Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-361

122 A nemzetgyűlés 361. ülése 1925. évi január hó 20-án, kedden. gában véve a jobb művelési móddal, mint , »hogy az a kísérletnél történt, katasztrális holdanként 18 métermázsa tengeri-többletet \ tudunk kimutatni. Azt méltóztatnak talán kérdezni, hogy ; miképen képzelhető el az, hogy trre a mi né- I pünket megtanítsuk. Én arra nem terjeszkedem ki, hogy létesítsünk szakiskolákat, hozzuk be^ a szakoktatást és akkor bekövetkezik ez az állapot. Mert ez mit jelentenél Ha a költségvetést látom, akkor uj szakiskolák felállítása előttem majdnem lehetetlen. De ha azt mondanám, hogy ehhez a szükséges anvagi érő is megvan, azt a kérdést kell ffitennünk, hogy van-e elegendő tanerő. Ha megfelelő tanitógárdánk nines, akkor a szakiskolák felállítása teljesen ff lesleges. Ezeket az eredményeket egyszerűbb módon is el lehet érni. Elértük Baranya vármegyében több helyen, több községben ugyanezt az egyszerű falusi mintagazdaságok felállításával. Ez alatt nem érteni azt, ami Darányi minister ur idejében volt, hogy a mintagazdaságokat magukban véve külön anyagi támogatásban részesítsük. Elmondom azt az egyszerű módot, amellyel ezek a mintagazdaságok létesíttettek. Mi ott a háború előtt, de még most is egyes községekben évenként gazda-napokat tartunk. Mit jelentenek ezek a gazdanapoki Azt, hogy ezeken a gazdanapokon szakierfiak megmutatják a földmivesnépnek, hogy ki mennyire jó! dolgozott. Ezzel fel tudtuk kelteni az érdeklődést és a legtöbb esetben akadt egy-egy kisgazda, aki vállalkozott mintagazdának. Ennek a gazdának azután elkészítettük a vetésforgóját, megmondtuk, hogy mit vessen, szereztünk neki nemesebb, jobb vetőmagot, s azután (nnek ! pénzügyi eredményeit tettük közzé. Az ilyen j mintagazdaságok létesítése a földmivelési ministeriumnak most rendelkezésére álló erejével, ha szoros kapcsolatba lép a gazdasági kamarával és gazdasági egyesületekkel,^ igen kevés költségtöbblettel és igen nagy számban megtörténhetik minden esztendőben. Rá kell mutatnom arra is, hogy ezeken a j gazdanapokon sokkal jobb eredményt értünk i el, mint a téli előadósokon, mert a kisgazda j inkább azt szereti követni, amit saját szemével lát, amivel tényleges eredményt ér el. Foglal- j köztünk továbbá a gazdanapokon az állatdíjazásokkal is, mert az utolsó időben azt tapasz- | taltuk, ha körletenként tartottunk állatdíjazást, hogy 8—9—12 kilométerről tarka marhát, nehéz J lovakat nem szívesen hoztak el, de ha maga- , ban a községben végeztük el ezt, akkor megfelelő eredményeket el is értünk. Ezekután áttérek a mezőgazdaságnak arra ! az ágára, amelyben szintén minden nagyobb j befektetés nélkül kellő eredményt lehet elérni, ; s ez a tejtermelés. Magyarországon 900 ezer | tehenünk van. Ha nagyon magasra vesszük, i átlagban vehetünk 1500 liter tejet egy tehénre. Arra nézve, hogy ez milyen kevés, rá kell mu- | tat nom arra, hogy Amerikában legújabban | közel 17 ezer kilogram tejet fejtek a legjobb tehénből. De Magyarországon is van olyan tehén, amely 12 ezer liter tejet ad. Erre azért hivom fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét, mert az | 1500 literes átlag igen csekély dolog. Ha csak napi egy liter átlaggal emelném a tehenek fejési eredményét, amit semmi mással, csak jobb gondozással és fejessel elérhetünk, körülbelül 30 millió aranykorona áru tejjel többet termelhetnénk. Ha ezt összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy ez teljes egyenlő azzal, amií az állam a dohányjövedéken szerez, amennyiben a 60 milliónyi termelésre neki 30 milliónyi kiadása van. * i Ezek lennének azok, amelyekkel különösebb befektetés nélkül a többtermelés elő lenne mozdítható. Ezek után keresem

