Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-361

104 A nemzetgyűlés 361. ülése 1925. évi január hó 20-án, kedden. vcissa): „Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy még a folyó év első felében nyújtson be törvényjavaslatot a hadikölcsönök valorizációja tárgyában". Ha ezt Németország meg tudta tenni és meg teszi Ausztria is, akkor feltétlenül szükséges, hogy mi is megtegyük. A A vagyonváltság'ból eredő földeknek — amelyek kb. 40.000 katasztrális holdra rúgnak — egy évi bére elegendő lesz a hadikölesönök 5%-os valorizálására. Hogy az adómorál ismét helyreállhasson, szükséges, hogy a kormánynak egyes rendelkezései és a törvények végrehajtása igazságosan történjenek. Mit látunk? Annakidején kivetették a vagy on váltságot, minden jóhiszemű polgár sietett azt befizetni és ennek dacára ez a törvény még máig sines teljesen végrehajtva. Vannak birtokosok, nemcsak kis-, hanem középbirtokosok is, akik a vagyonváltságot még a mai napig se fizették be. Voltak azután izgatók — képviselők is voltak Köztük —. akik felhasználták ezt a körülményt és már a kény szer kölcsön kivetésekor izgattak ennek befizetése ellen. Ez oda vezetett, hogy Zalában vannak községek, ahol a kényszerkölesön ma sincs befizetve. Ennek természetes következménye azután az lett, hogy a polgárok még az adófizetést is megtagadták, és vannak nálunk községek, ahol az idei adóknak 70— 80%-a nem folyt be. Szóvá kell tennem ezekután a hitel kérdését. Nagyon jól tudjuk, hogy az ország milyen súlyos gazdasági helyzetben vau. Egy rossz termés után oda jutottak a gazdák, hogy váltókkal kénytelenek kisebb gazdasági kiadásaikat és adóikat fedezni. Megtörténik, hogy középbirtokosok, akiknek elég vagyoni garanciájuk van, 100—150 millió koronát nem tudnak kölcsönképen kapni, vagy ha megkapják is, csak horribilis kamattal, ami által maguk alatt vágják a fát, mert lehetetlen elgondolni, hogy egy gazda 30—40%-os pénzzel tudjon dolgozni. Itt is kormányintézkedésre volna szükség, hogy a hitelt mindenki megszerezhesse. Ezt pedig a kamatláb maximálásában látom, ami által gátat vethetünk f annak a kamatuzsorának, amely az országban ma fennáll. Tudomásom van róla és látom napról-napra, hogy kisebb vidéki pénzintézetek még ma is 1—1VÍ%-OS heti kosztkamatot fizetnek a betétek után és azokat a megszorult embereknek 2 és 2%% mellett adják ki. Feltétlenül ebben is keresendő a drágaság oka. Hiába teszünk akármit, hiába próbálja a Nemzeti Bank megvonni a hiteleket azzal az indokolással, hogy ha a hiteleket megvonja, akkor a kereskedő, akinek pénzre van szüksége, olcsóbban adja majd az áruját. Ez helytelen okoskodás. A kamatuzsorával épen azt fogjuk elérni, hogy a reális kereskedő visszatartja áruját, nem fogna elvesztegetni, az a kereskedő pedig, aki kénytelen áruját eladni, igen magas árat fog érte kérni, mert óriási kamatot kell kölcsönei után fizetni. Azt óhajtanám, hogy a kormány behatóan foglalkozzék ezzel a dologgal és vagy rendelettel, yagy törvénnyel állapítsa meg, hogy hol kezdődik az uzsorakamat. A forgalmi adóról nem akarok hosszasabban beszélni, mert mindenki tudja, hogy ez a legantiszociálisabb adó. Csak arra akarok rámutatni, hogy a forgalmi adó miatt egy 5 tagú családnál, melynek kenyérfogyasztását napi két és fél kilogram kenyérre teszem, a drágulás naponta 1000 koronát tesz ki, tehát egy szegény családnál a kenyérdrágaság évi 300.000 korona többlet-kiadást jelent. A kormánynak feltétlenül ezen is segitenie kell, gondoskodnia