Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-362
A nemzetgyűlés 362. ülése 1925. évi január hó 21-én, szerdán, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1924/25. évi állami költségvetés tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Elnöki előterjesztések. — Interpellációk: Karafiáth Jenő a kereskedelemügyi ministerhez, a Magyar Rádioleadóállomás mielőbbi létesítése és a rádióiigy végleges rendezése tárgyában. — A kereskedelemügyi minister válasza. — Meskó Zoltán a honvédelmi ministerhez, Lederer Gusztáv tartalékos főhadnagy aktiválása tárgyában. — A honvédelmi minister válasza. — Meskó Zoltán a íoldmivelésügyi ministerhez, a keceli házhelyügyben. — A földmivelósngyi minister válasza. — Farkas Tibor a kormányhoz, az állami antók tárgyában. — A ministerelnök válasza. — Farkas Tibor a kormányhoz, a karácsonyi jutalmak tárgyában. — A pénzügyminister válasza. — Az illés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak ; gr. Bethlen \ István, Rakovszky Iván, Bud János, Walko Lajos, Mayer János, Pesthy Pál, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra ií) perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Láng- János jegyző ur, u javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bodó János jegyző ur. Napirend szerint következik az 1924/25. évi állami költségvetés (írom. 591) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Láng János jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Nemzetgyűlés! Nemcsak a parlamenti szokásnak kivánok hódolni, hanem ^ egyúttal együttérzésemnek is akarok kifejezést adni akkor, amidőn a vita utolsó szónokának, Dréhr Imre t. barátomnak beszédébe kapcsolódóim s nevezetesen hivatkozom beszédének arra a végső akkordjára, amelyben fájdalmasan sóhajtott fel amiatt, hogy költség-, vetésünkben a népjóléti tárca annyira mostohán van dotálva. Teljesen igazat adok t. barátomnak ebben. Még a mi rettenetesen szegényes viszonyaink közepette is, amidőn költségvetésünk legnagyobb részét a személyi kiadások foglalják le — amivel egyáltalában nincs az mondva, mintha az állam megfelelően dotálná alkalmazottait, sőt ellenkezőleg — és amidőn alig marad a dologi kiadásokra — pedig a dologi kiadások jelzik az intézmények fejlesztésére frditott költségeket —, mondom, még ebben a rettenetes szegénységben is viszszatetsző, hogy épen annak a tárcának jut olyan kevés dotáció, mely egyfelől a nemzeti becsület kérdését érintő ügyek gondozója — értem ezek alatt a rokkantügyet és a menekültek ügyét —, másfelől pedig a népegészség és a szociális jólét nagy kérdéseinek istápolója. Hiszen a mi közegészségügyünk és népegészségügyünk azelőtt is mostohagyermek volt; a háborúban és a háború következtében pedig annyira megromlott, hogy szinte megNAPLO XXVIII. döbbentő az eredmény. Nekünk nagyarányú emberegészségügyi és embervédelmi politikát kellene folytatnunk, hogy megalapozhassuk azt a jobb jövőt, amely a mai szomorú jelenre következhetik. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, csak ráutalok a tuberkulózis rettenetes pusztításaira (Ugy van! Ugy van!), ami főleg a szörnyűséges lakásviszonyok és a teljesen elégtelen táplálkozási viszonyok, az, általános leromlás és az ellentállóképesség általános lefokozottságának a következménye. Vagy utalok azokra a rettenetes pusztításokra, amelyeket egyenesen a háborúból kifolyólag a venerea országszerte felmutat és utalok talán a legfontosabb kérdésre, a gyermekvédelem szörnyűséges elhanyagoltságára, amivel szemben fájdalommal azt kell látnunk, hogy a magyar közegészségügynek még az a büszkesége is, amellyel eddig dicsekedhettünk, t. i. az állami gyermekvédelem, intézménye is visszafejlesztetik. Nem hogy előrehaladnánk tehát ezekben az alapvető nagy kérdésekben., hanem visszafelé teszszük meg a lépéseket. Pedig mindenki igazat fog nekem adni, abban, hogy a magyar gyermek a magyar; jövő. (Ügy van! Ugy van!) Ha nézem a szociális kérdések nagy tömegét, a munkásügyi kérdéseket, az azzal kapcsolatos biztosítási kérdéseket, akkor igazán elszomorító, hogy épen az a tárca, amely a népegészségügyet, a szociális nagy kérdéseket ós a nemzeti becsülethez kapcsolt kérdéseket öleli fel, van ilyen nyomorúságosan, ilyen rettenetes szegényesen dotálva. (Ugy van!) Jól tudom, hogy költségvetésünk vaskeretek között mozog. Nem is akarok erre a kérdésre részletesebben kiterjeszkedni, hisz ez a részletes költségvetés tárgyalásának feladata, de mégis annak a reményemnek adok kifejezést, hogy talán lesz mód arra, hogy a részletes költségvetésben valamivel jobban- dotálhassuk ezt a tárcát. Én nagyon honorálom a t. kormánynak azt a többször tett kijelentését, hogy ha garasokat fog tudni megtakarítani, azokat elsősorban a tisztviselői dotációk méltányosabb rendezésére fogja fordítani. Igenis, a tisztviselők a nemzet26