Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-339

326 'A nemzetgyűlés 339. ülése 1924. sem a tisztviselőknek nem szolgál javára, sem pedig a köz érdekeit, a köz szempontjait nem szolgálja ! (Horváth Zoltán: Hodie mihi, eras tibi!) Különben is a székesfőváros törvényhatóságának ülésén legnagyobb részben oda fellebbezett tanácsi határozatokat tárgyalnak, eszerint tehát az alsó fokon eljáró szervek másodfokon résztvennének a határozathozatalban. (Petrovácz Gyula : És most! Most meg csak ezek vesznek részt !) A tisztviselők szavazati joga mellett két érvet szoktak felhozni, az egyik az, hogy a tisztviselői kar tekintélyét sérti az, ha a tisztviselőket nem ruházzuk fel szavazati joggal. Hát ha mi a tisztviselőknek az intézkedésben több önállóságot biztosítunk, ha a tisztviselők felelősségét intézményesítjük, ha a közszolgálati pragmatikát törvénybe iktatjuk, azt hiszem, mindezzel a tisztviselői kaitekintélyét akarjuk előmozdítani, különösen pedig azáltal, hogy a tisztviselői kart mentesítjük attól, hogy felsőbb parancsra legyen köteles közérdekű és politikai kérdésekben sokszor meggyőződése ellenére nyilvánítani szavazatát. És itt Csilléry András t. képviselőtársamnak — sajnálom hogy nincs jelen — tegnap kifejezett álláspontjára kívánok reflektálni, aki azt mondta, hogy mivel a tisztviselőket választják, ennélfogva nem kell elvonni tőlük a szavazati jogot, mert hiszen ők is választottak. Aki a közigazgatás szervezetét ismeri és a közigazgatás működését figyelemmel kiséri, az a választott tisztviselőket illetőleg éppen amellett kell hogy legyen, hogy a választott tisztviselők mentesittesenek a szavazás kötelezettsége alól, mert különben nem csak a felsőbbség, hanem bizonyos kérdésekben esetleg egyes érdekcsoportok (Horváth Zoltán: Egyes klikkek!) egyes klikkek ellenére való szavazással kiteszik magukat az esetleges kiválasztás veszélyének. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) A második ok, amiért a tisztviselői kar szavazati jogát óhajtják, az volna, hogy igy lehet biztosítani a törvényhatóság működését, határozatképességét, mert a társadalmi elemek nem igen szoktak a gyűlésekre eljárni, ellenben a tisztviselők hivatásuknál fogva ott vannak, tehát nem lesznek néptelenek a törvényhatósági bizottsági ülések. Erre nézve álláspontom az, hogy az önkormányzat nem csak jog, hanem kötelesség is ; annak, akit a lakosság arra méltatott, hogy képviselje a törvényhatósági bizottsági közgyűlésen, legyen kötelessége is ott jelen lenni. Tessék tehát beiktatni a törvényjavaslatba a kötelező jelenlét intézményét. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ebben az esetben nagyon bölcsen és nagyon helyesen meg lesz odva ez a kérdés. De különben is ha vesszük azokat, akik mint egyes testületek és intézmények képviselői, vagy mint állami tisztviselők szavazati joggal bírnak a törvényhatósági bizottságban, azt látjuk — az eddigi gyakorlatra hivatkozom, és ebben a tekintetben a jövő sem fog megcáfolni — hogy ezek az igen tisztelt urak éppen nem fogják a törvényhatósági bizottsági üléseket látogatni. Ezt csak a székesfőváros tisztviselőinek lehet kötelességükké tenni. Az előbb emiitett célt és szempontot tehát a tisztviselőknek szavazati joggal való felruházása nem szolgálja. Ezek szerint ennél a szakasznál a következő módositást kívánom előterjeszteni (olvassa) : »A 14. § 1. bekezdésében a »szavazati« szó helyett Írassék a »tanácskozási« szó.