Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-361
124 A nemzetgyűlés 361. ülése 1925. évi január hó 20-án, kedden. megoldásában igenis, nagy szerepet játszhatnak. Nem akarok pozitívumot mondani', de egy-egy körzeti hitelszövetkezet 5—6 milliárd hitelt kapott négy vármegyében a nagyobb birtokosok részére. Mit jelenthez az öt milliárd? Ezt később akartam előhozni; most csak egy adatra mutatok rá. A mi vidékünkön egy 18.000 holdas birtokosra — nem mondom, ho^y jól, azt sem mondom, hogy nem korrigálható — 3700 millió korona jövedelem- és vagyonadót vetettek ki. A körzeti hitelszövetkezet az egész rendelkezésére bocsátott összeget ennek az egy birtokosnak kellene hogy kifizesse, mert ugy tudom, hogy az illető bármilyen szorgalmas és bármilyen rendezett birtokos, az idei év folyamán nem áll több pénz rendelkezésére. Kifejezem tehát itt azt a meggyőződésemet, hogy a közép- és nagybirtokon nem képzelhető intenzivebb termelés addig, míg a gazdahitel kérdése megoldva nincs. Át akarok még térni a pénzügyi tárca keretébe tartozó néhány kérdésre és ki akarok indulni abból, amit Eeifechl igen t. képviselőtársam mondott, az adómorálból. Nekem is az a meggyőződésem, hogy adófizetési morál csak ott lehet, ahol adókivetési morál van. (Ugy van! a jobboldalon.) Az előbb hivatkoztam arra hogy egy 18.000 holdas birtokosra 3700 millió korona adót vetettek ki jövedelem- és vagyonadóban; abban a közegben, aki ezt az adót kivetette, adómorál nem lehet. Az egy hivatalnok volt, aki bürokratikusán elintézte a dolgát valamilyen sablon szerint, jól vagy rosszul, a lényeg az volt, hogy el legyen intézve és nagy számot kapjon. Mielőtt az adókivetésekre áttérnék, fel kell említenem, hogy az utóbbi időben bennünket, kis- és nagybirtokosokat legjobban terhelő adónem tulajdonképen a jövedelem- és vagyonadó. Ugy tudom, az volt az intenci'ó, hogy a 38 millió jövedelem- és vagyonadóból a mezőgazdaságra 24—25 millió aranykorona legyen kivetve. Őszintén megvallom, ezt a magam részéről túlsóknak r.em tartom. Ha a vagyonadót is hozzáveszem és ezt 5—6 millióban kontemplálják, akkor azt a számot kapom, hogy a 33 millió földadóval szemben az egész jövedelem- és vagyonadó nem tesz ki annyit, tmint a földadó. A végrehajtási rendelet alapgondolata az, hogy mindenki a tényleges jövedelme után adóztassák meg. Minthogy azonban a mezőgazdasági üzemekben a rendszeres könyvelés elterjedve nincs, magam is azok közé tartoztam, akik azt kívántaim; a t. pénzügyminister úrtól, hogy bizonyos sablonokat, bizonyos irányítást adjon az egyes pénzügyia-azgatóságoknak, mert a múltban ezeket az adókat a legnagyobb, szeszélyességgel, a legnagyobb önkénnyel és aránytalansággal vetették ki. (Csontos Imre: Ma ils.) Akkor én azt az álláspontot foglaltam el, hogy akármit mondanak is, a kataszterünk még mindig a legjobb bázis, amelyen el lehet indulni. Akkor is azt javasoltam, hogy men* jünk a kataszteri tiszta jövedelem alapján s a ministerium is ennek alapulvételével dolgozzék. Hogy miért, miért nem, azt nem tudóin, de maga a ministerium azt mondotta, hogy a kataszteri tiszta jövedelmet elfogadja, csakhogy ez mégsem egészen megfelelő. Bizonyos fokú skálákat állapított meg, az egyes birtokkategóriáknál 1—5-ig, a nagyobb birtokoknál 1—10-ig és tovább 5—5 arányban haladva állapított meg bizonyos irányító kivetési kulcsokat, illetőleg bizonyos jövedelmeket. Az