Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-339

'A nemzetgyűlés 339. ülése 1Ù24. vegyenek szakszerűség szempontjából és szükséges, hogy tanácskozási joggal birjanak, de szaA^azati jogot adni azoknak a személyeknek, akik állásuknál fogva úgyszólván érdekelt felek azokban a kérdésekben, amelyekben ott tárgyalnak és így szavazatukkal egyoldalulag befolyásolják a tárgyalás alatt lévő előterjesztéseket, az autonómia szempontjából egyoldalú valami és — mint emiitettem. — csak arra jó, hogy az autonómia szűk korlátok között mozoghasson, hogy a mindenkori kormányhatalom a nagy befolyását gyakorolhassa azokkal az egyénekkel szemben, akik a törvényhatósági bizottságban hivatalosak. Ott van a nagy hiba, hogy a belügy minister ur akkor, amikor ezt a javaslatot kidolgozta, tervezte, külföldi példákat vett mintául, hogy hogyan is van a külföldi fővárosokban és nagyvárosokban. De ha kiragadunk valamit a külföldtől, akkor alkalmazzuk az egészet, ne pedig esak egy részt ragadjunk ki belőle. A külföldi fővárosokban ugyanis a polgármestert alpolgármestert, kerületi elöljárót a városi képviselőtestület saját kebeléből választja és természetes, hogy ha olyan valaki lesz polgármester, aki a törvényhatóságba mint megválasztott tag került s ott az autonómia többsége kitünteti azzal a bizalommal, hogy polgármesterré választja, akkor tőle, vagy akár a kerületi elöljárótól a szavazati jogot megvonni nem lehet. Nálunk azonban nem igy történik. Nálunk a polgármesterek, kerületi elöljárók stb. a hivatalnoki karból kerülnek ki, ezek nálunk jóformán bürokraták, és talán épen azért, mert ez igy van, nem fejlődhetik annyira a mi fővárosunk, nem virágozhatik fel, nem lendülhet fel. Pártunk erre nézve egy későbbi szakasznál indítványt is fog tenni. Most esak szükségesnek tartottam rámutatni arra a körülményre, hogy a belügyminister ur itt hiába hivatkozik a külföldre, a külföldi fővárosokra, inert ott — mint mondom — egészen más a helyzet. A 14. § b) pontja ezenkiviil még tiz olyan testületet sorol fel, melyeknek képviselőit a belügyminister ur szintén állásuknál fogva óhajtja a törvényhatósági bizottságba kinevezni. Az előadó ur beterjesztett egy módosítást, és már-már reménykedni merészeltem, (Propper Sándor : Könynyenhivő!) hogy talán az előadó ur feleslegessé kívánja tenni -a hozzászólást azáltal, hogy oly módosítással áll elő, amely a mi álláspontunkat, helyzetünketakarja megkönnyíteni ; ele az a módosítás, amelyet előterjesztett, bizony csalódást váltott ki, mert hiszen mindegy, hogy akár az államvasutak elnöke, akár a vasúti és hajózási közlekedés exponense fogja megszerencséltetni a fővárosi törvény hatosági bizottságot. A magam részéről ebből a tizbői csak ötöt kivánnék, és csak ötöt fogok megjelölni, akik állásuknál és a képviselt testületeknél fogva ülési és tanácskozási joggal legyenek felruházva a fővárosi képviselőtestületben ; mert nem tudom megérteni, hogy miért legyen ott például az Országos Közegészségügyi Tanács elnöke, a Műemlékek Országos Bizottsága, — nem akarom megbántani ezeket a testületeket, szó sincs róla, de egész sorát lehetne még az ilyen és hasonló testületeknek felsorolni, (Propper Sándor: Folyamőrség, hordáripartársulat !) amelyek képviselőinek meg kellene jelennie a törvényhatósági bizottságban és ott szakszerű ismertetéseket kellene előadnia. (Propper Sándor : A Sörház-utca is kimaradt !) De hiszen erre nincs szükség, és épugy nincs szükség arra sem, hogy az államvasutak elnöke vagy a vasúti és hajózási főfelügyelő legyen törvényhatósági bizottsági tag. Miért van az, hogy a törvényhatósági bizottságban helye van a budapesti adófelügyelőnek, a budapesti tankerületi főigazgatónak és a budapesti tanfelügyelőnek, s miért kell egy főigazgató és évi november 20-án, csütörtökön. 