Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-361
132 À nemzetgyűlés 361. ülése 1.925. évi január hó 20-án, kedden. csak 5,149.000 koronával szerepelnek. Az ipari szakoktatás a tiz év előtti költségvetésben 5,045.000 koronával, a mostaniban csak 737.000 koronával szerepel.. Arányosabb az ipari és kereskedelmi célok érdekében felvett kiadási tétel, ahol a tiz év előtti 10,440.000 koronával szemben ma 2,372.000 korona szerepel. De viszont nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt, hogy a tiz év előtti költségvetésben csupán az államvasutak beruházási céljaira 150 milliónál nagyobb kiadási tétel irányoztatott elő, ami az iparnak mindenesetre nagy munkaalkalmat, a kereskedelemnek pedig nagy lendületet biztosított volna. E néhány adatból is megállapithatólag az ország területi csökkenésével arányos beruházási összegeket sem vehettünk fel e költségvetésbe, amit nem is tehetne meg a kormányzat a közadók tetemes emelése nélkül. Viszont azonban csakis megfelelő ujabb beruházások nyújthatnak az állampolgároknak ujabb kereseti lehetőséget, csökkenthetik az ipar és a kereskedelem pangását és enyhíthetik a munkanélküliséget, a szociális bajok legfőbb okozóját De szükségesek volnának ezek a beruházások elsősorban magánál a mezőg*azdaságnál is, hiszen a magyar földnek 6%-a, mintegy 100.000 hold terméketlen, körülbelül 300.000 hold belvizes terület és mintegy 500.000 hold szikes terület is megjavításra várna. Az eddig eredménnyel járt pénzügyi szanálás után tehát most már a gazdasági újjáépítés megkezdésének kell elkövetkeznie, amire eddig, sajnos, épen nehéz pénzügyi viszonyaink miatt nem kerülhetett sor. De a szükséges hasznos beruházások mellett a termelő erők kifejlesztésére szükséges volna még a hitelviszonyoknak megfelelő irányítása is, amiről annyi szó esett már, amiről az ezen az ülésen felszólalt t. képviselőtársaim is panaszkodtak* és amiről eleget beszélni nem lehet, minthogy a hitel kérdése — hogy ugy mondjam — egyik rákfenéje a magyar gazdasági életnek. A gazdasági vizözönt követte nagy pénzözön után ma a másik végletet érzi a vidéki gazdasági élet, különösen a mezőgazdaság és ott is elsősorban a kisebb gazdák. Pénzhez alig juthatnak, vagy legfeljebb igen nagy kamat mellett, amilyen kamat mellett a hitelösszeget alig használhatják. Mert 30—40—50 vszázalékos hitelt használhat az, aki ezt a kölcsönösszeget rövid idő alatt többször is meg tudja forgatni, de nem használhatja az a birtokos, aki birtokába akarja azt beinstruálni, s aki a kölcsönösszegnek csak egy év múlva látná hasznát. Épen ezért örömmel hallottam a pénzügyminister úrtól, hogy nagy gondot óhajt fordítani a mezőgazdasági és ipari hitel kérdésére, és hogy a jelzáloghitelek kérdését is előkészítés tárgyává tette. A magyar gazdasági életnek és a termelésnek valóban igen nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy ezek a kérdések mielőbb megoldást nyerjenek és a kormányzat sok és nagyobbrészben jogos panaszkodás! szüntetne meg e kérdések megfelelő megoldása által. De e kérdésekben számítani kell a magyar pénzvilágra is. Nem csupán a Nemzeti Bankra gondolok, amelynek kötelessége egyformán kielégíteni a magyar gazdasági élet minden ágának hiteligényeit, de gondolok a magyar vezető pénzintézetekre is, amelyek kihelyezéseik megfelelő elosztásával és kamatpolitikájukkal szintén nagy mértékben hozzájárulhatnak a nehéz magyar gazdásági helyzet nehézségeinek enyhítéséhez. E