Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-362
146 Â mmmtgyülés M2. ülém 192~>. évi immár hé) 21-én, szerdém. nek olyan napszámosai, akikkel szemben mostoha politikát nem szabad folytatni. (Meskó Zoltán: Három éve azt csinálják!) De a t. kormány figyelmét arra is nyomatékosan felhívom, hogy azokból a garasokból, amelyeket képes lesz megtakarítani, a tisztviselői dotációk rendezése mellett elsősorban a népegészségügyi és szociális kérdések javítására áldozzon. (Helyeslés.) Ezen prelúdium uán legyen szabad áttérnem felszólalásom tulajdonképeni tárgyára: a költség-vetés tárgyalására. Ha a költségvetést kezünkbe vesszük, mindannyian azt fogjuk mondani: végre-valahára megjött az a régvárt jelensége konszolidációnknak, amely nélkül rendezett állami életet el sem lehet képzelni. Hiszen az állami kiadásoknak és bevételeknek a törvényhozás által szoros keretek között előre való megállapítása, amelyekhez azután alkalmazkodni a kormányzatnak kötelessége, olyan előfeltétele az állami életnek, amely nélkül nem is tudok elképzelni rendszeres állami életet. A kormányt gyakran támadták a miatt, hogy költségvetések nélkül, kormányoz. (Meskó Zoltán: És zárszámadások nélkül!) Azt hiszem» ennél igaztalanabb támadás alig hangzott el, mert hiszen a kormánynak semmi része nincs ebben. A kormányt a viszonyok kényszeritették arra, hogy költség-vetések nélkül kormányozzon. (Ugy van 1 .) Hiszen a kormány a maga jóindulatát, illetőleg kötelességtel jesitését gyakran bizonyította azzal, hogy nemcsak i'ndemnitásokkal jött a Ház elé, hanem költségvetéseket is terjesztett be és a t. Nemzetgyűlés volt az, amely nem látott hozzá a költségvetések tárgyalásához azon egyszerű okból, mert mire az előkészités után hozzáfogott volna a költségvetés tárgyalásához, addig az abban foglalt összes számadatok meghaladottakká, tárgytalanokká váltak volna a korona értékének szörnyűséges hullámzása folytán. A korona értékének ez az állandó és szertelen hullámzása tett lehetetlenné bárminemű kalkulációt (Ugy van!) és a kalkuláció lehetelensége folytán vált lehetetlenné az is, hogy az állami kiadások és bevételek előre meghatározott keretek közé szoríttassanak. Most végre elérkezett a szanálási akciónak első nagy eredménye, az, hogy a korona szertelen értékhullámzása megállott, a korona stabilizáltatott, mélységesen ugyan, de mégis egy szilárd ponton megállott, ezután tehát lehet kalkulálni és a kalkuláció lehetőségéből folyik okszerű szükségszerüség-gel, hogy most már lehet, de kell is, előre megállapítani és előre szigorú keretek közé szorítani az államháztartásnak ugy bevételi, mint kiadási részeit. Amidőn az első költség-vetést vizsgálat tárgyává tesszük, akkor objektiv vizsgálat eredménye alapján konstatálnunk kell azt, hogy, igenis, ebben a költségvetésben a kormány azokhoz a keretekhez alkalmazkodott szorosan, amelyeket a szanálási törvény megállapít. Ennek konstatálása nem egyszerű dolog, mert hiszen különböző rendszerek szerint van készitve ez a mostani költségvetés és az az irányadó előirányzat, amelyet a szanálási törvények tartalmaznak, a brutto meg a netto rendszer szerint. De ha az összehasonlitást keresztül visszük, amint tegnap az-előadó ur igen alapos beszédében ezt az összehasonlitást elénk terjesztette, akkor, igenis, kell konstatálnunk, hogy a kormány szorosan a szanálási törvény rendelkezései szerint