Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-361

A nemzetgyűlés 361. ülése 1925. évi január hó 20-án, kedden. 123 kerül, ott buzgó követőkre akadnak a kisgazdák között. Rámutatok arra, hogy a gazdaközönség bizonyos hálával viseltetik a pénzügyminister wc iránt, aki — mint igen! t. előttem szóló Ivady Béla t. képviselőtársam is emiitette — bizonyos összeget akar a fölmivelésügyi kormányzat rendelkezésre bocsátani, olyan célból, hogy importtenyészállatokat hozzon be. Ezeket mi már régen nélkülözzük. Semmi tekintetben nem fogunk tudni előremenni az állattenyésztés terén, ha regenerátorokat, különösen a nyugati tenyésztésből, Svájcból nem hozunk be. Nem tartom főfontosságú kérdésnek azt, hogy ezek a behozott tenyész-apaállatok kisbirtokosokhoz, vagy nagybirtokosokhoz kerülnek-e. Ezt teljesen közömbösnek tartom, sőt jobbnak tartom, ha elsősorban közép- és nagybirtokosokhoz kerülnek, mert különösen a kisbirtokosok az utánteiiyésztés után a megfelelő apaállatokat meg fogják tudni kapni. Még csak egy művelési ágra akarok rámutatni, és ez a dohánytermelés. Ha a dohánytermelési statisztikát nézzük, azt látjuk, hogy csonka Magyarország a múltban mintegy 82.000 kat holdon termelt dohányt. Az utóbbi években ez a termelés visszafejlődött egészen 28.000 kat. holdig. A dohány termésátlaga is csökkent, úgyhogy ma nem egészen 5 métermázsa dohány terem átlag egy kat. holdon. Olvassuk a dohánytermelők állandó panaszát állandó küzdelmét a pénzügyministériummal és a dohány jövedékkel. Mindig azon panaszkodnak, hogy a dohányért nem kapnak megfelelő ellenértéket. Viszont a dohány jövedék azt mondja: hiszen már majdnem aranyparitást fizetek nektek. Én a dohánytermelést nem találom jó helyen a pénzügyministerium kezében. A dohány jövedék egészen fiskálisán gondolkozik, nem gondol arra, hogy hol van a baj, miért nem fejlődik a termelés. Én egyszerűen csak arra mutatok rá, hogy amíg kukoricatermeléssel többet tudok elérni, mint dohánytermeléssel, addig a dohánytermelés nem mehet előre. Ha az adatokat nézem, látom, hogy az öt métermázsás dohányterméssel — most hallom, hogy a leg*jobb viszonyok között mázsánkint 60 aranykoronát fizetnek a dohányért —, egy holdon 300 aranykoronát érhetek el. Ha azon a földön, ugy munkálva — nem is azokra a tengeritermelési eredményekre hivatkozom, amelyeket előbb felolvastam., hanem a mai termelésre — tengerit termelek, 20—25 métermázsa szemes tengerit könnyen termelhetek. Ha csak 20 aranykoronás árat veszek alapul az összehasonlításnál, a 300 koronás dohánybeváltási árral szemben igy 4—500 aranykorona az eredmény — mindig bruttó —, a különbség csak az, hogy a kukoricatermelés tekintélyesen kevesebbe fog kerülni, mint a dohánytermelés. (Renczes János: A felébe, sem kerül!) Addig szó sem lehet a dohánytermelés fejlődéséről, amig a dohánytermelést művelő, aki nagyobb szakértelmet kívánó munkát végez, nem fog nagyobb eredményt elérni, mint a kukoricatermelő. Ezért tisztelettel a pénzügyminister ur figyelmébe ajánlom, hogy ha ő a szanálási program szerint azt a 30 millió aranykoronát biztosítani akarja az államnak, akkor olyan dohányárakat fizessen a termelőknek, hogy a dohány termelése jövedelmezőbb legyen, mint a másik kapásnövény termelése. Ha fiskális szempontból tekintem ezt a kérdést, mit látok. A tavalyi esztendőben talán 10 millió aranykoronát fizettek ki dohányért. Ezen az állam — legalább a költségvetési