Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-353
í A nemzetgyűlés 353. ülése 1924. évi december hó 12-én, pénteken. adui Angiiával és az angol kormánnyal szemben, amely ennek a sikernek tulajdonképeni előmozdítója volt. (Igaz ! Ugy van !) Akkor ugyanis, amikor négy millió fontot senki sem akart jegyezni, az Angol Nemzeti Bank jegyezte ezt, amelyet azután a külföld át is vett. Ezzel mindenesetre a magyar nemzetnek tett nagy szolgálatot Anglia. (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés ) Helyre lévén az államháztartás egyensúlya állitva, a kérdés az, hogy mi ennek a hatása. Elsősorban sikerült a Nemzeti Bankot felállitani. Nem tudom eléggé mérlegelni annak horderejét, hogy megszületett az a szervezet, amelynek egyetlenegy hivatása van s amely hivatásának, mint látjuk, minden irányban meg tud felelni : a pénz stabilitásának megteremtésével és megőrzésével. De hozzá kell tennem azt is, hogy a Nemzeti Bank eddigi működésével beigazolta és beigazolja, hogy tovább megy azokon a kereteken, amelyeket ezaz egy feladata részére megállapít : méltányolja a gazdasági élet nehéz helyzetét, és aki csak kissé is belelekint működésébe, megálíapithatja, hogy a megengedett keretek között ugyan, de eléggé segítségére siet a gazdasági életnek. Sokkal fontosabb kérdés azonban ennél, hogy sikerült a folytun ide-oda hullámzó papirkoronát stabilizálni. Bámulatos dolog, — és erre még sokszor ki fog kelleni térnem — hogy mennyire nem látják át a pénz stabilitásának fontosságát. Még ma is minden oldalról hangzik, hogy talán helyes volna emelni a pénzforgalmat és nem veszik észre, hogy az erő csak a stabilitásban van. Csak vissza keli tekinteni a háború előtti időre, merem állítani, hogy ami a pénzforgalmat illeti, szolidaritás volt nemcsak Európában az egyes államok között, hanem megvolt ez a szolidaritás az egész világgazdaságban. És ennek volt egy szigorú bázisa, az aranypénz általában, amely egységes, azonos alapra fektette a pénzt, de másrészt lehetővé tette azt is, hogy határozott relációk teremtessenek a különböző pénzrendszerek között. Ezt az állapotot váltotta fel a papírpénz, amely tulaj donképen a legtöbb államban felütötte fejét. Ha ma le akarjtik szögezni, hogy ehhez az értékét változtató papírpénzhez micsoda következmények fűződnek, ugy meg lehet állapítani azt, hogy örökös bizonytalanság a gazdasági éleiben, folytonos megrázkódtatások, a gazdasági életnek dezorganizációja lett ennek következménye, amely a végén tulajdonképen épen azokat az osztályokat sújtja legjobban, amelyek két kezük és eszük munkájából élnek. Ezért vezet ez igen könnyen szociális elégületlenséghez, sőt, ami nagyon konynyen megtörténhetik, nem egyszer a szociális helyzet felborulásához. Csak egy kis réteg van, amely ebből előnyt lát, a spekulánsoknak az a rabló tábora, amely csak irreális spekulációt folytat. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Ma már leszürődött általában nemcsak nálunk, hanem mindenütt az a vélemény, hogy vissza kell megint állítani azt az állapotot, amely a békében volt ; nemcsak egyes területeken belül kell rendezni a pénzt hanem egész Európának érdeke, hogy ne legyenek nagy különbségek és kilengések a valuták között és ismét helyreálljon a régi rend s szigorú relációk legyenek az egyes államok pénzrendszerei között. (Helyeslés.) Ma már megint meg kell győződnie mindenkinek arról, hogy megvan a közös érzet szükségessége ebben a tekintetben a nemzetek között és talán ez indította a népszövetséget is annak idején arra, hogy egyrészt bennünket ne engedjen gazdaságilag teljesen elpusztulni, de másrészt azt a célt is elő akarta mozdítani, hogy visszaálljanak