járt el. - .Ebből:azt- a reményt meríthetjük, hogyha a szanálási akció hátralévő többi félévében is sikerül a kormánynak ugyanezeket az elveket megóvni és ezek szerint az elvek szerint eljárnia, akkor a szanálási akció előre megállapított ideje után tényleg elérhetjük az állami budgetnek deficitmentességét, ami óriási eredmény, ami viszonyaink konszolidációjához az első nagy és jelentékeny lépés. Ehhez a nagy eredményhez azonban igen nagy áldozatok árán jutunk, mert konstatálnunk kell azt, hogy az állampolgárok adófizetőképessége a végletekig meg van feszítve, (Igaz! Ugy van!) Igenis, honpolgár! kötelesség zúgolódás nélkül viselni ezeket a nagy terheket, a törvényhozásra és az államkormányzatra azonban az a lelkiismeretbeli nagy kötelesség háramlik, hogy szigorúan fontolja meg, milyen határig mehet el az adóztatásban, mert a túlfeszített nur is megpattan s ha a polgárok áldozatkészségét arányon felül vesszük igénybe, az igen könnyen magának az adófizető-képességnek veszélyeztetésévé fajulhat, az adófizetőknek teherbíróképesség-ét teheti tönkre és azoknak keresőképességét érintheti halálosan. (Meskó Zoltán: Már megtörtént!) Azért valóságos művészet szükséges a jelenlegi nehéz körülmények között az adóztatási politikában. Ha pedig ezt az adóztatási művészetet közelebbről megnézzük, akkor bizony azt kell konstatálnunk, hogy egységet, homogenitást, esztétikai szempontokat az adóztatási rendszerben nélkülözünk; de nélkülöznünk is kell, mert hiszen kényszerítő szükség az, hogy a régi bevételi forrásokat, a régi adóztatási rendszereket a maguk egészében fentartsuk, mert nem nélkülözhetjük az azokból való bevételeket, még akkor sem nélkülözhetjük, ha ezek az adóztatási nemek elvi ellentétben vannak a mai adópolitika rendszerével, a mai adómorállal s ellentétben vannak, vagy legalábbis összeütköznek bizonyos mértékben azokkal az uJ adókkal, amelyeket viszont feltétlenül szükséges igénybevenni, hogy az állami szükségleteknek eleget tehessünk. így azután a mi adóztatási rendszerünkben is tarka összevisszaságban keresztezik egymást a különböző adónemek: a hozadéki, a jövedelmi, a vagyonadó, sőt még fejadót is találunk. Mindezeket azonban egymás mellett el kell tűrnünk, mert a viszonyok kényszerítő hatása alatt a homogenitás rendezését, az egységes, áttetsző alapra való helyezés kérdését jobb időkre kell elhalasztani. Nem csupán ezeket a bizonyos mértékben egymással ellentétes adónemeket együtt meg kell tűrnünk, hanem még azt is el kell viselnünk, hogy olyan adókkal is igénybe vesszük a polgárok adófizető készségét, amely adók, ha talán nem mondom egészen nyers módon, hogy igazságtalanok, de legalábbis minden közgazdasági józan érzékkel homlokegyenest ellenkeznek. Nem is kell mondanom, hogy ilyen elsősorban a forgalmi adó, amely egyenesen közgazdaságellenes, amely tisztán finánc-természetű, amelynek igénybevétele tisztán csak azzal indokolható, mert bevételt nyújt, mégpedig bőven; máskülönben ellene van a józan termelésnek, megakadályozza a javak helyes közvetítését és a fogyasztásnak is mindenképen hátrányára van. Rendkívül nagy méretű közgazdaságellenessége dacára is kénytelenek vagyunk ezt az adót egyelőre igénybe venni, mert államháztartásunk nem nélkülözheti. Épen az ilyen igazságtalan vagy legalább is közgazdaságellenes adókkal szemben fokozott kötelessége azután a törvényhozásnak és a kor-