1 azokat a faktorokat, amelyek révén aránylag kevés befektetéssel is kellő eredményeket el lehet érni és itt rátérek a műtrágyára. A műtrágyázás már a háború előtt is el volt nálunk terjedve, a háború alatt azonban, amikor alig kaptunk műtrágyát, a műtrágyázás egészen visszafejlődött, mig most ismét fejlődőben van. Ez forgó tőkét jelent, amely egy félév vagy egy év alatt visszatérül. Mit láttunk a háború előtt és mit látunk most is, azt, hogy a gazdaközönségnek nagyrésze a műtrágyázást, hogy ugy mondjam, recept szerint végzi, vagyis azt mondják, hogy egyik vidéken a szuperfoszfátot kell használni, a másikon Thomas-savat ilyen és ilyen mértékben, de sohasem vizsgálják meg, hogy tulajdonképen helyes műtrágyát használnak-e. Ezt nem tudjuk máskép elérni, csak a föld vegyelemzésével. Ezeket a vegyelemjzéseket pedig mi alig ismerjük. A földmivelésügyi kormányzat ezen a téren a múltban is elég hibát követett el, mert legtöbb vidékünk tulajdonképen nincs felderive. bár néhány igen kitűnő agrikultur-kémikusunk van. Az agrikultur-kémia nélkül helyes és okszerű műtrágyázás egyáltalában nem lehetséges. Minthogy azt mondtam, hogy csak a költségvetés keretén belül óhajtok propoziciókat tenni, nem is akarnék továbbmenni. Kísérleti állomásaink, amelyek arra volnának hivatottak, hogy sokkal szorosabb kapcsolatban legyenek magával a gazdaközönséggel, tulajdonképen teljesen bürokratikus intézmények. Megvannak kiváló intézményeink, az empelolpgiai intézet, a Földtani Intézet és a kísérleti állomások, de nem látjuk, hogy ezeknek hol van a hatása. Nem látjuk, mert ezek nem kerültek szorosabb összeköttetésbe a gazdaközönséggel. Ott vannak a gazdasági felügyelők nagy számban, úgyhogy a földmivelésügyi kormányzatnak — azt merném mondani — igen sok gazdasági tisztviselő állana rendelkezésére és azoknak hatása sokkal jelentősebb lenne, ha szorosabb nexusba kerülnének a néppel. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Ma az államgépezetben mindenütt azt látjuk, hogy a fődolog a jó jelentés. Ha a jelentések megvannak, bemennek a magasabb fórumokhoz és merem azt mondani, hogy ezeknek a jelentéseknek konzekvenciáit a legkevesebb helyen vonják le. mert így a jelentések teljesen hasznavehetetlenek, csak időpazarlást és költséget okoznak és nem érnek semmit, fel nem dolgozzák azokat és a jelentésekben foglaltakat nem viszik át a gyakorlati életbe. örömmel hallottam, hogy a legújabb időben a földmivelésügyi kormányzat igenis foglalkozik azzal, hogyan lehetne a különféle hivatalokat szorosabb összeköttetésbe hozni a gazdaközönséggel. Azt hallom, hogy a mezőgazdasági kamarákkal szorosabb kapcsolatba hozzák a gazdasági felügyelőket. Minthogy őket oda beosztani nem lehet, ugy tervezik, hogy ők a mezőgazdasági kamaráknak bizonyos fokig végrehajtó eszközei lennének és egyúttal kapcsolatba kerülnének a gazdasági egyesületekkel. Ha ezt a kapcsolatot okosan, jól meg fogják teremteni, akkor meggyőződésem, hogy már az idei esztendőben meglesz ennek az eredménye. Ezek, akik szoros összeköttetésben vannak a néppel és akik iránt a nép bizalommal viseltetik, ezek lennének hivatva arra, hogy eszközöljék azokat a kísérleteket, amelyekre előbb rámutattam, mert meg vagyok róla győződve, hogy ahol az ilyen kísérlet si-