Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-353
r A nemzetgyűlés 353. ülése 1924. a forradalom végeredményben az állami és társadalmi életnek elemeire való felbomlására vezetett. Hangzottak el szólamok a nagy vagyonok erős megadóztatásáról és hasonlókról, de talán csak azért, hogy különösen a háborús nyereség alapján alakult vagyonok még kellő időben kimenekülhessenek. (Igaz! Ugy van!) A forradalmakat nálunk, sajnos, csak érték- és vagyonpusztitás jellemezte. Ilyen körülmények között a háború értékpusztitásai után, a forradalmak érték- és vagyonrombolásai után, a román kifosztás után, kérdezem: megvolt-e adva a mód arra, hogy megteremtsük —- ami pedig a leglényegesebb a költségvetésnél — az államháztartás egyensúlyát? Nem akarok itt részletes adatokra kitérni, hiszen ezek az adatok jórészt ismeretesek és mindenki előtt feltártak, de bizonyos, hogy egy összeroppant gazdasági élettel állottunk szemben. Ma nem hiszem, hogy akadjon valaki is, aki meg ne volna győződve az államháztartás egyensúlyának fontosságáról. Budget, amely az államháztartás egyensúlya nélkül készül, sohasem lehet alapja az állami pénzügyek rendezésének. Ez önmagában megsemmisül, mert irreális az alap, különösen akkor, amikor olyan mesterséges eszközökre támaszkodik, mint amilyen volt a bankóprés. (Ugy van !) Az ilyen budget csak egy időpontot jelez; az állami pénzügyek történetében, azt, amely jelzi, hogy abban az időszakban menynyire haladtunk abban a veszedelmes irányban, amely az inflációhoz vezet. Nem akarom az inflációt tárgyalni, mert azt tartom, amit már más helyen is kifejtettem, hogy vannak időszakok, amelyekben az infláció elől kitérni nem lehet, f Ugy van !) itt csak arról lehet szó, hogy ezt a bajt, amennyire lehetséges, mégis a gazdasági élet javára fordítsuk. Kétségtelen azonban, hogy az állami pénzügyek rendezésének elengedhetetlen, sine qua non feltétele az államháztartás egyensúlyának helyreállítása. Ebben a tekintetben meg is voltak a próbálkozások, hiszen Korányi volt pénzügyminister ur hozzálátott a pénzlebélyegzéshez, hogy az egyensúlyt megteremtse, de már akkor felismerte, hogy alig lesz lehetséges ezen az utón megoldani a kérdést és már akkor hangoztatta a külföldi kölcsön szükségét. Hegedűs Lóránt a nagy vagyonadók alapján kivánta megoldani a kérdést, talán nem vette azonban észre, hogy nem elégséges csak megadóztatni, de tudni kell azt a vagyont pénzzé is átalakítani. De ezt sem az ország akkori helyzete, sem a külföld érdeklődése nem tette lehetővé. Kállay Tibor volt pénzügyminister ur az adóreformra fektette a fősúlyt és mindenesetre ezzel jó szolgálatot tett a későbbi pénzügyministereknek. Azonban mindezek a próbálkozások azért maradtak sikertelenek, mert nem számoltak azzal a ténnyel, hogy az ország gazdasági ereje annyira megrokkant, hogy ezen az alapon nem lehetett a költségvetési egyensúlyt a gazdasági élet veszélyeztetése nélkül megteremteni. Hozzáveszem még azt is, hogy volt ennél még egy fontosabb ok : ez a jóvátétel örökös Damokleskardja, Ha felteszem azt, hogy rendezni tudtuk volna a pénzügyeket, akkor is kétségtelenül mindennap romba dönthettek volna ezt a rendezést a jóvátétel feltámasztásával. Azért tartom fontosnak én azt, hogy külföldi kölcsönt kellett szerezni, hogy az ország megcsappant gazdasági erejét ne vegyük túlságosan igénybe. Azonkivül rendezni kellett a jóvátétel kérdését, hogy megnyugvás jöjjön létre az országban és végre ezen az alapon lehetett csak a költségvetési egyensúlyt minden vonalon megteremteni. Természetszerűen ugyancsak bizonyos megnyugvásnak kellett jönnie az egész politikai és évi december hó 