Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-363

210 A nemzetgyűlés 363. ülése 1925. évi január hó 22-én, csütörtökön. meg már most az iskolamulasztás miatt: a 14 éves nagykorú menyecskét, vagy a még mindig kiskorú férjet! A korai házasságkötéseknek egyik melegágya azután a táncmulatságok engedélyezése egészen kiskorú gyerkőcök részére. És itt nagy mulasztás terheli közigazgatási közegeinket, különösen a főszolgabírókat. De nagy hiba az is, hogy a mi szülésznőink legnagyobbrészt, különösen faluhelyen községi szülésznők, akiknek javadalmazása olyan csekély, hogy sokkal jobban kifizeti magát, megélhetési forrásuk sokkal bőségesebb, ha a gyermektelenséget, illetőleg a gyermekáldásnak meggátlását segítik elő. Ha történik is néha-néha feljelentés ilyen irányban, a községi orvosok részéről, de különösen a közeli városok sokszor bűnös orvosai részéről, ez inkább kenyéririgységből történik, vagy azért,hogy azután alkalomadtán ők alibit tudjanak igazolni. Ezután a kitérés után visszatérek újra arra a gondolatra, hogy az egyenlő és aránylagos teherviselés az egyenlő jogok élvezetét is involválja magában. És itt különösen az egyenlő jogokról^ kivánok szólani. Szólni kivánok az állami és felekezeti tanitók anyagi helyzetének egyenlőtlen elbírálásáról, a gyógypedagógiai tanárok, a felekezeti tanitókénzőintézeti tanárok és a földmivelósügyi ministerium mérnöki karának helyzetéről. Ami a felekezeti tanitók helyzetét illeti, tudjuk azt, hogy egyforma képesitéssel birnak az állami tanítókkal, azonban elbírálásuk sok tekintetben elüt. különbözik amazokétól. Csak rá kivánok mutatni arra, hogy 1923 január 1-étől a felekezeti tanitók családtagjaitól, valamint a felekezeti nyugdíjas tanítóktól elvonták az utazási kedvezményt. Szemben ezekkel az állami tanitók családtagjai, sőt két cseléd részére is élvezik ezt a kedvezményt. Már most igy a felekezeti tanitó felesége, sőt maga a felekezeti nyugdíjas tanitó is inferiorisabb helyzetben van az állami tanitó cselédjénél. Kerületemnek van egy 42 évig működött felekezeti igazgató-tanítója, aki most ment nyugdíjba. Ez a derék tanitó 42 évig kinlódott és a falu kulturális, mértékét megütő szép nivóra emelte, tekintélytiszteletre és isienfél lemre nevelte faluját, vagy annak legalább is háromnegyedrészét, és ez a fele kezeti nyugdíjas tanító nem élvezi azt, amit pl. egy ugyanott nyugdíjazott állami tanítónak a cselédje élvez. (Egy hang a jobboldalon: Egyforma elbánásban kell részesíteni mind a kettőt!) Ha egyforma kötelezettségek terhelik az állampolgárt, az egyforma elbánás is igen természetes volna. Sérelmes azonban a kántori és tanítói állásnak közös dijlevéllel és javadalmazási könyvvel való egybefoglalása, mert a kántortanító az ő tanitói hivatását ugyanolyan munkakötelezettséggel teljesiti és kell hogy végezze, mintha kántor nem lenne és megfordítva. Azt, hogy ha valaki külön munkája és munkaköre után nem honoráltatik, nem dijaztatik, a legnagyobb igazságtalanságnak tartom. Hiszen akkor ezen a címen annak a tanítónak vagy kántornak sem adhatok külön fittest e címen, aki véletlennül az Ármentesitő Társulat titkára vagy jegyzője. Külön díjlevél és javadalmazási jegyzőkönyv kell tehát hogy biztosítsa mindegyik működési körét Arra kell törekednünk, hogy e tekintetben a lelkeket megnyugtassuk. Módot kell nyújtani arra, hogy a nyugdíjigénynek