a régi állapotok. Én remélem, hogy ez tovább is ki fog épülni — hiszen ki kell épülnie - és még az a reményem is megvan, hogy 'öldrész, ahol tulajdonképen ennek ellenkezője mutatkozik. — egy a történelem által nem ismert aranymennyiség birtokosa — szintén arra fogja felhasználni saját gazdasági életének fejlesztése érdekében gazdasági összeköttetéseit, hogy Európának és nekünk továbbra is segítségünkre siessen. Itt Amerikát értem. Mindenesetre mutatkoznak bajok, vannak bizonyos nehézségek a gazdasági életben, és bámulatos? hogy ezt jórészt a szanálásnak tulajdonítják. Pedig a szanálás ezekben nem részes, hanem igenis részes az az infláció, amely a meredek szélén eljutott már a legszélsőbb pontig. De ezek a bajok el fognak tűnni és — amint méltóztatnak majd látni a beszéde ai további folyamán előadandókból — már a javulást látom minden vonalon és abban a szent meggyőződésben vagyok, hogy a bajok eltűnése be is fog következni. Áttérek most a költségvetés ismertetésére. (Halljuk! Hallmk!) A költségvetés teljes összege a bevételeknél kereken 656,651.000 aranykorona, a kiadásoknál 756,582.000 aranykorona, a deficit tehát 99,931.000 aranykorona, vagyis valamivel alatta marad a 100 millió aranykoronának, amely az ötödféléves költségvetésbe felvétetett. Meg kell azonban vallanom, hogy bár ezek a számok igen nagy r ok, ezt a költségvetést mégis szűk keretek közt mozgó szükségköltségvetésnek tekintem ; szüksegköltségvetésnek akkor is, ha összehasonlítom, hogy mi esnék erre a területre a békebelivel szemben, de különösen akkor, ha figyelembe veszem azokat az értékváltozásokat, amelyek egyébként a gazdasági élet minden vonalán bekövetkeztek. Meg kell azonban értenünk az ország nehéz helyzetét. Az ország mai helyzetében nem lehetséges toválb kiterjeszteni a költségvetés határait, ha csak gazdasági életünket alá nem akarjuk ásni. Itt egy átmeneti időszakról van szó, de hiszem, hogy ez az átmeneti időszak nem hosszú, és a gazdasági élet megerősödése után olyan költségvetéssel tudunk jönni, amely mellett igazában ki lehet fejteni az állam erőit és érvényesíteni lehet az állam céljait. A költségvetés két részre oszlik. Az egyik az állami közigazgatást tárgyalja, a másik pedig az I üzemeket. Ami az állami közigazgatás költségvetését illeti, itt a kiadások 467 millió aranykoronát, a bevételek pedig 888 millió aranykoronát tesznek ki, a deficit tthát 79 millió aranykorona, 10 millió aranykoronával több, mint amennyi terveztetett. Ennek az a magyarázata, hogy a tisztviselők iiletmén3 r eit október helyett júliustól rendeztük; viszont sikerült az üzemek deficitjét 30 millióról 20 millió aranykoronára leszállítani, vagyis az üzemeknél a kiadások 288.764.000 aranykoronát, a bevételek pedig 268,764.000 aranykoronát tesznek ki. A költségvetés, amelyet előterjesztek, az ország törvényeinek megfelelően bruttó-költségvetés és ebben különbözik a Népszövetséggel történt megállapodás szerinti költségvetéstől, amely nettó-köitségvetés. A bruttórendszer nemcsak azért helyes, mert tulajdonképen törvény irja elő, hanem azért is, mert csak ez ad módot arra, hogy az ország lássa, hogy tulaj donképen niifyen áldozatokat hoz. De másrészt azt hiszem, hogy ez a módja a jó és helyes pénzkezelésnek is, mert csak igy tudja a pénzügyminister megállapítani, hogy milyen tehertétellel szerepelnek az egyes bevételi források és nem kell-e ebből a szempontból azokat revízió alá venni. Végül a komoly ellenőrzésnek is ez az egyedüli módja. Áttérve a részletekre, megemlítem, hogy az állami adósságoknál 8,131.000 korona többletkiadás jelentkezik, amely egyrészt abból származik, hogj r a nagy kölcsönnél, amelyet most