327 egy tanfelügyelő, miért nem volna elég, ha csak a tanfelügyelő volna ott ? Miért kell ezeket a törvényhatósági bizottsági tagokat mesterségesen szaporítani, ha nem csupán azért, hogy épen ők őrködjenek afelett, hogy az autonómia ne merészeljen esetleg olyan határozatot hozni, mely a kormányon levő hatalomnak nem megfelelő. (Peidl Gyula: Jó mamehikok!) Ennek a szakasznak b) pontja felsorolja azokat, akik állásuknál fogva képviseljék a törvényhatósági bizottsághan az illető testületeket, de ezenkiviil ennek a javaslatnak b) pontja kiköti még azt is, hogy^ ezeket a belügyniinister nevezi ki. Ez a megjegyzés, ez az intézkedés egész világossá teszi azt a célt, hogy mi rejlik amögött, hogy ezeket a mindenkori belügyminister nevezi ki. Például a szakasznak a tí. pontja azt mondja, hogy »a magyar királyi államrendőrség budapesti főkapitánya«. Tehát megjelöli a törvényjavaslat azt a személyt, hogy a törvényhatósági bizottságban kinek a hivatása képviselni a budapesti államrendőrséget. Miért kell még külön függővé tenni ezt attól, ha a belügyminister őt erre kinevezi 1 Hogy enyhén fejezzeni ki magamat, ez u. n. pleonazmus. Ha már a törvény kijelöli a személyt, miért kell a belügyministernek is őt kinevezni 1 Tudtommal budapesti főkapitány csak egy van. Pénzügyminister volt egy ideig három is, de budapesti főkapitány, — hála Istennek — egyelőre még csak egy van. (Hegymegi-Kiss Pál : Csak egyelőre ! — Propper Sándor: De az aztán kiadós Î) Ezekből a szempontokból kiindulva, vagyok bátor a 14. § helyett a következő uj szöveget javasolni (olvassa): »A törvényhatósági bizottságban hivatali állásuknál, illetve tisztüknél fogva ülési és tanácskozási jogot gyakorolnak a) hivatali állásuknál fogva a következő székesfővárosi tisztviselők: A polgármester, az alpolgármesterek, az alpolgármesteri címmel és jelleggel felruházott tanácsnok, a tanácsnokok, a tanácsnok főjegyző, a kerületi előljáró, az árvaszéki elnök, a főügyész, a főorvos, a főszámvevő, a székesfővárosi statisztikai hivatal igazgatója és a íolevéltárnok. b) Tisztüknél fogva a következők : 1. Az Országos Közegészségügyi Tanács elnöke, 2. a m. kir. államrendőrség budapesti főkapitánya, 3. a budapesti ni. kir. pénzügyigazgató, 4. a budapesti m. kir, adófelügyelő, 5. a budapesti m. kir. tanfelügyelő.« Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék javaslatomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Propper Sándor. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! A 13. § egy csomó tiszteletreméltó úrral terheli meg az autonómiát, csorbát üt az önkormányzati jogon és ezzel biztosítja a mindenkori kormányok befolyását a fővárosi ügyek intézésére. A 14. § ezt a módszert kiszélesíti, továbbmegy és még egy csomó előkelő hivatalt viselő urat sóz az autonómia nyakába s ráadásul odateszi a fővárosi vezető tisztviselőket. Ezzel a két szakasszal együttvéve a főváros községtanácsának körülbelül 25%-a —- tehát teljes negyedrésze — kinevezett hivatalt viselt féríiakból fog állni. Azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznom, hogy az autonómia az önkormányzat elmélete szempontjából ez mit jelent A magam részéről a 13. § törlését javasoltam, mert teljesen feleslegesnek tartottam azt, hogy szakértelem szempontjából külső, nem választás utján bekerülő férfiakat ültessenek az autonómiába. Álláspontom a 14. §-nál az első a) pontot kivéve, azonos. Az a) pontban felsorolt vezető tisztviselőket az autonómiában bizonyos funkció kétségtelenül megilletheti, de nem tudnánk beletörődni 47*