Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. évi november hó 7-én, pénteken. 91 is, akikre önök számítanak, titkos szavazás esetén bizonyára oda fogják rajzolni a keresz­tet, ahová nem önök gondolják. Már a múlt választásokon is tapasztalhatták, hogy nagyon sokan, akikre önök számítottak, nem Önökre szavaztak. Amit Petrovácz t. képviselő ur fel­hozott ma, hogy t. i. nagyon sokan kerültek illetéktelenül a névjegyzékbe, ez onnan yun, mert önök azt remélték, hogy ezek Önökre szavaznak. Mert ha nem erre számítottak volna, nem jutottak volna azok a névjegy­zékbe. Titkos lévén a szavazás, nem is lehe­tett megállapítani, hogy hova szavaztak. Szó­val, ha történt is valami szabálytalanság, nem mi követtük azt el, hanem az a hatóság, amely a névjegyzéket összeállította. Aláirom, hogy tudjuk mindnyájan, hogy nem helyes az összeirási módszer és nem helyes, hogy a vá­lasztók maguk mondják be adataikat. Erre semmi szükség nincs. Hivatalból kell minden­kinek megállapítani a választói jogosultságát. Ott volt a Friedrich-féle választójogi ren­delet. Nagyszerű volt. Ideálisan bevált. Miért kellett ettől a módszertől eltérni, amikor ki­tűnően bevált. Ugyanezen módszer szerint most is meg lehetne csinálni a névjegyzéket annál is inkább, mert hiszen a Friedrich-féle­választó jogi rendelet önöket segítette nye­regbe. Ugy látszik azonban, hogy már nem biznak ebben. Azt hiszik, hogy megváltozott a választók hangulata, ezt azonban ezzel a 2. §-sal sem fogják elkerülhetni, mert az önök órája ütni fog, akármit csináljanak is, és akármilyen akadályversenyt akarnak is ezzel a törvénnyel rendezni. Én emlékszem arra, hogy Bécsben, amikor a községi választásoknál még a Lueger-kor­szakban kiszélesítették a választójogot, a libe­rális nagytőkés polgárság részéről szintén sú­lyos aggodalmak merültek fel, de akkor Lueger érezvén, hogy a hangulat mellette van, ragasz­kodott hozzá és a keresztényszociális párt ak­kor tényleg nagy többséget kapott. A párt ek­kor nagyon boldog volt, azt hitte, örökre meg­alapította uralmát Bécsben. Az idők változásá­val azonban ugyanennek a választójognak alapján a szociáldemokraták kerültek nagy többségbe, ebből^ láthatja a községi keresztény párt is, hogy a nép kegye, a néphangulat nagyon változó. Nem lehet testreszabott választójogot csinálni. (Meskó Zoltán: Az ember kihizik eset­leg belőle. — Derültség.) Olyan választójogot kell csinálni, amely a mindenkori néphangula­tot tükrözteti vissza és amely lehetőséget ad arra, hogy azok a férfiak jussanak mandátum­hoz, akiket a nép tényleg meg akar választani. Látjuk, hogy Angliában az általános, egyenlő és titkos választójog mellett egyszer a konzer­vatív, másszor a liberális, majd pedig a mun­kás-párt győz; a választójog mindenkinek egy­formán jó és egyformán rossz. A fődolog az, hogy a választójog igazságos legyen és hogy a népakarat, a néphangulat jusson győzelemre. Miután a 2. § ennek lehetőségét kizárja, azt természetesen nem fogadom el, hanem csatlakozom Várnai Dániel képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki [György jegyző: Esztergályos Já­nos! Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Ugy érzem, szinte felesleges már ehhez a tárgyhoz hozzászólani (Ugy van! jobb felöl!), mert érzem és látom, hogy hiába vaií itt meg részünkről a jóindulat, a jószándék, hiába hangoztatjuk, hogy jogtalan, igazságtalan mindaz, ami ebben a tervezetben le van fektetve, igazságtalan do­log, hogy polgárokat, adófizető polgárokat megfosztanak legszentebb polgári joguktól, hiábavaló a beszédünk. Nem is szólnék hozzá a kérdéshez, ha nem látnám épen a keresztény községi párt, az úgynevezett Wolff-rezsim tá­masza részéről, hogy ennél a kérdésnél is ugyanazt a kétszínű és hazug politikát foly­tatja, amelyet öt esztendőn keresztül állandóan csinált. Már maga az eredeti javaslat is reak­ciós. Az eredeti javaslatban hat esztendei hely­benlakáshoz van kötve Budapest polgárainak szavazati lehetősége, de ezt is túlhaladja a ke­resztény községi pártnak legújabb javaslata, amely tiz esztendei helybenlakáshoz akarja kötni a választói jogosultságot. Nagyon helye­sen állapította meg tegnap Vázsonyi képvise­lőtársam, hogy a hat esztendő tulajdonképen hét és a tiz tulajdonképen tizenegy esztendő minimálisan. Nem szólnék hozzá a kérdéshez, ha az urak itt is nem folytatnák azt a politikát, amelyet a kurzusnak egész öt esztendeje alatt folytat­tak. Hangosan hirdették az öt esztendő alatt, hogy a magyar keresztény munkásságot, a magyar keresztény népet akarják védeni és hozzájuttatni mindazokhoz a jogokhoz, ame­lyek Őket, mint magyarokat megilleti, ellenben nem akarják megadni ugyanezeket a jogokat a galiciai zsidóknak. A „galiciai zsidók" kifejezés az, amelyet ennek a jogfosztó törvényjavaslatnak, ennek a szegy en javaslatnak homlokterébe tettek. Olyan jámborak az urak, hogy feltételezik Bu­dapest lakossáról, hogy tényleg van ebben a városban olyan meghibbant agyú ember, aki elhiszi, hogy ezzel a javaslatukkal, a tiz,^ il­letve tizenegy esztendei helybenlakás kelléké­nek a törvényjavaslatba való bevételével tény­leg a magyarságot, a kereszténységet akarják védeni. Ilyen ember nincs és nem is lehet. A galiciai zsidóságnak hangoztatása semmi egyéb, mint a bűnös örménynek politikája. Egy szerencsétlen ember, aki a zsiványok elől sza­lad, bemenekül egy barátságos arcot mutató örménynek a házába, aki őt szívesen fogadja, látszólag barátságos arcot csinál, sőt sajnálja is őt, hogy a rablók megtámadták, megvacso­ráztatja, kényelmes, puha ágyat is igér neki, és ez a szerencsétlen, aki a rabló zsiványok kezei közül menekül, reggel, amikor felébred, azt ve­szi észre, hogy örmény házigazdája, aki az este barátságos volt hozzá, minden vagyonából ki­fosztotta. Ehhez a bűnös örménypolitikához hasonlít az, amit a Wolff-párt, a keresztény községi párt ma csinál. Hangoztatják, hogy a magyarságot, a kereszténységet akarják meg­védeni, csak a galiciai zsidóknak nem akarják a választójogot megadni. Ez ugyanaz, mint amit öt eszendőn keresz­tül hirdettek. Öt esztendő óta, illetve 1919 augusztus óta hirdették a keresztény magyar népnek védelmét, hirdették a fajvédelmet. És ha megnézzük ennek a bűnös öt esztendőnek politikáját itt a fővárosban, vagy az egész országban, a fajvédelemnek, a kereszténység védelmének parányi kis szikráját sem láthat­juk semmiféle cselekményükben, ellenben lát­juk a bűnök palástolását, az elkövetett bűnök jutalmazását, az adott politikai helyzettel való bűnös visszaélést a fővárosi politikában. Hol van ebben a javaslatban a keresztény­ség védelme ? Hol van a galiciai zsidók ellen való védekezés ? Nézzük meg a kérdést köze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom