Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-361

128 A nemzetgyűlés 361. ülése 1925. évi január hó 20-án, kedden. szaélnek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mert ha a szabad véleménynyilvánítás a józan ész és a tiszta erkölcs korlátai között marad, lehet igenis áldás az emberiségre, de azonnal megmételyezi az életet, ha tendenciózus gyűlöletből fakad. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Vak az, aki nem látja, hogy a mások becsületében való gazolással, alaptalan, gyűlölködő gáncsoskodással, rosszindulatú kritikával, hazug jelszavakkal és soha meg nem valósitható Ígéretekkel akarják megtéveszteni a közvéleményt; az ilyen öncélokat szolgáló törekvések, amelyek ilyen eszközökkel akarnak a maguk részére szimpátiát kelteni, jók lehetnek a közhangulatnak, a közvéleménynek megtévesztésére, de nem jók a lelkek megnyugtatására. (Ugy van!) A szabad véleménynyilvánításnak osztályelleni vagy felebaráti gyűlöletre való felhasználása nem egyéb, mint rontó szándék, amelynek rombolóbb hatása van, mint a kártyának vagy a mértéktelen ivasnak; nem egyéb, mint rontó szándék, amelynek célja nem más, mint lerombolni azt is, amit az öszszeomlásból és a forradalmak szennyes árjából eddig még sikerült megmenteni. (Ugy van!) Sok szemrehányással illették már eddig is a kormányt, hogy miért nem terjesztett költségvetést a nemzetgyűlés elé. (Nánássy Andor: Azért kormány!) Nem hallom az ellenzéki képviselő ur szavát, tessék hangosabban beszélni. (Derültség.) Sok szemrehányással illették a kormányt, miért nem terjesztett hamarább a nemzetgyűlés elé költségvetést, amelyben az állami kiadások és bevételek nagyságáról és hovafordításáról számot ad. Márpedig nagyon jól tudja minden komoly ember ebben az országban, hogy nehéz dolog ott építeni, ahol először a romokat kell eltakarítani. Nagyon jól tudja azt is mindenki, hogy a világháború értékpusztitásai, a forradalmak és a románok fosztogatásai után annyira megrendült ós összeroppant egész gazdasági és pénzügyi életünk, hogy itt az államháztartás rendezésére és annak egyensúlyba hozására komolyan és igazán még csak gondolni sem lehetett. Hiszen láttuk, megkísérelte ezt Korányi pénzügyminister ur, amikor elvette az egész országnak fele pénzét, Kállay pénzügyminister ur pedig az adóreformban bízott és elvitte az országot az adózás szempontjából a teherviselésnek legszélső határáig. Azonban be kellett látni, hogy ha ilyen eszközökkel próbálják államháztartásunkat rendezni és egyensúlyba hozni, ez nem egyéb puszta kisérletezésnél. De amikor sikertilt ebben az országban — megint csak azt mondom, amit az előbb — a legnagyobb erőmegfeszitéssel a külföld bizalmatlanságát és velünk szemben táplált gyűlöletét eloszlatni, sikerült megértetni velük, hogy Magyarország gazdasági és pénzügyi bukásának káros, nagyon káros európai következményei lehetnek (Ugy van!), sikerült meggyőzni a győzőket arról, hogy^ a legyőzöttek bukásával ők maguk is romlásba dőlnek, és amikor végül sikerült őket meggyőzni békés szándékainkról, jóravaló törekvéseinkről; most hozzáfoghatunk a saját ügyeink rendezéséhez, államháztartásunk egyensúlyba hozásához. Az államháztartás rendezésével és egyensúlyba hozásával kapcsolatosan a magam részéről a legeslegfontosabb kötelességnek tartom minden téren, minden vonalon a szigorú takarékosságot. (Helyeslés.) Csakbog.y a takarékosság elvét nem elég hangoztatni, azt keresztül is kell vinni. (Forster Elek: Ebben igaza van!) Ha e fejtegetéseim közben esetleg kritikái, bírálatot