Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-361

A nemzetgyűlés 361. ülése 1925. hogy a létszámcsökkentést fokozatosan bár, de a legnagyobb szigorral keresztül kell vinnünk. (Ugy van! Ugy van! — Nánássy Andor: Akinek más megélhetése is van. azt bocsássák el!) A státusrendezést is a kormány figyelmébe ajánlom. Keresztül kell ezt vinni, mert indokolatlanul igen sok magas fizetési osztályba tartozó tisztviselője van ennek a csonka országnak. (Ugy van! Ugy van!) A költségvetéssel kapcsolatban három igen fontos dolgot szeretnék a kormány figyelmébe ajánlani. Sajnos, a pénzügyminister úrhoz épen ebben a pillanatban nincs szerencsém. Azt akartam előtte leszögezni, hog-y rengeteg, kimondhatatlanul sok panasz hangzik el az adókivetések és ezeknek égbekiáltó igazságtalanságai ellen. (Nánássy Andor: Ez igaz! J Csináljon rendet, ha pénzügyminister!) T. Nemzetgyűlés! Én állitom, mint kisgazda, állitom, mint aki a magyar nép fiai közül való vagyok, hogy a magyar nép mindent elbir, csak az igazságtalanságot nem. (Ugy van!) Amikor mi künn megfordulunk a nép között, az zúgolódik, panaszkodik, bosszankodik; egyetlenegy embertől sem. halottuk azt, hogy: „Nem fizetek, vagy nem akarok fizetni!" (Ugy van!), csak azt mondják, hogy az adó igazságos és méltányos legyen. Be amikor azt látja az a nép — és itt bocsánatot kérek, hogy egy falusi példával világítom meg a helyzetet (Halljuk! Halljuk!), de az életből hozom ezt ide —, hogy az a kondás biró — nem a községi biró —, akár malaca, süldője vagy öreg sertése legyen valakinek, olyan igazságosan, méltányosan adja, tudja kivetni a kondások bérét, hogy egyetlenegy léleknek sincs rá panasza, másrészről azt látja, hogy az arra hivatott, arra készült, tudományos emberek azt az adót olyan égbekiáltó módon vetik ki, hogy akinek tiz hold földdel többje van, mint neki, annak felével több terhe van, Ezt a nép nem tudja megérteni és ezen bosszankodik. Most mit csinál a nép! Nem tudja mit csináljon; az ő korlátolt felfogásánál fogva, megy a jegyzőhöz (

Szi.il Bálint: Azt mondja a jegyző: Kisgazdauralom van!) és azt mondja: Jegyző ur, micsoda igazságtalanság ez! A jegyző azt feleli: Én nem segíthetek rajta, menjen be a pénzügyigazgatósághoz! Igen sok községein van olyan, amely 45 kilométerre fekszik a pénzügyigazgatóságtól. Elmegy tehát az az ember a pénzügyigazgatósághoz a panaszával, mert oda küldte a jegyző ur. Ott azt mondják: Ezen mi nem segithetünk, menjen el! Elrontotta^ az adófelszólamlási bizottság. Ez az adófelszólamlási bizottság nem olyan szerv, amely állandóan működik, és amelyhez mindig el lehet menni, ennélfogva nem tud hozzá menni. A jegyző azt mondja, hogy kénytelen rajtà a határozatot végrehajtani ós ezt az igazságtalanságot elkövetni. Ez az egyik dolog a három közül, amelyet fölhozni és a pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani kivantam. (Szomjas Gusztáv: Helyes! így van! Mindnyájunk nevében beszél!) A másik kívánság az, hogy a kormány ezután sokkal többet törődjék a községek ápolásával és fejlesztésével, mint ahogyan eddig tette. (Ugy van!) Nagy jelentősége van ennek, mert amikor Magyarországnak nagyobb városai most idegen kézen vannak, nagy jelentősége van ennek nemcsak nemzetgazdasági, hanem igenis politikai szempontból is, mert amikor az általános választójog alapján a közséévi január hó 20-án, kedden. 