Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-361

A nemzetgyűlés 361. ülése 1925. hogy a létszámcsökkentést fokozatosan bár, de a legnagyobb szigorral keresztül kell vinnünk. (Ugy van! Ugy van! — Nánássy Andor: Akinek más megélhetése is van. azt bocsás­sák el!) A státusrendezést is a kormány figyelmébe ajánlom. Keresztül kell ezt vinni, mert indo­kolatlanul igen sok magas fizetési osztályba tartozó tisztviselője van ennek a csonka or­szágnak. (Ugy van! Ugy van!) A költségvetéssel kapcsolatban három igen fontos dolgot szeretnék a kormány figyelmébe ajánlani. Sajnos, a pénzügyminister úrhoz épen ebben a pillanatban nincs szerencsém. Azt akartam előtte leszögezni, hog-y rengeteg, kimondhatatlanul sok panasz hangzik el az adókivetések és ezeknek égbekiáltó igazság­talanságai ellen. (Nánássy Andor: Ez igaz! J Csináljon rendet, ha pénzügyminister!) T. Nemzetgyűlés! Én állitom, mint kis­gazda, állitom, mint aki a magyar nép fiai kö­zül való vagyok, hogy a magyar nép mindent elbir, csak az igazságtalanságot nem. (Ugy van!) Amikor mi künn megfordulunk a nép között, az zúgolódik, panaszkodik, bosszanko­dik; egyetlenegy embertől sem. halottuk azt, hogy: „Nem fizetek, vagy nem akarok fizetni!" (Ugy van!), csak azt mondják, hogy az adó igazságos és méltányos legyen. Be amikor azt látja az a nép — és itt bocsánatot kérek, hogy egy falusi példával világítom meg a helyzetet (Halljuk! Halljuk!), de az életből hozom ezt ide —, hogy az a kondás biró — nem a községi biró —, akár malaca, süldője vagy öreg sertése legyen valakinek, olyan igazságosan, méltá­nyosan adja, tudja kivetni a kondások bérét, hogy egyetlenegy léleknek sincs rá panasza, másrészről azt látja, hogy az arra hivatott, arra készült, tudományos emberek azt az adót olyan égbekiáltó módon vetik ki, hogy aki­nek tiz hold földdel többje van, mint neki, annak felével több terhe van, Ezt a nép nem tudja megérteni és ezen bosszankodik. Most mit csinál a nép! Nem tudja mit csináljon; az ő korlátolt felfogásánál fogva, megy a jegyző­höz ( Szi.il Bálint: Azt mondja a jegyző: Kis­gazdauralom van!) és azt mondja: Jegyző ur, micsoda igazságtalanság ez! A jegyző azt fe­leli: Én nem segíthetek rajta, menjen be a pénzügyigazgatósághoz! Igen sok községein van olyan, amely 45 kilométerre fekszik a pénzügyigazgatóságtól. Elmegy tehát az az ember a pénzügyigazgatósághoz a panaszával, mert oda küldte a jegyző ur. Ott azt mondják: Ezen mi nem segithetünk, menjen el! Elron­totta^ az adófelszólamlási bizottság. Ez az adó­felszólamlási bizottság nem olyan szerv, amely állandóan működik, és amelyhez mindig el le­het menni, ennélfogva nem tud hozzá menni. A jegyző azt mondja, hogy kénytelen rajtà a határozatot végrehajtani ós ezt az igazságta­lanságot elkövetni. Ez az egyik dolog a három közül, amelyet fölhozni és a pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani kivantam. (Szomjas Gusztáv: Helyes! így van! Mindnyájunk nevé­ben beszél!) A másik kívánság az, hogy a kormány ez­után sokkal többet törődjék a községek ápolá­sával és fejlesztésével, mint ahogyan eddig tette. (Ugy van!) Nagy jelentősége van ennek, mert amikor Magyarországnak nagyobb váro­sai most idegen kézen vannak, nagy jelentő­sége van ennek nemcsak nemzetgazdasági, ha­nem igenis politikai szempontból is, mert ami­kor az általános választójog alapján a közsé­évi január hó 20-án, kedden. 