12-en, péntelcen, 3 gazdasági életben is. Vissza kellett tudni szoritani a kiadásokat, meg kellett szüntetni olyan kiadásokat, amelyek nagyon indokoltak voltak nehéz, válságos időkben, a szociális egyensúly fentartása érdekében a háború alatt, de amelyeket soha a rendes eszközökkel egy állam elviselni nem tud. És ha ezek a feltételek teljesültek, akkor következett el az az időszak, amikor rendszeres költségvetést lehet benyújtani, lehet tárgyalni és ez alapon lehet az állami háztartást rendezni. A nehézségek elég nagyok voltak, mig idejutottunk. A külföldi kölcsön rendezése előtt és ezzel kapcsolatban rendbe kellett hoznunk azokat a hátralékokat és azt az óriási deficitet, amelyek háztartásunkban a korona romlása folytán jelentkeztek. Nem lesz érdektelen, ha ebből a szempontból egy pár adatot fogok idézni. (Halljuk! Halljuk !) Azért, hogy az idei kölségvetés egyensúlyát megteremthessük, a naptári év első felében a korábbról fenmaradt hátralékok voltak kiegyenlitendők és fedezni kellett a deficitet is. Ezekre a népszövetségi kölcsönből felhasználtunk 52 millió koronát — aranykoronáról beszélek — a tervbevett 60 millió aranykoronából; a bankjegyinflációt 87 millió aranykoronával kellett fokozni, és pedig — most csak április elsejétől idézem az adatokat — április elsejétől 3156 milliárdról 1980 milliárdra kellett emelni. Érdekes példa ez arra, hogy ha megvan a biztonság, hogy megteremtődik a rend és egyensúly, keresztül lehet vinni ilyen inflációt a koronának nagyobb árváltozása és a gazdasági élet nagyobb sérelme nélkül. Végül a kényszerkölcsönből 27 millió aranykoronát vettünk igénybe. Összesen tehát 166 millió aranykoronát tett ki az a deficit, amelyet fokozatosan rendbe kellett hozni. Nagyobb áldozatot követeltünk az ország népességétől a kenyszerkölcsön utján, végeredményben ugyanakkor, amikor talán ennek a gazdasági életnek inkább támogatásra lett volna szüksége. De azért meg kellett hozni az áldozatot annak a célnak érdekében, amely a rendezett államháztartáshoz fűződik. Itt sokszor hallik szó arról, hogy a pénzügyi kormány két költségvetéssel dolgozik: a rendessel és egy különálló költségvetéssel, amelybe jórészt besorozzák a kényszerkölcsönből folyó állami bevételeket. Tény az, hogy a kényszerkölcsönből június végéig 482 milliárdot használtunk fel. Ez évben számitok 250 milliárd koronára. Kijelentem azonban, hogy ugy ezt a 250 milliárd koronát, mint az állami gabonaakcióból visszatérülő összegeket, valamint az egyébként rendelkezésre álló különleges bevételeket nem kivánom a legkisebb mértékben sem rejtett formában felhasználni. (Helyeslés.) Az appropriációs javaslatban részletesen is meg fogom határozni azokat a. célokat, amelyekre ezeket igénybe kivánom venni. Ez alapon kivánom rendezni elsősorban is az államvasutak forgótőke szükségletét, amely elengedhetetlen ennek az üzemnek helyes működéséhez. (Ugy van!) Ugyancsak hasonló céllal akarom a többi állami üzemeket is támogatni és végül nem egy gazdaságpolitikai kérdést kivánok ez alapon megoldani, amelyek szintén elengedhetetlenek az egészséges gazdasági helyzet kialakulásához. Végül meg kellett szerezni a külföldi kölcsönt. Itt csak röviden akarok arra utalni, hogy a külföldi kölcsön megszerzésénél kezdetben az volt a felfogás, hogy a pénzügyi piac helyzete miatt valószinüleg csak előleghez fogunk hozzájutni. Azt hiszem. Korányi pénzügyministert csak elismerés illeti azért, hogy teljes erővel arra törekedett, hogy Magyarországnak megszerezze a teljes kölcsönt (Ugy van ! a jobboldalon.) és ez neki sikerült is. De nem mulaszthatom el itt ez alkalommal legnagyobb köszönetünknek kifejezést
