Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

86 A nemzetgyűlés 332, ülése 1924. iskolát, akkor bérházakban kellett volna őket elhelyezni. A bérházak bére, átalakitása és a bérlet végén való visszaalakítása, meglehetős nagy költséget jelent. Ha én ahelyett uj iskolát épitek s az igénybevett kölcsönt amortizá- lom a bérösszegből, a lakásokat pedig nem veszem igénybe, nem vonom el a közszükséglettől, akkor tulaj donképen nemcsak hogy okosabb dolg'ot csinálok, mert jobb, szellősebb, egészségesebb iskolákat épitek a főváros gyermekei részére, hanem pénzügyileg is előnyösebb tranzakciót létesítek, mert az az amortizációs részlet még nem is éri el a bérösszegek magasságát. Tehát az iskolaépítés tulaj donképen pénzügyileg is előnyösebb volt a fővárosra nézve. Ennélfogva azt lehet mondani, hogy gazdaságilag produktiv volt ebből a szempontból, eltekintve attól, hogy ezeket a nagyaránya beruházásokat, amelyekre egy nagy városnak szüksége. van, nem lehet folyó bevételekből fedezni, a kölcsönvétel ilyen esetekben nem jelent egyebet, mint a tehernek hosszabb időre való elosztását, olyan generációkra, amelyek élvezni fogják az intézmény előnyeit. Természetes, itt csak az a fontos, hogy hosszú lejáratú kölcsönöket ne olyan beruházásokra fordítsunk, amelyek nem tartanak annyi ideig, amennyi idő alatt a kölcsönt majd törleszteni kell. A képviselő ur rámutatott a kövezésekre is. Azt mondja, hogy ezekből a külföldi kölcsönökből köveztettünk. Én erre nem emlékeztem, és ezért a városházán felszólítottam a pénzügyi osztályt, hogy mondja meg, mikor és mennyit fordítottunk külföldi kölcsönökből kövezésekre. Ott azt mondották, hogy egyetlenegy fillért sem. (Zaj.) Egy régi burkolási kölcsön volt még abban az időben, amikor nem is voltam polgármester, 1904-ben, de ez nem külföldi kölcsön volt, nem is hosszú lejáratú, hanem, ha jól emlékszem, egy húszesztendős kölcsön. Erre én is emlékszem, de ez nem külföldi kölcsön volt, ahogy a képviselő ur mondotta a gyorsírói jegyzetek és a napló szerint (Wolff Károly: Húszmilliós kövezési kölcsön!) A húszmilliós! kölcsön 1904-ben vol(t, amikor a külföldi kölcsönről még nem is álmodott Budapest. (Wolff Károly közbeszól. — Propper Sándor: Az a baj, hogy köveztek?) Tehát 1904-ben volt a burkolási kölcsön, amely húsz éves kölcsön volt. Húsz éves kölcsönből pedig burkolni lehet, mert egy tisztességesen készített burkolat húsz évig eltart. A képviselő ur azt is emiitette, hogy az ő általuk alkalmazott gazdasági elvek és megtakarítások állították helyre az egyensúlyt. Elbben a tekintetben nem akarok részletes vitába bocsátkozni, mert hiszen tulajdonképen alapos tanulmányra volna szükség. Ebben a tekintetben nem küzdhetünk egyforma plattformon egymással, mert a képviselő ur a Keresztény Községi Párt ismerhette azoknak ' az adminisztrációs költségeknek és elszámolásoknak módját és részleteit, amelyek a mi rezsimünkre vonatkoznak, én azonban ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy beláthassak ennek a legutolsó négy évnek a gazdálkodásába. Én csak az általam beszerzett adatokból annyit konstatálok, hogy ez a rendbehozás nagyon problematikus értékű. (Propper Sándor: Ereky megmondotta.) Mert ha megnézem azt, hogy tulajdonképen ma miből állanak a város bevételei, azt látom, hogy ezeknek óriási része, több, mint ötödrésze közvetett évi november hó 7-én, pénteken. adókból folyik be. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: A fogyasztók megnyomoritása!) Tulajdonképen eltekintve attól, amire már mások többször rámutattak, hogy a kölcsöntörlesztés kamatterhe, tehát igen nagy tehertétel nem foglaltatik benne $ büdzsében, a legtöbb bevételt közvetett, sőt olyan is van, amely nem is a fővárostól függ, mert itt van pl. a forgalmi adó részesedés, amely ma legnagyobb bevétele a fővárosnak. Ez tehát mindenesetre problematikus értékű rendezés, és azt hiszem, sokkal nagyobb érdeme azoknak, akik megfizették, mint azoknak, akik behajtották. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek a jelentősége különben meglehetős csekély. Lehet egy adminisztrációban átmenetileg deficit, de amellett lehet az sokkal jobb, mint egy másik adminisztráció, amelynél nincs deficit. Most pl. Konstantinápolyban voltam, ott kissé megnéztem a városi adminisztrációt, és láttam, hogy ott nincs deficit. Azt azonban hiszem, Budapest ina sem cserélne — dacára rettenetes gazdasági helyzetének — azzal a helyzettel, amely Konstantinápolyban van. Ott t. i. nincs vízvezeték, csak a város egy részében és ott nincsenek csatornák, így könnyebb lehet pénzügyi egyensúlyt föntartani, mint nálunk az elmúlt években történt, amikor tulajdonképen uj alkotásokra semmit sem fordítottak, ilyen óriási megterhelése mellett a lakosságnak, még pedig a lakosság nem tehetősebb részének. Hiszen ezeknek a bevételeknek 85%-a (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Megnyúzták a kisembereket!) egyformán folyik be a szegényebb és gazdagabb emberektől. Tehát a szegényebbek fizetik saját jövedelmükhöz mérten progresszive ennek 85%-át. (Zaj. — Peyer Károly: Nézzék meg a pályaudvarokat, hogy micsoda botrányok vannak ott minden nap.) Amellett nagyon jól tudjuk, hogy mi történik a városházán, valahányszor elsején fizetni kell a tisztviselőket. Soha sincs pénz. Ez az a pénzügyi szanálása a fővárosnak, ahol minden elsején kell összeszedni a pénzt arra, hogy a tisztviselőket fizetni tudják? Az elmúlt időknek igazi kritikája tulajdonképen akkor lesz lehetséges, ha majd ottan az uj törvényhatóságban együtt leszünk és akkor módunkban lesz az elmúlt rezsimet megbírálni. (Zaj. — Propper Sándor: Ettől fáznak! — Petrovácz Gyula: A képviselő ur is benne volt a bizottságban, módjában volt felelősségre vonni.) A törvényhatósági bizottságnak tagja voltam... (Zaj a középen és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj a középen és a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: A pénz elköltéséhez volt szakértelmük!) Bárczy István: ...ezekbe a dolgokba azonban nem tekinthettem bele, minthogy a keresztény községi párt nem tette lehetővé, hogy engem egyetlen egy bizottságba is megválaszszanak. Miután pedig így járt el, én többé a törvényhatósági közgyűlés ülésein részt nem vettem. Ez az oka annak, hogy abszolúte nincs e tekintetben pontos betekintésem. (Petrováez Gyula: Módjában volt! — Peyer Károly: Házilag intéztek mindent!) Ami a t. képviselő urnák azt az állítását illeti; hogy az elmúlt rezsim elleni kifogások nem igazságosan hozatnak fel vele szemben, mert meg kell különhözteni a végrehajtást a törvényhozástól és ő természetesen csak abban i a részben vállalhatja a felelősséget, amelyben