Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

r A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. évi november hó 7-én, pénteken. 87 mint a törvényhatósági bizottság tagja részt­vett, hát először is a főváros szervezetében nem ügy van megosztva a hatáskör a törvényható­sági bizottság és a tanács között, mint az ál­lami igazgatásban, a törvényhozás és a kor­mány között. Ha méltóztatnak megnézni a fő­városi törvényt, akkor méltóztatnak látni, hogy a törvényhatóságnak a fővárosi 1 törvény­ben körülirt hatásköre sokkal nagyobb részben terjed ki adminisztratív, mint a szabályalkq­tási dolgokra. Ha méltóztatik megnézni egy közgyűlési jegyzőkönyvet, vagy pedig egy hi­vatalos kögyülési tudósítást, abból is méltóz­tatik látni, hogy a közgyűlés legnagyobb rész­ben admini'sztrativ dolgokkal foglalkozik és csak ritkán fordulnak elő úgynevezett tör­vényhozási, szabályalkotási feladatok. Ezenkívül azonban a képviselő ur. nem kö­vetkezetes, mert a demokratákat megvádolja mindazzal, amit mi, azaz a tanács csináltunk, ellenben maga nem kívánja vállalni csakis azt, amit a törvényhatóság intézett. Ez pedig annál kevésbé igazságos megkülönböztetés, mert hi­szen mi 1 , a mi időnkben azzal a tanáccsal dol­goztunk, amely már akkor megvolt és uj ta­gokat csak az üresedésekhez képest fokozatosan választottunk be ; a keresztény községi párt azon­ban maga választotta a maga tarJácsát (Ugy van! Ugy van! — Peidl jGyula: A saját formá­jára!) — hiszen az összes főtisztviselőket újra választották —, tehát legalább is felelős azért, hogy kiket választott be és ennélfogva sokkal közelebb áll a közvetett felelőssége mindabban, amit a tanács tett, mint azé a rezsimé, amely tulajdonképen egy meglevő tanácsot vett át. Ettől eltekintve, közismert dolog, hogy a főváros tanácsa ez idő alatt teljesen abban a szellemben kezelte a főváros adminisztrációját, mint amelyet a törvényhatósági többség kí­vánt. (Petrovácz Gyula: Pláne Bukovszky!) Öt is a törvényhatóság többsége választotta meg. Őszintén megmondom, hogy ezzel szemben ab­ban az időben, mikor én voltam polgármester, minden törvényhatósági többségtől teljesen függetlenül intéztem! a városi igazgatást, egé­szen eltekintve attól, hogy szervezett többség rövid idő kivételével tulaj donképen nem is volt a városházán. A demokraták talán hat­vanan voltak 400 bízottsági tag közül és volt Ugyan egy időben egy demokrata községi párt, amikor több kerületben, összefogtak, az azon­ban csak egy pár hónapig élt. Én magam, amíg polgármester voltam, semmiféle községi pártnak, politikai pártnak nem voltam tagja. Épen azért tartottam fenn függetlenségemet ebben a tekintetben is, hogy a város érdekét minden irányban és minél megbrzhatóbban szolgálhassam, és hogy a polgárságnak min­den része bizalommal lehessen a városi igaz­gatás iránt. A képviselő ur többek között hivatkozíott az üzemek vezetőségére, és azt mondotta, hogy az üzemek vezetői ellen is kifogások voltak, holott — így mondotta — Deutsch urat, Schwartz urat és — gondolom — Reich urat nem ők alkalmazták, hanem a demokraták. Nem a demokraták alkalmazták őket, hanem a főváros tanácsa. Az egyiket, Deutsch urat, át­vettük, mert megváltottuk a villamost és ő addig is ott volt. A vezérigazgatói megbízatá­sát Buzáth János mostani alpolg-ármester; ter­jesztette elő, akit az urak választottak meg al­polgármesterré (Zaj és felkiáltások a középen: Ismét!), aki különben nagyon derék, megbíz­ható