdekei közösek, és ha ezt felismerjük, csak akkor munkálkodtunk közös erővel a haza sorsának megjavításán. De ugyanebben a beszédben egy támadás is hangzott el, egy általam nagyrabecsült és nagyon tisztelt kar ellen; a gazdasági felügyelői kar ellen. Épen tegnap hallottuk itt azt az igazán kartási szellemtől áthatott és megszívlelendő interpellációt és beszédet, amely élesen tiltakozik az ellen, hogy valamely karnak egy tagja által elkövetett becstelenségórt, vagy mulasztásáért az egész kar vádolható legyen. (Szijj Bálint: Általános volt a panasz!) T. képviselőtársam, általánosítani nem lehet. Megengedem, hogy abban a karban vannak olyan egyének, akik nem állanak a kötelességtudás magaslatán, akik mulasztásokat követtek el, de annak a vizsgálata a földmivelésügyi miniszter hatáskörébe tartozik, hogy a meg nem fele^ elemeket e karból a köz hasznára eltávolítsa. (Szijj Bálint: Ezt kértem én is!) A gazdasági felügyelői kar egészében olyan kiváNAPLÓ XXVIII. 35