egészen, végigvonul az, hogy a legrosszabb birtok van a legjobban megadóztatva, a legjobb birtok pedig legkevésbé. Az egész kulcsot feldolgoztam; felolvasok néhány adatot, melyekből az tűnik ki, hogy a kisebb birtokokat nem vettem figyelembe, mert ezek a hibák a kisebb birtokoknál — minthogy ott az adókulcs igen alacsony — egészen elenyésznek, nem mutathatók ki annyira. Kétszáz holdnál, ha a birtok kataszteri tiszta jövedelme két korona, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a jövedelem- és vagyonadó a földadónak két és félszerese. Ha a birtok kataszteri tiszta jövedelme 15 korona, akkor a jövedelem- és vagyonadó a földadónak kétharmadrésze. Ha a kataszteri tiszta jövedelem 25 korona, akkor a jövedelem- és vagyonadó a földadónak fele. Nem akarok az egész skálán végigmenni, csak a leggorombább tételeket óhajtom felolvasni. A leggorombább tétel a tízezer holdas birtoknál jön ki, amelynek kataszteri tiszta jövedelme két korona, jövedelem- és vagyonadója pedig e skála szerint a földadónak tíz és félszerese. Ugyanebben a kategóriában, ha a kataszteri tiszta jövedelem 25 korona, akkor, minthogy a progresszivitási kulcs meglehetősen nagy, a jövedelem-és vagyonadó körülbelül megfelel a földadónak. Arra a szerencsétlen birtokosra tehát kirótták mint jövedelem és vagyonadót a földadó tízszeresét, az a birtokos pedig, akinek birtoka jobb, az tulajdonképen jövedelmi és vagyonadóban a földadónak csak egyszeresét fizeti. HogT itt micsoda számítás vagy elv lehetett, nem egészen tudom megérteni, mert a legfurcsább eset a 40.000 holdnál áll elő, ahol a kataszteri tiszta jövedelem 25 korona, a jövedelmi adóalap pedig 14 korona. Ott tehát ez a furcsa dolog az egész adózásnál is. Ennél jön ki az, hogy az a birtok, amely 40.000 holdas, 25 korona holdanként a kataszteri tiszta jövedelem, ennek jövedelmi adóalapja 560.000, földadója 250.000. vagyonadója 160.000, jövedelemadója 224.000 aranykorona. Csak ez a három adó 634.000 aranykorona, tehát 74.000 aranykoronával több, mint a jövedelemadó. Ez mutatja azt, hogy itt tulajdonképen egészen hibás dolog történt. Ha tovább vizsgálom a dolgokat, ki kell számitanom, hogy az egyes birtoktipusoknál az, hogy valakinek jobb, vagy rosszabb a birtoka, milyen befolyást fog gyakorolni az ő jövedelmére. Azt a tételt vettem fel, hogy a 2 koronás kataszteri tiszta jövedelmű birtokot összehasonlítottam a 25 aranykoronás birtokkal és megállapítottam, hogy a legszerényebb számítással is az a 25 korona, tiszta jövedelmű birtok legalább két mázsával többet terem, mint amelyik 2 korona kataszteri tiszta jövedelemmel bír. Hogy ez a gyakorlatban mennyire megfelel, illetőleg hogy nem is 2 mázsás, hanem 4—5 mázsás különbségek is vannak, engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy ennek ilusztrálásaképen hivatkozzam abban az időben végzett hivatalos ténykedéseimre, amikor nekem a vármegyében a háború alatt a rekvirálásoknál kellett az u. n. kontingentálást végeznem. A mi vármegyénk földje igen különböző. Az u. n. hegyvidéken meglehetősen gyenge minőségűek a birtokok és alacsonyabb a kataszteri tiszta jövedelem. Az a másik rész pedig, amelyet a szerbek elfoglaltak, bőtermő vidék. Amikor kontingentálni akartuk a nagyobb birtokokat, a legnagyobb gondban voltunk amiatt, hogy milyen terméseket vegyünk fel. A szegény hegyvidéken felvettünk abban az időben kb.
