Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

92 A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. lebbről ! Egy háborún mentünk keresztül ; tudjuk, hogy a háború ideje alatt a hadisegélyek milyen alacsonyak voltak. A hadisegélyek távolról sem voltak olyan nagyok, hogy az anyák, az asszonyok itt a fővárosban, ahol évtizedeken keresztül laktak, meg tudtak volna élni belőlük. Két ut állt tehát előttük : vagy lesülyednek az erkölcsi pocsolyába és innen meritik a létfentartáshoz szükséges napi betevő falatot, vagy elmennek haza a szüleikhez, rokonaikhoz, hogy megmentsék a maguk és gyermekeik életét. Mármost ez a javaslat, de még inkább a keresztény községi-párt javaslata azokat a becsületes keresztény anyákat, akik gyermekeik neveltetése és életük fentartása érdekében mentek el a fővárosból a vidékre, vagy a közeli falvakba, azért, mert ma nincs meg a hat, illetve tiz, jobban mondva hét, illetve tizenegy esztendei helybenlakásuk, teljesen kizárja abból a lehetőségből, hogy állampolgári jogukkal élve, a legközelebbi községi választásokon résztvehessenek. De hol van itt a g*aliciai zsidók ellen való védekezés ? Nincs sehol, hiába keressük. Mert hogyan áll itt a helyzet az imént előadottakkal szemben ? Az a galiciai asszony, aki bejött ide a háború alatt, *és akinek a férje szintén kint valamelyik fronton védte ennek & hazának határait, nem ment vissza erre az időre Galiciába, hanem ittmaradt a városban, Budapest területén és — mert a galíciaiban már természeténél, születésénél fogva ki van fejlődve a kalmárszellem — kereskedett cipőzsinórral, almával, citrommal, vagy akármi egyébbel, amivel épen tudott. (Peyer Károly: Mindenki tartson magának egy jó keresztényt kijárónak !) Fennáll tehát az az eset, hogy amig azokat a keresztény nőket és anyákat, akik becsületesek maradtak, nem süllyedtek le, iparkodtak a jövő generáció, a jövő Magyarország- részére gyermekük életét biztosítani és fentartani, ez a javaslat büntetni akarja azzal, hogy megfosztja őket, mondom, legszentebb polgári joguktól, addig a másik oldalon a galiciai zsidóknak, galiciai zsidóasszonyoknak megadja annak lehetőségét, hogy a legközelebbi választásokon szavazhassanak. Hát, hol van itt ebben a javaslatban az őszinteség ? Miért nem mondják meg őszintén a kurzus igen tisztelt urai, hogy a politikai tisztesség utolsó rongyain ülve, kapaszkodnak a politikai életükhöz ? (Mozgás és zaj a középen.) Miért nem játszanak nyilt kártyával I Hiszen az, amit önök csinálnak, nem őszinte, nem nyilt és nem becsületes politika. (Propper Sándor: Cinkelt kártyával játszanak !) Mert ha őszinték akarnának lenni, akkor arra törekednének, arra kellene törekednie a keresztény községi pártnak, hogy a legszélesebb alapon a legszélesebb jogokkal ruházzák fel a választókat, ha nem is olyan mértékben, mint amilyen mértékben a szociáldemokrata párt ezt követeli és kivánja, de legalább olyan mértékben, mint amilyen mértékben a Friedrich-féle rendelet megadta önöknek a lehetőséget arra, hogy öt esztendőn keresztül uralhatták bent a székesfőváros politikájában a helyzetet. Hiszen az hálátlanság is — ami nem illik össze a keresztény felfogással, a keresztény szeretettel —, amit önök csinálnak. Emlékezzenek vissza, t. keresztény községi párt, az 1920. évi választásokra, hogy micsoda irtózatos pressziót, micsoda irtózatos terrort fejtettek ki önök abban az időben! Szobalányokat, szakácsnőket, háztartási alkalmazottakat tartó háziévi november hó 7-én, pénteken. gazdákat, háziasszonyokat presszionáltak, terrorizáltak arra, (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) hogy alkalmazottaik önökre, az egyedül üdvözitő keresztény községi pártra adják le szavazatukat. (Viczián István: Ezt maga sem hiszi! Igazat tessék mondani! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. (Propper Sándor: Viczián, az igazmondó!) Esztergályos János: Én, tisztelt képviselő ur, önnel nem állok vitába! (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Mit szól ehhez Viczián?) Számtalan esetben jöttek hozzám háztartási alkalmazottak, akik elkeseredetten panaszkodtak, hogy a tisztelt keresztény községi párt exponensei, megbizottai elmentek a hölgyekhez és terrorizálták őket arra, hogy cselédjüknek, alkalmazottjuknak parancsolják meg, hogy de bizony, csakis a keresztény községi párt jelöltjeire szavazzon, mert ha nem, akkor az alkalmazottat tartó hölgyekkel fognak majd elbánni. (Mozgás jobb felől.) Ne méltóztassanak fejüket rázni, mert hozzánk jöttek ilyen panaszokkal. (Zaj. — Huszár Dezső: Hiszen titkos szavazás volt!) Ugy van, titkos szavazás volt, s dacára ennek... (Zaj jobbfelöl és a középen. — Kabók Lajos: Kár dühöngeni! — Zsirkay János: Miért lépett ki a 3000 vasesztergályos? — Propper Sándor: Mi az, öreg bolsevikif —Zsirkay János: Kérdezzék meg Hanspachert! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak, Zsirkay képviselő urat másodszor vagyok kénytelen rendreutasítani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kabók és Peyer képviselő urakat pedig kérem, méltóztassanak csendben maradni. Esztergályos János: Én nem tudom, hogy Zsirkay képviselőtársam ismeri-e a Petőfiről fenmaradt azt a történelmi emlékezést, hogy amikor egy alkalommal Petőfit tanára felszólította, hogy mondjon valamit hexameterben, erre Petőfi az ő ismert temperamentumával felállt és azt mondta: „Szamarakkal nem szoktam hexameterbe beszélni!" (Taps a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj jobb felől és a balközépen. — Barthos Andor: Kendre! — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Esztergályos képviselő urat rendreutasítom, s mivel a képviselő ur házszabályellenesen súlyos sértést követett el képviselőtársával szemben, kénytelen vagyok a képviselő úrtól a szót már az első alkalommal is megvonni. (Élénk helyeslés jobbfelől, a középen és a balközépen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Haller József! (Állandó nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Nem lehet ilyent csinálni! — Farkas István: A házszabályokhoz kérek szót.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. (Kabók Lajos: Elnöki pártatlanság!) Kabók képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Gyilkosságra uszitanak itt!) Propper képviselő urat hasonlóképen kérem, méltóztassék csendben maradni. (Peyer Károly közbeszól.) Peyer képviselő urat is másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni. (Kabók Lajos közbeszól.) Kabók képviselő urat rendreutasítom. (Propper Sándor: Ezt nem tűrjük!) Propper képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Propper Sándor: Nem tűrjük!) Propper képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Kuna P. András: Tessék kimenni, ha nem