129 geknek is döntő szerep jutott a politikai élet­beu, akkor ezekkel a községekkel többet kell törődni, mint azelőtt (Ugy van!) és több jogot és több önállóságot is kell adni a községeknek, mert eddig a községek teljesen gyámság alatt állottak. (Ugy van!) Hiszen ugy a cselekvési szabadságuk, mint a saját érdekükben hozott minden határozat, mindig a vármegye törvény­hatóságától függ (Ugy van!); igy azután a politikailag nagykorúvá vált községek telje­sen kiskorúságra vannak kárhoztatva és azt látják, hogy amilyen nagy a teher a községek­ben, épen olyan kiesi az önrendelkezési joguk. (Ugy van! Ugy van!) Én tehát kimondom, hogy egyenesen ál­lami és országos érdek, hogy a falut ugy kul­turális,, mint nemzeti érzésben fejleszteni és növelni kell. (Ugy van! Ugy van!) Különösen felhívom erre a kultuszminister ur figyelmét, akinek a népnevelés és az iskolák épitése te­rén sok üdvös jóakaratát tapasztaltuk. A harmadik pedig, amit a kormány figyel­mébe ajánlok, hogy kerülje a kormány a gazdasági életbe yjaló beavatkozást. Épen most momentán hangzanak el olyan szavak, hogy ilyen drága a búza és ez veszélyezteti egész életünk menetét. Hát, én mint termelő gazda, mondom: csak búza van ezen a Magyarorszá­gon? Hiszen van rozs, olcsó kukorica is. A falun a gazdaember kukoricával vegyid a búzalisztet. Hát muszáj buzábVl való kenyeret enni mindenkinek? Ha olyan végtelenül drága, nem muszáj, hogy mindenki búzakenyeret egyék. (Nánássy Andor: Igen, de a buzakenyér a legjobb! — Derültség.) T. Nemzetgyűlés! Én azért mondom, hogy kerülje a kormány a gazdasági életbe való be­avatkozást, mert a gazdasági élet nem pálma, amely a teher alatt nő. A gazdasági életnek, a többtermelésnek az éltető eleme nem a kötött­ség, hanem a szabadság. (Ugy van! Ugy van! — Nánássy Andor: Ezt én is helyeslem! — Derültség.) Én hiszem, hogyha nem fog be­avatkozni a kormány a g'azdasági életbe, ak­kor nem messze van az az idő, amikor a mi gazdasági életünk a saját erejéből fog kibon­takozni abból a sülyedésből, ahova a világ­háború, intézkedések, kötöttségek és rendele­tek beletaszították. (Ugy van! — Nánássy Andor: Kivált ha egy kis dollárkölesönt is ka­punk!) Az is jó, kedves képviselő ur, anélkül nem is tudtuk volna az államháztartásunkat rendezni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lovász János: T. Nemzetgyűlés! Beszéde­met,^ amint méltóztatnak visszaemlékezni, a megértéssel kezdtem. Megpróbálom, ha sike­rülne, azzal be is fejezni. Ha haladni akarunk a normális viszonyok felé, akkor meg kell érteniök az embereknek, hog-y a saját egyéni önző érdekeken kivül van­nak sokkal szentebb érdekek is. (Ugy van! Ugy van!) Mert a jövőben azok a nemzeteik fognak leghamarabb talpraállni és fejlődni, amelyekben meglesz a^ kölcsönös megértés fe­lekezeti, foglalkozási és osztálykülönbség nél­kül, (Ugy van! Ugy van!) A legnagyobb csapá­sokat, a legsúlyosabb megpróbáltatásokat is túléli az a nép, amelynek fiai közös meg'értéssel dolgoznak. (Ugy van!) Dolgozzék tehát min­denki tudása és tehetsége szerint ott, ahová életsorsa helyezi. Szeretném, ha ezt a Szocia­lista képviselő urak is hallanák. Igenis dolgozr zék mindenki munkabírása szerint ott, ahova NAPLÓ XXVIII. <

Next

/
Oldalképek
Tartalom