129 geknek is döntő szerep jutott a politikai életbeu, akkor ezekkel a községekkel többet kell törődni, mint azelőtt (Ugy van!) és több jogot és több önállóságot is kell adni a községeknek, mert eddig a községek teljesen gyámság alatt állottak. (Ugy van!) Hiszen ugy a cselekvési szabadságuk, mint a saját érdekükben hozott minden határozat, mindig a vármegye törvényhatóságától függ (Ugy van!); igy azután a politikailag nagykorúvá vált községek teljesen kiskorúságra vannak kárhoztatva és azt látják, hogy amilyen nagy a teher a községekben, épen olyan kiesi az önrendelkezési joguk. (Ugy van! Ugy van!) Én tehát kimondom, hogy egyenesen állami és országos érdek, hogy a falut ugy kulturális,, mint nemzeti érzésben fejleszteni és növelni kell. (Ugy van! Ugy van!) Különösen felhívom erre a kultuszminister ur figyelmét, akinek a népnevelés és az iskolák épitése terén sok üdvös jóakaratát tapasztaltuk. A harmadik pedig, amit a kormány figyelmébe ajánlok, hogy kerülje a kormány a gazdasági életbe yjaló beavatkozást. Épen most momentán hangzanak el olyan szavak, hogy ilyen drága a búza és ez veszélyezteti egész életünk menetét. Hát, én mint termelő gazda, mondom: csak búza van ezen a Magyarországon? Hiszen van rozs, olcsó kukorica is. A falun a gazdaember kukoricával vegyid a búzalisztet. Hát muszáj buzábVl való kenyeret enni mindenkinek? Ha olyan végtelenül drága, nem muszáj, hogy mindenki búzakenyeret egyék. (Nánássy Andor: Igen, de a buzakenyér a legjobb! — Derültség.) T. Nemzetgyűlés! Én azért mondom, hogy kerülje a kormány a gazdasági életbe való beavatkozást, mert a gazdasági élet nem pálma, amely a teher alatt nő. A gazdasági életnek, a többtermelésnek az éltető eleme nem a kötöttség, hanem a szabadság. (Ugy van! Ugy van! — Nánássy Andor: Ezt én is helyeslem! — Derültség.) Én hiszem, hogyha nem fog beavatkozni a kormány a g'azdasági életbe, akkor nem messze van az az idő, amikor a mi gazdasági életünk a saját erejéből fog kibontakozni abból a sülyedésből, ahova a világháború, intézkedések, kötöttségek és rendeletek beletaszították. (Ugy van! — Nánássy Andor: Kivált ha egy kis dollárkölesönt is kapunk!) Az is jó, kedves képviselő ur, anélkül nem is tudtuk volna az államháztartásunkat rendezni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lovász János: T. Nemzetgyűlés! Beszédemet,^ amint méltóztatnak visszaemlékezni, a megértéssel kezdtem. Megpróbálom, ha sikerülne, azzal be is fejezni. Ha haladni akarunk a normális viszonyok felé, akkor meg kell érteniök az embereknek, hog-y a saját egyéni önző érdekeken kivül vannak sokkal szentebb érdekek is. (Ugy van! Ugy van!) Mert a jövőben azok a nemzeteik fognak leghamarabb talpraállni és fejlődni, amelyekben meglesz a^ kölcsönös megértés felekezeti, foglalkozási és osztálykülönbség nélkül, (Ugy van! Ugy van!) A legnagyobb csapásokat, a legsúlyosabb megpróbáltatásokat is túléli az a nép, amelynek fiai közös meg'értéssel dolgoznak. (Ugy van!) Dolgozzék tehát mindenki tudása és tehetsége szerint ott, ahová életsorsa helyezi. Szeretném, ha ezt a Szocialista képviselő urak is hallanák. Igenis dolgozr zék mindenki munkabírása szerint ott, ahova NAPLÓ XXVIII. <