megszűnése avagy meg nem szünése kérdésében a hozott ministeri döntés ellen a közigazgatási birósághoz lehessen panaszjoggal élni, ami ezidőszerint nincs biztosítva. A helyettesítési időnek beszámítása is épen ugy, mint az államnál az ideiglenes idő beszámítása — mert hiszen a helyettesítés is ideiglenes alkalmazás jellegével bir — szintén jogos kérelem. A hadiéveknek dupla beszámítása, megnyugtatólag hatna a tanítóságra. Az igazgatói tisztség külön díjazása csak serkentő és ambicionáló hatással volna és igazságos is volna. Az 1868:XXXVIIL, az 1875:XXXIL, az 1891-.XLIII. és az 1907:XXVII. tcikkben biztosított joggal szemben érthetetlennek tartom, hogy a felekezeti tanitó özvegye, ki eddeg, félévig teljes fizetést kapott és a természetbeni lakásban lakhatott — ettől a jogától megfosztatott. A természetbeni lakásból való kitétel, kidobás, könyörtelen eljárás egy szegény özveggyel szemben, különösen ma, amikor a lakásviszonyok ilyen mizerábilisak. A nevelési járulék a tanitó özvegye nyugdíjának egyötödét teszi ki. Ez még a szanálási törvény szerint is biztosíttatott az állami tanítóknak. A felekezeti tanítóknál erről szó sincs. (Mozgás a jobboldalon.) Ez igy van. Sérelmeiket a felekezeti tanitók különben memorandumban öszszesitették és én teljes odaadással támogatom ezt a memorandumukat, nemcsak azon sérelmek tekintetében, amelyeket itt röviden elősoroltam, hanem mindazon sérelmeik tekintetében, amelyeket memorandumukban felhoztak és az egyenlő elbánásra vonatkoznak. Ezek a sérelmek kiáltók, az állami tanitók kedvezőbben biráltatnak el és ezért sérelmeiket teljesen magamévá teszem. A gyógypedagógiai tanároknak, kiknek kettős képesítésük van, tudvalevőleg szintén sérelmes a helyzetük. Tudjuk nagyon jól, hogy a tanitói oklevélen kivül még külön képesítésük is van. Nem akarok az egyszerű képesítésű tanitók munkájának értékéből semmit sem levonni, de tudjuk, hogy terhesebb munka, nagyobb önfegyelmezés és előképzettség szükséges ahhoz, hogy valaki gyógypedagógiai saaktanár legyen. Mégis annak ellenére, hogy határozati javaslatot is nyújtottam be érdekükben, ezelőtt talán egy félévvel, helyzetükben javulás nem állott be, sőt az egyszerű tanítókkal szemben, vagy hogy helyesebben fejezzem ki magam, az egyszerű képesítésű tanítókkal, sőt még az óvónőkkel szemben is inferioris helyzetben vannak. Státusrendezésük egyáltalában nincs, automatikus előléptetésük szintén nincs, lehetetlen helyzetben vannak. Bár nem a kultuszminister úron múlt, mégis figyelmébe akarom ajánlani ezeknek helyzetét, ugy neki, mint a mostani pénzügyminister urnák —- akinek talán több pénz áll majd rendelkezésére, mint elődjének — és kérem, hogy a gyógypedagógiai tanárok státusát rendezzék, az automatikus előléptetés biztosítása mellett olyanformán, hogy összes közszolgálati éveik tudassanak be. A mi státusrendezésüket illeti, az az óhajunk, hogy az 1—5 évi szolgálati idővel birok a X.. a 6—-10 évi szolgálati idővel birok a IX., a 11—15 évi szolgálati idővel birok a VIII., a 16—25 évi szolgálattal birok a VII. és a 24 évi szolgálati idővel birok a VI. rangosztályba Boroztassanak. Ha már az én határozati javaslatom annakidején nem fogadtatott el, és ha már a mostani költségvetésben nem volt beállitható az az összeg, amely a státusrendezésre szükséges, legalább annyi Ígéretet szeretnék hallani ugy a gyógypedagógiai