Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-363
208 A mmmigyülés MS.-ülése 1925. évi január hó 22-én, csütörtökön. dáoióra. Ahogy ez áll a kisebb háztartásra, ngy áll az államháztartásra is. Nem tudom, hogy az államnak nagyobb-e a szüretelése és aratása ebben az évben, íesz-e jobb termése, mint a múlt évben, de ha nem volt jobb a múltban, ennek nagyrészt az állam is az .oka. Az állami, közigazgatási és pénzügyi adminisztráció épenséggel nem alkalmas arra, hogy az államháztartás egyensúlyát biztosítsa. Hiszen az állam tu] aj donképen csupán rendeletekre, rendeletek gyártására szorítkozik, rendeletekre, amelyekben most már az adófizető polgár époly kevéssé ismeri ki magát, mint maga^ az adófizető. Fáradt IS cl közigazgatási személyzet, amely végeredményben kiveti és végrehajtja az adóbeszedést, fáradt, mert hiszen a vidéken is csak 24 órából áll a nap és tudjuk nagyon jól, hogy a vidék korán kel és későn] fekszik, napját munkával, szorgos munkával tölti el, a közigazgatási közegnek, annak az adóügyi és közigazgatási jegyzőnek ennélfogva korán és későn kell a falu népének rendelkezésére állania; annak a községi, annak az adóügyi jegyzőnek, akiket ezenfelül és elsősorban az összministérium mindenféle rendeletekkel, személyes egyéni és anyagi felelősség terhe mellett szőrit a sokféle rendeletnek pontos végrehajtására. Fáradt a végrehajtási községi közeg azért is, mert hiszen a vasárnap az egy pihenő nap, de ez sem áll rendelkezésére; a falu népe vasárnap is zaklatja künn a faluban e közigazgatási közegeket. Leszögezem ennélfogva, hogy leredukált létszám mellett a közigazgatási végrehajtó közegek künn a faluban szolgálatuknak lelkiismeretesen eleget tenni nem tudnak. Szárnyaszegett ez a testület azért, mert egységes, világos rendelkezés hiján kell felelősséggel intézkednie és mert ujabb és ujabb rendeletekkel zaklatják őket. De kedvetlen azért is, mert legújabban a községi jegyzőt és községi orvost kivéve, a többi községi közegeket mind a falu nyakába varrtuk, a falut terheltük meg velük, és ezzel inferioris helyzetbe hoztuk azokat, akiknek tula jdonképen az állam tekintélyét kellene feirtartaniok, s mintegy szolgai sorba állitottuk őket. Magára vessen az állam akkor, hogyha a késedelmes adófizetés és a kényszerkölcsön késedelmes behajtása miatt nincs adómorál. Hogy is volna, amikor semmiféle szankcióval nem sújtják a késedelmeskedőket, hiszen a legjobb gazda is látván azt, hogy igy is lehet, még pedig büntetlenül, megrendül benne is a kötelességtudás, pénzét jobb kamatozásra helyezi ki, értékesebb befektetésekre fogja forditani. Más alkalommal és más helyütt, t. Nemzetgyűlés, volt már alkalmam a péuzügyminister urnák figyelmébe ajánlani azt az anomáliát—ez különösen az én kerületemben áll fenn, de tudom képvislőtársaimtól is, hogy országszerte igy vau —, hogy húsz—harinincholdas gazda kényszerkölcsön és vagyonadó címén sokszor háromszor-négyszer olyan összeggel sújtatott, mint ugyanolyan minőségű és ugyanoly au hozamú földdel rendelkező nyolcvan—százholdas gazda. Fejetlenséget és elkedvetlenedést szül ez, és annyira megrenditőleg hat az adófizető polgárokra, akik különben elismerik adózási kötelezettségüket, hogy alig reparálható. A községi személyzetnek a zöld asztal mellett, itt fenn a minist tí rium'ban Zollstock-kal, vagy körzővel történő megmérése szüli azt a helyzetet, azt az anomáliát, amely nálunk az egyik