ember. Deutsch is derék megbízható, ki­váló szakember. (Peyer Károly: Kiváló szak­ember!) A másodikat, Reich urat Folkusházy alpolgármester terjesztette elő annakidején, mint tanácsnok és őt a tanács alkalmazta a de­mokraták minden protekciója és megkérde­zése nélkül. Azt hiszem, hogy ha Folkusházy alpolgármester terjesztette elő, aki a keresz­tény községi párt teljes bizalmát négy éven keresztül (Élénk felkiáltások a középen: Ugy van! Ugy van! Most is!), akkor nem lehet ki­fogásuk ennek a Reichnek kinevezését illetően. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A napló szerint a kép­viselő ur beszédében valaki itt közbeszólt: Miért nem csapták el és a képviselő ur azt mondotta: azért nem. mert tízéves szerződéssel kötötték le őket. Most kérdés, megfelel­tek-e ezek az emberek kötelességüknek, jól ve­zették-e azokat az üzemeket, igen vagy nemi (Petrovácz Gyula: Erekyt méltóztassék meg­kérdezni!) Nem kérdezem meg Erekyt, mert Erekyhez nincs semmi közöm. Ha jól yezették, akkor mindegy az, hogy van-e tizéves szerző­désük vagy nincs, nem szabad elcsapni őket. Ha pedig rosszul vezették az üzemeket, akkor megérte volna a pár évi fizetést, és el kellett volna, csapni őket. Megjegyzem azonban, hogy a három közül az egyiknek, Schwartz igazga­tónak nincs is szerződése, a másik kettőnek a szerződése pedig még négy évig tart, ha tehát rosszul vezették az ügyeket, akkor ezt a négy évi fizetést ki lehetett volna adni, hogy meg­szabaduljanak tőlük. Én azonban állítom, hogy mind a három nagyon derék, kiváló, becsületes szakember. (Peyer Károly: Kell nekik szak­ember? Nekik kurzus kell, nem szakember!) Ennélfogva nem érteni, miért mondotta a t. képviselő ur, hogy elcsapták volna őket, ha nem lett volna tizéves szerződésük. (Csiliéry András: Mindig szidták az üzemeket. — Zaj.) Nem általában az üzemeket, hanem az üzemi politikát szidták, eltekintve attól, hogy az üzemi politikáért is az a rezsim felelős, amely azt viszi. Az üzemvezetőség" is másképen vezet­het egy üzemet megfelelő jó rezsim alatt, mint olyan rossz rezsim idején, amely a politikát beleviszi a városi igazgatásba. (Wolff Károly: Néni befolyásoljuk a szakszerűséget az üze­mekben! — Ugy van! Ugy van! a középen. •— Zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Szegények!) Elnök: Csendet kérek! (Peyer Károly: A kokszra kövezetvámot vetettek ki. — Zaj.) Peyer Károly képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni. Bárczy István: Én általában csak a konkrét tényeket hozom fel. Most végül vissza akarok térni arra a tárgyra, hogy ez a törvényjavaslat tele van olyan intézkedésekkel, amelyek egy­szerűen arra valók, hogy a választók akarata ne nyilvánulhasson meg úgy, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) ahogy azt a válasz­tók tulajdonképen akarják. (Zaj! — Peyer Károly: Félnek a leszámolástól és az elszámo­lástól.) Azt hallom ennek indokolására, hogy ez főképen azért van. mert félnek a szociálde­mokraták bevonulásától a városházára. Wolff Károly képviselő ur is emiitette, hogy milyen veszedelmes a fővárosra nézve, ha mindig uj emberek jönnek be a törvényhatóságba, akik nem ismerik a városi ügyeket, amelyek meg­lehetősen komplikáltak. Én azt hiszem, hogy ennek az aggodalomnak négy évvel ezelőtt kellett volna megleninie, ma azonban ez az ag­godalom kevésbé indokolt, mert hiszen a leg­közelebbi választás alkalmával mi is be fo­NAPLÔ XXVII. M

Next

/
Oldalképek
Tartalom