Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

H2 A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. évi november hó 7-én, pénteken. szimpátiánál fogva, amely a többség- bizonyos soraiban az önök keresztény községi párti politikája iránt mutatkozik, meggondolatlanul elhatározhassa azt,_ hogy tizé/vi domiciliumhoz köti a választói jogosultságot. Pedig, t. Nemzetgyűlés, ez a veszedelem — legyünk tisztában vele — fenyeget, mert a többség lelkületét mi jól ismerjük. Ez a többség csakugyan abból a szellemiből származott, amely az 1922. évi választásokat uralta, amely Gömbös képviselő ur választási kampányából sarjadt ki, úgyhogy nekem semmiféle reménységem sincs atekhitetben, hogy ez a többség egy liberálisabb, egy demokratikusabb választójogi törvény iránt hangolható legyen, és nagyon félek, hogy az a frivol játék, amelynek alapjait Csilléry igen t. képviselőtársaim határozati javaslatában lefektette, sikerülni fog. Kérem tehát a t. belügy minister urat, tegye konszideráció tárgyává az én javaslatomat, tisztán abból a szempontból, hogy én ugyan nem tudom ^ ezt meggyőződéssel képviselni, mégis előterjesztettem azért, hogy a belügyminister tirnak, aki a javaslat szerint a hatéves helybenlakás álláspontján áll^ — de nagyon tartok tőle, hogy ez az ő részéről nem egészen őszinte, merev állásfoglalás, és esetleg titkos megegyezése van a tízéves helybeulakás érdekében a keresztény községi párt tagjaival —, módot adjak arra, hogy ha a hatéves helybenlakást nem tudja pártjában keresztülvinni — tekintve, hogy ebben a kérdésben az állásfoglalás mindenki részéről szabaddá tétetett —-, legalább az ötéves helybenlakás emeltessék törvényerőre és igy a minister ur eredeti álláspontja juthasson érvényre. Az ötéves helybenlakás kimondásának végeredményben úgyis hatévi helybenlakás felel meg, az én javaslatom tehát teljesen fedi a kormány álláspontját. Ezekután legyen szabad visszatérnem a miagam álláspontjára és a magam meggyőződése szerint birálnom ezt a javaslatot. A 2. §, amely hatévi domiciliumhoz köti^ a választójogosulfságot, teljesen ellentétben áll mindazokkal a korábbi törvényekkel, amelyek sokkal liberálisabban kezelték ezt a kérdést. Ellentétben áll ugy az- 1872. évi törvénnyel, mint a Friedrich-féle választójogi rendelettel, amely aztán törvenyesittetett és amely anynylra liberális Volt, hogy mi boldogok lennénk, ha moíst ez alapon törtennének a választások. Ez a törvény félévi helybenlakáshoz kötötte a választói jogosultságot, s ezt a községi választásokra is érvényesítette. Ebből a törvényből sarjadhatott ki az a rendszer, amelyet önök képviseltek a városházán, mert akkor szabadon agitálhattak a fővárosi tömegek előtt, s most mégis — csodálatoskénen — épen a keresztény többségi párt van leginkább ellene a Friedrich-féle választójognak, ami azt bizonyítja, hogy ezt a három-négy esztendőt r.agvon rosszul használták ki és elvesztették a közönségnek azt a bizalmát, amelyet 1920-ban biztosítani tudtak maguknak. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy^ a 2. § annyira reakciós, hogy még az 1918. évi törvény is sokkal liberálisabban kezeli a választói jogosultság ismérveit. Az 1918. évi' törvény 2. §-a ugyanis azt mondja (olvassa): „A választójoghoz megkívánt különös kellékek valamelyikének az a férfi felel meg. aki: 1. az eleimi népiskola hatodik osztályát sikeresen elvégezte". Itt még hat osztályról van szó. A 2. pont azonban már továbbmegy, mert az adónem

