Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. évi november hó 7-én, pénteken. m lyezkedik arra az alapra, amelyet Gömbös Gyula t. képviselőtársunk már bejelentett, hogy: ha pedig Budapesten liberális többség kerülne be a törvényhatóságba, akkor ezt min­den körülmények között meg fogja akadá­lyozni. Kérem, ez is egy módszer lehet, de nem kiyánatos módszer senki számára, azok szá­mára sem, akik minden áron érvényesülni akarnak, lm másként nem, terrorral és erő­szakkal is, és azok számára sem, akik ellenkező­leg a demokrácia módszerével akarnak érvé­nyesülni. De nem kivánatos ez azért sem, mert ha ilyen módszerrel fognak dolgozni, nem le­het tudni, hol áll meg a dolog. Ne higyjék ugyanis azt, hogy Budapest népe olyan bárgyú lesz, hogy tűrni fogja, hogy itt egyszerűen te­rorral. jogfosztással intézzék a sorsát és kikö­zösítsék, mint ahogyan Magyarország ujabb alkotmányos életében évtizedeken keresztül ki­közösítették és megfosztották választójogától a fővárosi lakosság nagy részét. Más viszonyo­kat élünk ma, mint ennek előtte és az a nagy átalakulási folyamat, amely a háború és an­nak borzasztó csapásai következtében «gesz Európában észlelhető, nem állhat meg ennél a politikánál, amely itt is érvényesül, hogy visz­szacsinálni. mindent csak visszacsinálni, s az­tán nem törődünk a jövővel, akármi lesz is. Is­métlem, az életet önök megállitani nem tud­ják és nem fogják Budapest népét elzárhatni attól, hogy ne foglalkozzék Budapest ügyeivel. Ha a törvényes utat elzárják előle, akkor olyan módszert fog alkalmazni, amilyent önök ezzel a jogfosztással rákényszeritenek. (Mozgás és zaj jobbfelől.) Ez nem fenyegetés, ez a rideg tény — és természetes is —, mert, ha nem szá­molnak is a meglevő erőtényezőkkel, ha elzár­ják is az érvényesülés útját, azok az erőténye­zők azért élni, hatni és érvényesülni is fognak, sokkal helyesebb ós praktikusabb tehát, ha oda engedik a népet és nem jogfosztással sújtják, hanem jogegyenlőséggel egyengetik boldogu­lása útját. Ezért kérem a t. Nemzetgyűlést, ne helyez­kedjék arra szűk látókörű felfogásra, amely csak egy kis csoport érdekeit képviseli, de ko­rántsem fejezi ki a főváros közvéleményét. A főváros közvéleményében nem ez a felfogás él; Budapest lakossága sohasem kérte a hat-nyolc évi domiciliumot, Budapest lakosságának olyan választójog kell, amellyel szabadon nyi­latkozhatik meg a titkos választójog rendszere alapján; ez felel meg a város és az ország köz­véleményének is, s akkor tesznek önök jó szol­gálatot a népnek, ha ezt számára lehetővé te­szik, nem pedig akkor, ha elzárják a megnyi­latkozási lehetőségtől. Kérem a t. Nemzetgyűlést, szivlelje meg ezeket a dolgokat. Komolyan kérjük és figyel­meztetjük erre a nemzetgyűlést, mert méltóz­tassanak elhinni, nem valami kicsi, hanem nagy dologról van itt szó. A törvény hatását mindig csak később látják, az mindig csak ké­sőbb következik be. de aki számol a szociális viszonyokkal, a mostani események követelte jogalkotásokkal, a mi speciális viszonyaink­kal, annak tisztában kell lenni azzal, hogy ilyen szűk választójogot, ilyen korlátozást e javaslat formájában törvényerőre emelni nem szabad. T. Nemzetgyűlés! A magam részéről csat­lakozom azokhoz a javaslatokhoz* amelyek e szakasz törlését kívánják, s azt gondolom — és ezt javasoltam annakidején a bizottságban is —, hogy semmi mást sem kellene ebbe kaszha felvenni, mint azt, ami az előző tör­vényben