« Eszerint tehát a tisztviselők a törvényhatósági bizottságban ülési és tanácskozási joggál bírnának, ellenben a szavazás kötelezettsége alól, a szavazati jog alól inentesittetnének. Igaza van Bárczy István t. képviselőtársamnak, hogy nagyon is aránytalan lesz a rendkívül évi november 20-án, csütörtökön. nagy számú tisztviselőnek a törvényhatósági bizottságba való beállítása, és erősen befolyásolni fogja a választottak akaratelhatározását, sőt azt el is nyomhatja, a kisebbséget többséggé emelheti. Ez a fővárosnál még csak megy, de egészen különös az a mesterkedés, amelyet a belügyminister ur a vidéki törvényhatóságoknál a tisztviselők szavazata tekintetében elkövet. A törvényjavaslat általános vitájánál már hivatkoztam arra, hogy például egy olyan városban, mint Hódmezővásárhely, 36 lesz a választott, 12 a virilis tag és 32 tiszviselő, ezek ülnek benn a törvényhatósági bízottságban (Horváth Zoltán: Abszurdum!), tehát 44 emberrel szemben áll 36. Miután pedig a 32 tisztviselőnek a mai rendszer szerint főispáni vagy polgármesteri nyomásra feltétlenül jelen kell lennie a törvényhatósági bizottságban, míg a 36 választott tag ebben a tekintetben szabadabb és az élet gondjai is jobban elvonják őket, előáll az a helyzet, hogy tulaj donképen a törvényhatóság akaratát minden egyes kérdésben ezek a tisztviselők fogják nyilvánítani, ugy hogy az autonómia voltaképen illuzóriussá válik. (Horváth Zoltán: Olyan lesz, mint a parlamentünk!) Ilyen ferde heizet alakul ki a többi vidéki törvényhatóságoknál is. Ennek a ferde helyzetnek kívánnám elejét venni a fővárosi törvényjavaslatban is. Ajánlom indítványomat elfogadásra. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Hebelt Ede jegyző: Az előadó ur! F. Szabó Géza előadó: T. Nemzetgyűlés! A 14. §. b) pontjának 5. alpontja helyébe a következő szöveget van szerencsém elfogadásra ajánlani (olvassa): »A magyar kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség főnöke«. Az emiitett pontban ugyanis a magyar kir. államvasutak elnökigazgatója vettetett fel a törvényjavaslatba abban a feltevésben, hogy a vasúti és hajózási főfelügyelőség megszűnik. Mivel azonban ez nem következik be, tisztelettel javaslom, méltóztassék a vasúti és hajózási főfelügyelőséget az államvasutak elnökigazgatója helyett felvenni és pedig azért, mert ez általános közlekedési szakértelem szempontjából sokkal fontosabb, (Propper Sándor: A folyamőrséget is kérjük felvenni, meg a hordáiipar társulatot! Tessék indítványozni!) Elnök: Csendet kérek! Kérem az előadó urat, méltóztassék indítványát Írásban benyújtani. (FSzabó Géza előadó indítványát az elnöknek átnyújtva : Tessék!) Szólásra következik! Hebelt Ede jegyző: Malasits Géza! Elnök: A képviselő ur nines jelen, ki a következő szónok? Hebelt Ede jegyző: Csilléry András! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, ki a következő szónok? Hébelt Ede jegyző : Rothenstein Mór ! Rothenstein Mór : T. Nemzetgyűlés ! A 14. § azonos az előtte levő 13. §-al abban a vonatkozásban, hogy épen olyan reakciós, mint a 13. § és ugyanúgy kívánja az autonómiát megszorítani, (PeidI Gyula : Meghamisítani !) ha nem egészen megfojtani. A törvényjavaslat egyik oldalon látszólag választás utján kivan törvényhatósági bizottsági tagokat küldeni a fővárosi autonómiába, másik oldalon pedig ezt ellensúlyozni kívánja oly szakaszokkal, oly rendelkezésekkel, amelyek azt, amit a törvényjavaslat az egyik oldalon nyújt, a másik oldalon elvonják. A 14. § a) pontja megállapítja, hogy állásuknál fogva kik tagjai a törvényhatósági bizottságnak, s felruházza őket ülési és szavazati joggal, holott — én is ugy érzem, mint ahogy Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur mondotta — szükséges, hogy ezek az egyének — polgármester, alpolgármester, kerületi elöljárók és hasonló személyek — ezeken az üléseken részt-