Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-361

A nemzetgyűlés 361. ülése 1925. Ötmázsás termést és ezen az alapon kontingen­táltunk, a jobb vidéken felsrófoltuk a birtoko­sokat egészen 9—10 mázsa termésig. És mi volt az eredményi A szegény vidéken levő birto­kosok, amikor kimentek azzal, hogy mennyit tartoznak befizetni, a legnagyobb bajban vol­tak, a gazdagabb vidék birtokosai pedig moso­lyogva távoztak. Konkrét példákra is hivat­kozhatnám, nevek megemlítése nélkül. Egy igen derék birtokos, aki igazán át volt hatva a hazafiasságtól, aki annakidején önként vo­nult be katonának esi háborúba ment, bár fel­mentésre is joga lett volna, olyan földdel ren­delkezett, amely gyengébb termésű volt, s kive­tettünk reá 400 mázsa búzát. Az illető a ki­vetés után beszélgetve velem, elmondotta ada­tait. Azt kérdeztem tőle: „hogyan fogadhattad el ezt a négy vagon búzás kivetést és miből fogod megadni'?'" Erre mosolyogva azt felelte, hogy a sógora jobb vidéken gazdálkodik, reá is kivetettek 9—10 mázsás alapon ilyen szolgái­tatást s ha nekem nincs is meg, de a sógorom meg tudja nekem adni. így állott a helyzet a rossz és a jobb kataszteri földbirtokoknál. Ha most ebből az alapból indulok ki, akkor a különféle kategóriáknál arra az eredményre jutok, hogy ha összeszámítom az egyes birto­kok földadóját, jövedelmi és vagyonadóját, s hozzáteszem annak 5%-os kulcsát, amit itt va­gyonértékben vagyonadóalapul szolgál, akkor az eredmény az, hogy ezek a jobb kataszteríi birtokok, a 2 és 25 koronás kataszteri birto­kokat véve alapul, a szembeállításnál körül­belül 20—30 aranykorona előnj^ben vannak. Amikor ennek a konzekvenciáját levonom, akkor egy kéréssel fordulok a t. pénzügymi­nister úrhoz, hogy miután a múlt úgyis a múlté, azt sohase kövessük, méltóztassék a jövő adókivetésnél ezt a kulcsot elejteni és igen kérem, méltóztassék egész ridegen a ka­taszteri tiszta jövedelem alapjára hel3 r ezkedni. (Helyeslés.) Én inkább elfogadok egy bizonyos korrekciót is az alacsonyabb kataszteri tiszta jövedelmeknél, mert máskép a rossz földek bir­tokosai ezzel az adóval tönkre fognak menni. Ami a kivetések másik részét illeti, a törvényben a pénzügyigazgatóság mint első­fokú hatóság van megbízva. Kivetési jogát azzal indokolja, hogy kis körzetekben mozog­nak, sokkal jobbak, méltányosabbak, jobban ismerik az egyes gazdák viszonyait. Ezt az adót én az alsó határon teljesen egy emberre rábízva nagytm aggályosnak tartom. Ha talán nem volna is jogos, vagy talán adminisztratív szempontból nehézkes lenne a kivető bizottsá­gok helyreállítása, aminek én meleg hive va­gyok, mégis legalább meg kellene tennünk azt, hogy aki az elsőfokú ítéletet hozza, köteles le­gyen a szakértőket is meghallgatni (ügy van! ügy van! jobbfelőL), mert különben sajátságos állapot áll elő. A pénzügyigazgatóságuak a gya­korlatban rendesen egy segédfogalmazót bíz­nak meg a kivetéssel, akinek gazdasági isme­retei nincsenek, aki milliószámra veti ki az adót. Ha én törvényszék elé megyek, amikor apellátakkal van dolgom, jogom van megje­lenni,, jogom van védekezni. Ebben az esetben azonban mindez nem áll módomban, mert ez a határozat annyira jogerős, hogy ha apellálok is ellene, ki kell fizetnem a kivetési összeget. Hogy mi áll elő azután az ilyen esetben, acz elképzelhető. Most rátérek a konkrét kiveté­sekre. Eámutatok arra, hogy egy 6000 holdas birtoknál, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 12.000 korona — a koronákat elhagyom —, föld­adója 3000 korona: jövedelem- és vagyonadó­ban ki lett vetve — azt hiszem hibásan — 23.000 évi január hó 20-án, kedden. 