is benne volt, hogy: törvényhatósági választójoga van mindenkinek, akinek nem­zetgyűlési választójoga volt. Szerintem ez lenne a helyes eljárás. Elnök: Szólásra következik? Perlaki jGyörgy jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! A 2. § kö­rül lefolyt eddigi vitában Propper igen t. kép­viselőtársam egy súlyos megállapítást tett. Ez a megállapítás helyes judieiumra vall a t. kép­viselő ur részéről s lehetetlenség, hogy bár­melyik t. képviselőtársain el ne ismerné az ő megállapításának helyességét és igaz voltát, amikor azt a súlyos jelenséget kell tapasz­talnia, hogy a már amúgy is reakciós hatéves helybenlakást statuáló törvénytervezettel szem­ben Csilléry t. képviselőtársam egyenesen a tizéves helybenlakás feltételét kivánja a tör­vényben megállapítani! Mert mi következik ebbőll Következik helyes megállapítás, hogy itt egy frivol játék folyik, amely azt cé­lozza, hogy a reakciós hatéves helybenlakást mindenesetre biztosítsa, mert hiszen ott van az a mumus, a tizéves helybenlakás, amely egy szélsőséges álláspont kifejezése kíván lenni, és legyen boldog a t. Nemzetgyűlés, ha a hatéves helybenlakáshoz, mint nagy kedvezményhez hozzájuthat. Nem tudom, hogy ezt a frivol já­tékot egyoldalúan méltóztatik-e megjátszani, mert nem szeretném feltételezni, hogy a belügyi kormánynak is része van ebben (Csilléry And­rás: Régi álláspont!), hogy — mondjuk — a belügyin iiiister ur is tud arról, hogy ez a tízévi egyhelybenlakásra vonatkozó indítvány tulaj­donképen csak azt akarja eredményezni, hogy legalább a hatévi helybenlakásba mindenki belenyugodjék. Épen azért, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozom és amikor ilyen gyanak­vás tölt el bennünket, a belügyi kormányzat súlyos felelősségét vagyok kénytelen ebben a kérdésben is megállapítani, és egy csodálatos, megalkuvó álláspontot kell elfoglalnom, csak azért, hogy igy legalább elérjem azt a minimu­mot, amely mellett ez a törvénytervezet a vá­lasztó jogosultságnak mégis bizonyos tágabb teret fog biztositani. A magam meggyőződése ellenére azért, mert az én meggyőződésem szin­tén az, amit az előttem szólott t. képviselőtár­sam az imént már kifejezésre juttatott, hogy a nemzetgyűlési választójog és a törvényható­sági bizottsági választójog között semmiféle különbség' sem lehet. Mondom, mégis teszek egy közvetítő javaslatot, amely nem pártom álláspontja, amely nem is lehet a baloldali el­lenzék álláspontja, hanem csak egy közvetitő moLdus, amely azt akarja eredményezni, hogyha esetleg a hatéves helybenlakás — ami egészen biztosnak látszik — a mi álláspontunkból, va­lamint a többségi párt álláspontjából kifolyó­lag is, nem emelkedhetik határozati erőre, ak­kor legalább egy közelebb fekvő álláspontot tudjunk elfogadtatni. Mert az az illúzió való­ban nem tölt el, hogy a kétéves, vagy pláne a féléves helybenlakás alapján megszerzett jogo­sultság mondassék ki. Határozati javaslat, amelyet még indokolni kívánok, a következő (olvassa): „Javaslom, hogy a 2. §-ban „hat év" helyett „öt év" Írassék". Kijelentem, hogy egyenesen meggyőződé­sem ellen teszem meg ezt a javaslatot. Távol áll tőlem, hogy ilyen javaslatot meggyőződé­sem szerint képviselni tudjak, de — ismétlem — módot akarok adni annak a veszélynek elke­rülésére, hogy a többség, amely ügy látszik ez iránt a kérdés iránt nem viseltetik olyan nagy és beható érdeklődéssel, amint kellene: azon \rr

Next

/
Oldalképek
Tartalom