nagy, előkelő pénzintézetek a nagy külföldi pénzcsoportokkal való összeköttetéseikkel, helyes és a nemzet érdekeit is szem előtt tartó bankpolitikájukkal sokat segíthetnek a magyar gazdasági életen. A pénzügyminister urnák a közadókról és az adók reformjáról tett kijelentései után csupán egyre volnék bátor még felhívni a pénzügyi kormányzat figyelmét. Arra, amit előttem épen Lovász János t. képviselőtársam is a maga jóizü magyaros előadásában felemiitett, amikor felemiitette annak a kondás birónak a szereplését is, akinek az a nagy tudománya, hogy arányosítani tudja a köztartozásokat. A mi adózásunkban igen nagy hiba az — és emiatt igen sok panasz vau —, hogy az adótételek, különösen a forgalmi adónál, igen sok esetben aránytalanok. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Hosszabb időn keresztül vezetője voltam egy nagy adókerület adóbizottságáliak, amely a III. osztályú kereseti adókat állapította meg. így tapasztalatból tudom azt, hogy az adófizetők részéről legtöbbször nem az adótétel nagysága ellen emelkedtek ^ panaszok, hanem az adótételek aránytalansága miatt. (Ugy van! Ugy van!) A pénzügyigazg'atóságok kiküldöttei ma is megjelennek a községekben, ott az egyes érdekcsoportokkal letárgyalják ezeket az adókat (Nánássy Andor: Ha ugyan letárgyalják!), felveszik az információkat, és mikor visszamennek a pénzügyigazgatóság székhelyére, igen sok esetben egészen félreteszik ezeket az információkat és teljesen önkényüleg a legnagyobb aránytalansággal állapítják meg az adót. (Igás! Ugy van! jobbfelől.) Amennyiben az adók arányosabbak lennének, elmaradnának a fellebbezések, amelyek annyi gondot és munkát adnak a pénzügyi hatóságoknak és elmaradna az adózó közönség nyugtalansága és elégületlensége is. Ezért azt az óhajtást vagyok bátor kifejezni, hogy ahol csak lehetséges, ahol az adónemek és körülmények megengedik, az adókat lehetőleg kontingentálják és pedig az érdekeltek meghallgatásával. (Helyeslés a jobboldalon.) Az ilyen eljárás mellett az államháztartás egyensúlya sem volna veszélyeztetve (Ugy va,n! Ugy van! a jobboldalon.), a terheknek más irányba való eltolása sem történnek meg, az állampolgárok nyugalma sem volna megzavarva és a felebbezési pénzügyi hatóságok is sok felesleges munkától mentesülnének, ha a fellebbezések elmaradnának. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezeket voltam bátor idevonatkozóan elmondani. A kultusztárcára áttérve, néhány rövid szóval csak örömömet felezem ki azon, hogy a kormányzat 70 millió aranykoronás tételt irányzott elő kulturális célokra. Minthogy nagyszerű, nagy költséggel berendezett kultúrintézményeink egy részét a leszakított részeken elveszítettük, sajnos, még ez az aránylag nagy összeg, ez a 70 millió aranykoronás összeg sem fedezheti teljesen kulturális szükségleteinket anyagilag; de mindenesetre jelét mutatja annak, hogy a kormányzat mindent elkövet arra nézve, hoígy kulturális szükségleteinket kielégítse. De ha gondolunk idebenn, a szűkre szabott trianoni határokon belül a magyar kultúrára, gondolnunk kell a magyar kultúrára a leszakított részeken is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az elszakított részek magyar kulturális élete minden kiirtási kisérr let dacára is remélhetőleg kipusztíthatatlan marad. Hiszen a magyar kultúra sokkal mélyebben van ott a lelkekben, hogysem néhány év brutális munkája annak komolyan árthatna. A kormányzatnak azonban e remény