előirányzat szerint — 30 milliót keresett. Nem tudom, csak a költségvetésről beszélek. Én ebből engedhetek is. Ha többet fizettek volna a dohányért és 82.000 holdon termeltek volna, bizonyos, hogy ez az exportot is előmozdította volna és ha a dohánytermelés jobban jövedelmezett volna, a kincstárnak több haszna lett volna a dohányjövedékből. Ha tekintetbe veszem, hogy a 28.000 holdon folyó termelés 30 millió korona jövedelemmel járt az államra nézve, akkor 1000 aranykoronát hozott a kincstárnak egy katasztrális holdon termelt dohány. Talán nem is alkalmas már ma a kincstárnak az, hogy az egész dohánytermelést vezesse, talán az egész dohánytermelés és értékesítés ügyét üzletibb szempontokból kellene kezelni. Erre a magam részéről javaslatot nem tehetek, de felhívom a pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy a dohánytermelés csak akkor fog növekedni, ha a kellő jövedelmezőséggel fog birni. T. Nemzetgyűlés! A földmivelésügyi tárca és a többtermelés keretében még rá kell mutatnom. — hiszen az, amivel eddig foglalkoztam, inkább a kisbirtokosokat illette és azokat a dolgokat hoztam fel, amelyek nagyobb befektetés^ nélkül végrehajthatók — a gazdahitel kérdésére. A középbirtokosok, de inkább a kisbirtokosok és nagybirtokosok helyzete és többtermelése is elsősorban a gazdahitel kérdésével van összefüggésben. (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ha azt kérdezzük, hogy Magyarországon van-e gazdahitel, akkor helyesen méltóztatott mondani, hogy gazdahitel nincs. Az egyetlen reáli's gazdahitel volt a bekebelezett hitel, a többi a múltban is, a jelenben is csak személyi hitel. Ha azt vesszük, hogy ma az országban bekebelezett hitelt úgyszólván nem kaphatunk, ez összefügg az ország tőkeszegénységével. Hiába mondunk bármit, nálunk a tőkevagyon legnagyobb része tönkrement. (Förster Elek : A földbirtok kötöttsége!) Rátérek arra is. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy pénzt hogyan kaphatunk, látjuk hogy mindenki, iparos, kereskedő, állam, egyes ember, külföldön keres tőkét. A külföldi tőke be is jönne, a földbirtokra lehetne külföldi tőkét kapni, el lehetne talán a zálogleveleket helyezni, egy vagy más formában, csakhogy mi a helyzet ma! A mi földünk, a mi birtokunk tulajdonkópen más irányban van lekötve. (Mándy Samu: Zárolva van!) Igen, zárolva van. Amig a földreform értelmében be van kebelezve az igényjogosultság s amig ez feloldva nem lesz, ad dis: reális bekebelési hitelt nem fogunk kapni. Ez nem kerül pénzbe, s ezt a kérdést bármikor meg lehet oldani oly mérvben, hogy amelyik birtokon a földreform végre van hajtva, az a birtok oldassák fel e zárolás alól, hogy legalább a. földbirtokosoknak az a része, amely a földbirtokreformban előirt kötelezettségének eleget tett, szabadon rendelkezhessék a birtokával. Hibzen ma megtörténhetik valakivel, aki abba a szerencsés helyzetbe jut, hogy ezer hold birtokot örököl s azon valami adóssás: van s egy kissé rosszabb instrukció, ha az államkincstár kiveti rá az illetéket és azt be akarja hajtani. az illető egyáltalán nem tud fizetni. Ez a földbirtokos nemhogy termelni, de még megmozdulni

1 sem tud. A másik nézet az, hogy a gazdahitel kérdését ma a körzeti hitelszövetkezetek keretében lehetne megoldani. Ez nagyon szép gondolat. Azt hiszem, hogy ha a körzeti hitelszövetkezetek 20—25 esztendő alatt kellőleg meg fognak erősödni, akkor a gazdahitel nagy kérdésének 23*