kell tehát arról, hogy a kenyér árát valamiképen leszállítsa. Ha a forgalmi adó elengedése nem lehetséges, mert akkor a belső ár még magasabb lenne, mint a mostani és a molnárok és kereskedők jutnának haszonhoz, akkor feltétlenül kívánatos, hogy .elsősorban felfüggesszék a vámokat, hogy az idegen gabona bejöhessen. Itt a kormány is hibás volt, mert mikor a múlt nyáron látta, hogy rossz termés van és előrevetette árnyékát az, hogy körülbelül 5—6 millió métermázsával kevesebb gabona termett, mint amennyi Magyarország évi szükséglete, akkor azt hitték, hogy a múlt évi felesleg nemcsak fedezni fogja a hiányt, hanem kivitelünk is lesz. Most érezteti hatását az, hogy aratás után rögtön kivittek gabonát, amikor a gazdák 320.000 koronáért adták a gabonát. Ma kénytelenek a legnagyobb gazdaság-ok is 600.000 koronás áron visszavásárolni azokat a gabonamennyiségeket, amelyeket a konvencióval és a munkások fizetésével kapcsolatos szükségletek miatt fedezniök kell. A forgalmi adóval kapcsolatban rá kell mutatnom egy olyan dologra, amely mindenesetre érdemes arra, hogy a pénzügy minister ur foglalkozzék vele. (Halljuk! Halljuk!) Az értékpapirforgalmi adóról szóló rendelet azt mondja, hogy az értékpapirforgalmi adót minden eladás után annak az intézetnek kell megfizetnie, amely a megbízást felvette. A vidéki pénzintézetek, amelyek a nyári nagy tőzsdei spekuláció idején szintén sok ilyen üzletet bonyolítottak le. ezt a rendeletet ugy értelmezték, hogy minden eladás után le kell róniok 1% forgalmi adót. Minthogy ezek az intézetek nyilvános számadásra kötelezett intézetek, hiteles könyveket vezetnek, ezek a könyvek természetesen mindig a forgalmi adót ellenőrző közegek rendelkezésére állanak. A forgalmiadó-ellenőrök megjelentek a takarékpénztárban, átvizsgálták a könyveket és e közben megtörtént az, hogy egy forgalmi adóellenőr felvetette azt a kérdést, hogy a forgalmi adó nemcsak az eladás után, hanem a vételek után is lerovandó-e. Biztosat azonban az illető nem tudott mondani, mert a végrehajtási utasitás erre nézve világosan nem rendelkezik. A kisebb intézetek erre Budapestre, a nagyobb intézetekhez fordultak, hogy adjanak tanácsot, hiszen közelebb vannak a tűzhöz, jobban megtudhatják, hogy a vételi megbízások után is fizetendő-e a forgalmi adó. A nagyobb intézetek, mint a Pénzintézeti Központ, a Kereskedelmi Bank, azt a választ adták, hogy ez a rendelet nem igy értelmezendő. Ennek következtében a kisebb intézetek nem rótták le a forgalmiadó-bélyegeket._ A forgalmiadó-el'lenőr minden hónapban megjelent az intézetben és nem tett kifogást ez ellen. Egy év mulya azután, amikor a forgalmi adó összege már több millió volt, egyszerre lecsapott a forgalmiadó-ellenőr és megbüntette az intézetet az eltitkolt forgalmi adó 150-szeresére. Eltitkolásról szó sem volt, de kis intézeteket mégis 200—300 millió korona, sőt tudok egy intézetet, amelyet 3 és félmilliárd korona büntetéssel róttak meg, amit sohasem tud kifizetni, mert egész vagyona, alaptőkéje és tartaléktőkéje nem tesz ki 3 és félmilliárdot. A kormány azután kénytelen ezeket a helytelenül kirótt adókat elengedni és ezzel az egész rendszert diszkreditálja, mert olyan közegei vannak, akik nem tudják értelmezni a rendeleteket, nem tudják értelmezni a végrehajtási utasítást és mert megvan még a jutalékrendszer, amely arra inditja a forgalmiadó-ellenőröket, hogy a büntetéspénzeket minél nagyobb értékben vessék ki, mert azoknak VÚ része őket illeti. A