községben is fennáll, de a legilletékesebb helyről, magából a ministériumból ugy vagyok informálva, hogy több helyen is fennáll, igy pl. az egyik pusztán, amely IS kilométerre fekszik az anyaJíözségtől, telefon nélkül, s vele járatlan úttal van összekapcsolva, teljesen járatlan úttal: egyáltalán nem, rendelkezik közigazgatási közeggel. Az adófizető polgárok ezen a járatlan utón járnak az anyaközségbe köteles pbulusaikat letenni, adójukat fizetni. (Egy hang a középen: Akkor, is vasárnap!) Igen, akkor is vasárnap, amikor ráérnek. Hogy ez azután mit jelent az adózás, az adóbefizetés, az adózási kötelezettség, de különösen mit a forgalmi adó szempontjából, akkor, amikor egy malacot, vagy egy darab marhát ad el és passzusát át akarja íratni, mit jelent ez a forgalmi adó befizetésének elmulasztása szempontjából, különösen a fináncok zaklatása szempontjából, erről_ részleteket mondani nem akarok. Két és fél év óta keresem a megoldást, hogy ez a puszta, amelyet Györgypusztának hívnak, valamikép közigazgatási közeget kapjon. Két és fél év óta tologatják az aktákat ide-oda, inig végre a nagy közigazgatási labirintusban sikerült annyira elodázni az ügyet, hogy beköszöntött a szanálással a létszámredukció és ime most már a létszámredukció az oka annak, hogy Györgypuszta semmiféle közigazgatási közeghez hozzájutni nem tud. Pedig ez a puszta anyaközsógének minden tértiéhez hozzájárul, vasutat és utakat épített, ebből azonban abszolúte semmi haszna nincs, hiszen a másik község sokkal közelebb esik hozzá vasúti közlekedés szempontjából, és dűlő .utón és megyei utón is a puszta onnét könnyebben elérhető. Ajánlom ezt különösen a belügyminiszter ur figyelmébe. Vele ugyan nem tárgyaltam még erről, de x-szer ; szóvá tettem a dolgot a legilletékesebb osztályfőnök előtt, ennek az ügynek szanálását azonban soha sem tudtam elérni. Ajánlom ezt a pénzügyminiszter ur figyelmébe is, mert igen sok aranykoronát el fog. yeszíteni, vagy csak későn kapja meg és későn tudja azt az állam javára forditani, ha ezt az állapotot nem reparálják. Egységes, félre nem érthető, világos közigazgatási rendeletekre, adórendeletekre és törvényekre van szükség és az adótárgy objektiv megállapitására, nem pedig vélelmezésre. Mondok erre példát. Egy budapesti, igazán antik erkölcsű, antik gondolkozású öreg urnák, egy ügyvédnek 10.000 aranykoronát sóztak a nyakába jövedelemadó címén, mert azt vélelmezték — s ezt irásbanj is, szóval is közölték vele —, hogy papírjai vannak, illetőleg pénze van kosztkamatra kiadva. E vélelem alapján sújtották 10.000 aranykoronás adóval. A vélelem adókivetési alap nem lehet. Amint nem lehet adókivetési alap a vélelem, ugy viszont mi, akik a pénzügyminister ur segítségére kivánunk sietni, s akik ismerjük kötelességünket az állammal szemben, nem kifogásoljuk azt, ha a pénzügyi kormány a legszigorúbban jár, el majd azokkal szemben, akik adókötelezettségüknek vonakodva, vagy egyáltalában eleget tenni nem akarnak. Az egyforma jogok élvezete az állampolgárt erejéhez mérten egyforma kötelességekre is kötelezi. Ez a tárgyi igazság. S ha valaki magát az adózás alól kivonni akarja, vét hazája ellen, és ha ezt megelőzzük, vagy megtoroljuk, akkor — és csakis akkor — teremtjük meg* az adómorált. Nem látom, hogy hogyan participait a nemzet nagy vérveszteségében, súlyos nagy bajaiban a nemzetnek az a része, amely hadikölesönt nem jegyzett Ki fog ezután hadikölcsönt