125 . aranykorona. Ennek a birtokosnak jövedelme alig volt több összes terheinél és ha apellál is, I bizonyára azok közé tartozik, akik kénytelenek a takaréktárhoz elmenni és 30%-os pénzt venni fel váltóra. (Gaal Gaston: Amikor az adótör­vényt tárgyaltuk, előre megmondottam ezt!) Akkor a képviselő ur nem látott veszélyt benne.' Egy másik kategória az 1200 hold. Nem jól van kivetve az 1200 holdnál a 2600 koronás kataszteri tiszta jövedelem, amelynek föld­! adója 650 korona, jövedelem- és vagyonadóban pedig* ki van vetve reá 2500 korona. Egy másik vidéken lévő föld 1500 holdas, kataszteri tiszta jövedelme 6000, földadója 1500 és ki van vetve reá 3200 korona. Amint méltóztatnak látni, ennél a kataszteri tiszta jövedelemnél a bir­tokos jobb helyzetbe került, de még mindig földadója kétszeresét fizeti, noha nagy átlag­ban földadója egyszerese jönne ki. Azt hiszem, hogy amikor a pénzügyministerrel állunk szemben, aki a legnagyobb megértéssel és mél­tánylással viseltetik a gazdasági kérdések iránt {ügy van! ügy van!), akkor azt hiszem remélhetjük, ezt a kérdést a jövőben a kivetés­nél méltányosan, igazságosan és bölcsen fogja megoldani. Rá kell térnem még a valorizáció kérdésére is. Hiába figyelmeztetett bennünket a pénzügy­minister ur, hogy a valorizációról nem jó be­szélni (ügy van! ügy van!), ezek olyan dol­gok, amelyeket alig lehet megoldani, s ha er­ről beszélünk, rontunk a dolgon. (Gaal Gaston: Ebben pedig igaza van!) Igaza van, de nekem szent meggyőződésem, hogy bizonyos valori­zációt előbb vagy utóbb mégis csak meg kell hoznunk. Már most maga az állam valorizál. Tessék megnézni a Molnárok Lapját. Mikor a közélelmezési ministerium leszámol, minden tételt, amellyel a molnár tartozik, mostani búzaárban számit, amidőn pedig az állam tar­tozik, az elszámolásnál két évvel azelőtti búza­árat vesz alapul. Olyan valorizációk jönnek ki, noha fennállanak az elszámolások s magam­nak* is volt egy-kettő a kezeimben, hogy tenger port fognak előidézni. Ha én lennék az a mol­nár, én sem fogadnám el ezt az elszámolást. A bíróság előtt pedig mégis csak ugy fog ál­lani a dolog, hogyha valakivel szembenáll, ve­lem tartozásban van, akkor az én tartozásom vele szemben is valorizáltan áll. A másik kérdés az illetékeknél van. Elmon­dom azt, ami .a legutóbbi 1 közigazgatási bizott­sági ülésen előfordult, amikór egy bizottsági tag panaszt tett ezirányban és hivatkozott két dologra. Az egyik az volt, hogy egy árvának eladták a birtokát, ha jól tudom 2 vagy 3 évvel ezelőtt 100.000 koronáért s elhelyezték a pénzt az árvatárban. Az illetékeket természetesen, miután a közigazgatás még nem tudott gyor­san dolgozni,-nem vetették ki, hanem erre most került a sor. És kivetettek rá egy millió nem tudom hány százezer korona illetéket. Arra már igazán kíváncsi vagyok, hogy 100.000 ko­ronából hogy lehet kifizetni egy millió néhány százezret. A másik eset, amely ugyanazzal a bizott­sági taggal történt, az, hogy talán 2 vagy 3 évvel ezelőtt Pécsett vett egy házat 600.000 koro­náért. Azt hitte, hogy öccse majd be tud oda költözni — ez ugyan mellékes dolog —, de nem tudott lemenni és eladta egy millió koronáért. Ezt az egy milliót betette a takaréktárba gyü­mölcsöztetni, abban a szent meggyőződésben, hogy előbb vagy utóbb mégis vesz házat rajta. Elismerte, hogy ez az összeg valami úton­módon meg-szaporodott 2 millió koronára. A 600.000 koronás vételárra azonban a vételár

Next

/
Oldalképek
Tartalom