mondok a kormány eljárása . felett (Nánássy Andor: Kibírja! Nem baj!), ! ezt a kritikát a kormány elbírja és én minelen | bántó szándék nélkül teszem ezt, A fontos az, hogy tárgyilagos és igazságos legyek. (Ugy j van! Ugy van!) A takarékosságot én a legna» gyobb szigorúsággal akarom keresztülvinni. Ha a pénzügyministernek volt bátorsága kimondani, hogy az egész országnak elveszem a fele pénzét, elveszem a kolduló koldustól is, mert attól is elvették a fele pénzét, amikor tehát elveszek minden pénzt az országban és elismerem ezt tehernek, de momentán nem tudom visszafizetni, mert az ország nincs abban a helyzetben; ha ki meri mondani a koimiány azoknak, akikhez az ország szorult helyzetében hadikölcsönhöz fordult és akik egyszerűen hazafias felbuzdulásból, közpénzeket, közérdekű pénzeket, e gesz r árvavagy ónokat bocsátottak a nemzet, a kormány rendelkezésére, most, amiI kor itt állnak az árvák teljesen vagyon nélkül, hogy ezt az összeget nem tudom visszafizetni, hanem majd ha abban a helyzetben leszek, visszafizetem: nem tudom megérteni, hogy amikor takarékoskodni akarunk, miért van az — nem akarok konkrét adatokat előadni, ele ha kell, ezekkel is szolgálhatok —, hogy csonka Magyarországnak van olyan vármegyéje, amelyben két vagy három földbirtokos él, aki főispáni nyugdíjat kap. (Nánássy Andor: Ez ig*azí Nyomon vagyunk!) Azoknak, akik arra rá vannak szorulva, igenis, meg kell adni a nyugdíjai, de szeretném tudni, miért nem meri megmondani a kormány azoknak, akiknek a saját földbirtokuk tisztességes megélhetést biztosit, hogy elismerem veled szemben a tartozásomat, de momentán nem tudom teljesíteni. (Helyeslés.) Nem szeretek neveket mondani, azért mondtam, hogy konkrét adatokat nem említek, de egész kerületemben, sőt az egész vármegyében mindenki, aki a háború alatt bevonult, tudja, hogy egy százados állítgatta össze a pótszázadokat az egész háború alatt, a háború befejeztével őrnagyi rangot kapott, most pedig alezredesi rang után kapja a nyugdíjat és az adózó közönséget azzal izgatja, hogy bár maga gazdálkodik a birtokán, annyi tiszta haszna sincs belőle, mint a nyugdíjából, mert egy vágón búza áránál többet kap és ezt a nyugdíjat minelen baj, kiadás, fáradság és költség nélkül megkapja. Az a vármegyei főjegyző, aki a Károlyi-éra alatt főispán lett, a főispáni nyugdíj alapján kéri. nyugdíjaztatását és arra hivatkozik, hogy ehhez joga van, mert ő mint főjegyző, aranyalapon fizette be nyugdíjjárandóságát. Hát azt az árvapénzt, amelyet hadikölcsönbe fektettek, nem aranyalapon fizették be? Amikor a takarékosság elvét akarjuk keresztülvinni, nem tudom az ilyen dolgokat megérteni és ezért voltam bátor ezeket felemlíteni. (Helyeslés.) A takarékosság elvéből kifolyólag egyszerűsíteni kell az adminisztrációt is az államtól kezdve le az utolsó községig, még pedig nemcsak a közigazgatás, hanem az adózás terén is. Bennünket, kisgazdaképviselőket. ' sokszor igazán minden hibánkon kivül ugy állítanak be a közvélemény előtt, mintha mi ellenségei volnánk a tisztviselő-osztálynak. Ezért kimondom, hogy igenis, azért kell takarékoskodnunk, hogy minden megtakarított fillért a tisztviselők helyzetének javítására lehessen fordítani. (Helyeslés.) Azokat a tisztviselőket, akik aktív szolgálatban vannak és kötelességet teljesítenek, tisztességes módon kell fizetnie az államnak. (Ugy van! Ugy van!) Igen nagy tehertétele az államnak, hogy ma is sok tisztviselőnk van. akiket máról holnapra ugyan nem dobhatunk ki az uceára, de azért amellett vagyok,