1 megállapitásából következik, hogy majdnem mindenki választói jogosult lesz, aki 10 korona egyenes állami adóval van megróva. Ebből az adónemből következik, hogy a községekben és a városokban óriási nagy tömeg kerül be a választói joghatárok közé a városi és községi lakosságának. A 4. pont továbbá ezt mondja: választói jogosult az is, aki (olvassa): „iparengedély vagy iparigazolvány alapján legalább félév óta ipart üz, vagy kereskedést folytat; vagy" — az 5. pontban — „ipari üzlet vagy vállalat körében — ideértve a bányászatot, a kereskedelmet és az iparszerüen folytatott közlekedést is —, vagy az őstermelés körében vagy más köz- vagy magánszolgálatban van állandóan alkalmazva". Mit állapithatok meg ebből t. Nemzetgyűlési Azt állapithatom meg, hogy a törvényjavaslat 2. §-a az ipari munkásoknak egy nagy kontingensét teljesen kizárja a választói jogosultságból, még pedig 2200. sz. válaszójogi rendelettel ellentétben, amely a 3. §-ának 1. ponjában a következőket mondja (óvassa): „Bármily rövrd ideig tartó lakás elegendő annál, aki: 1. az állam vagy bármely törvényhatóság, község, közintézet, közalap, állami, községi vagy más közüzem, nyilvános számadásra kötelezett vállalat, egyesület, alapítvány állandó alkalmazottja". így hangzik. Ezek tehát kivételek az egyhelybenlakás kötelezettsége alól. Az 1918. évi XVII. te. sokkal liberálisabban kezeli ezeket a kivételeket, mert ezekhez még hozzáteszi: „vagy ipari üzlet vagy vállalat körében, ideértve a bányászatot" stb., amely kivételeket az imént felolvastam. Ezek is itt már kivételek, vagyis az ipari munkásoknak óriási tömege kerül be a választójogosultak közé, akiket egyrészt a választójogi rendelet, másrészt pedig a választójogi javaslat teljesen kizár. Épen azért szükségesnek tartom, hogy ezt a 2. §-t módosítsuk, még pedig olyanképen, hogy az 1918. évi XVII. te. 2. §-ában foglalt pontok értelmezése szerint terjesszük ki a választói jogosultságot. Ez a javaslatom tehát voltaképen nem azonos az előbb beterjesztett javaslatommal, amely tisztán csak azt a célt szolgálja, hogy amennyiben a hatéves helybenlakást elutasítja a nemzetgyűlés, abban az esetben ez az előző javaslatom kerüljön tárgyalásra, de amennyiben ez sem fogadtatnék el, akkor a 2. § uj formában tárgyaítassék. Ilyenformán igyekszem elérni azt, hogy a választói jogosultak körébe minél többen vétessenek fel. Javaslatom a következőképen hangzik (olvassa): „2. §: Törvényhatósági választó joga van mindannak, akinek országgyűlési (nemzetgyűlési) képviselőválasztójoga van". Innen kezdve uj: „Az elemi iskola négy osztályának elvégzését nem kell igazolnia annak, aki iparengedély, vagy iparigazolvány alapján legalább félév óta ipart üz, vagy kereskedést folytat, vagy ipari üzlet vagy vállalat körében — ideértve a bányászatot, a kereskedelmet és az iparszerüen folytatott közlekedést is —, vagy más köz- vagy magánszolgálatban van állandóan alkalmazva, ha akár ugyanegy, akár több munkaadónál az utolsó kétévi időtartamon belül, bár megszakításokkal legalább 12 hónapon át, vagy az utolsó egyévi időtartamon belül, bár megszakitásokkal legalább hat hónapon át, alkalmazásban állott". Midőn ezt a második javaslatomat előterjesztem, engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy Petrovácz t. képviselőtársamnak ma elhangzott egy-két megjegyzésre még utalással éljek. Petrovácz t. képviselőtársam azt mondotta,