Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. ott gyártelep van s lakás egyáltalában nincs. (Saly Endre: Azért ott lakhat!) Mit jelent ez? Ismét egy gyártelep, amelynek munkása sohasem lakott Budapesten, de azért szavazott itt Budapesten. Lakatos Imre, Orczy ut 32., az Orczy ut 32. szám alatt aszfaltgyár van, lakás nüncs, az illető ott ismeretlen; Grossberger Mórné, Erzsébet királyné ut 53., az 53. szám üres telek, ott tehát nem lakhatik; Blazsek Ferencné, Bóna ucca 40., a kézbesitő-iv állítása szerint: Róna ucca 40. szám nem létezik: Zerbe Frigyes, Angol ucca 30., ezen; szám alatt ismeretlen; Wohlstein Sándor, fentnevezett a budapesti bejelentő-hivatal törzsanyagában egyáltalában fel nem található; Tegény Izidor és neje, Kövér Lajos ucca 23., ezen szám alatt ismeretlenek; Teuchert Antalné, Kövér Lajos ucca 23., ezen szám alatt ismeretlen; Tamás Kálmán gyári munkás, Zugló ucca 14., bejelentett lakása nincs; Schwarcz József, Zugló ucca 16., ezen szám alatt ismeretlen; Rutkay József, Bosnyák ucca 6., ezen szám alatt ismeretlen* Plesch János, Kövér Lajos ucca 16., ezen szám alatt ikme^etlen. (Felkiáltások a középen: Eléül Elég! — Viczián István: Ezek az ő holdbeli tömegeik!) És igy tovább! Méltóztassanak meg*engedni, hogy ne folytassam. Ez egy csomó adat, méltóztatnak tehát látni, hogy az az állitásom, hogy Budanesten itt nem lakó egyéniek, szavaztak, igaz. (Saly Endre: Ez azt jelenti, hogy a rendőrségi nyilvántartás rossz! Menjünk ki, nézzük meg! — Buday Dezső: Hatósági adatok! Le tagadják a napot is az égről!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Buday képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Petrovácz Gyula: Ha a mélyen t. Nemzetgyűlés megfigyelte ezeknek az embereknek a foglalkozását is, akkor elhiheti, hogy van némi alapja annak az állításomnak, hogy Budapesten a legutolsó választás alkalmával ezrével szavaztak olyanok, akiknek Budapesten sem lakásuk, sem választójoguk nem volt, és alapos az a gyanúm, hogy ezek a szavazatok egyszer Budapesten a szociáldemokrata párt budapesti listájára, egyszer pedig a környéken a szociáldemokrata párt környéki listájára. Ezek után méltóztassanak eldönteni erről a 24 vörös szegfűről, hogy tulajdonosaik nem hamis jogcimen ülnek-e itt a nemzetgyűlésen és én a nemzetgyűlés objektiv tagjainak birálata alá bocsátom azt is, vájjon a választási névjegyzéket melyikünk hamisította meg, a szociáldemokrata párt-e, vagv pedig mi, a központi választmány? (Pikier Emil: Nem mi csináltuk a jegyzéket! — Buday Dezső: Az adatokat önök szolgáltatták!) Egy másik objektiv megállapitás. amelyet a nemzetgyűlés minden tagjának ebből le kell vonnia, az, hogy bevallási alapon névjegyzéket összeállítani töbet nem szabad, mert a bevallási alap olyan ingatag bázis, amelynek alapján a becsületes ember kimarad a névjegyzékből,^ a könnyelmű lelkiismeretű ember pedig feltétlenül bele kerül a névjegyzékbe, mert olyan adatokat vall be, amelveknek alapján feltétlenül szavazati joga van. (Láng János: Én már megválasztott képviselő voltam és mégis kimaradtam a névjegyzékből.) Vázsonyi t. képviselőtársam azt mondja erre a mi eljárásunkra, hogy ez „corriger la fortune". Hogy melyik oldalról korrigálják a szerencsét, a mi oldalunkról-e vagy nem, azt meg lehet adataimról Ítélni. A mi eljárásunkra inkább azt lehet mondani, hogy corriger des fautes. Ha én a hibát kijavítom, akkor nem a évi november hó 7-én, pénteken. 75 szerencsémet korrigálom, hanem a névjegyzékben lévő azt a szerencsétlenséget, hogy lelkiismeretlen emberek szavazati jogot bitorolnak, amely őket meg nem illeti. Azt mondják képviselőtársaim, hogy Vázsonyi azért hagyatott ki a névjegyzékből, mert nincs hat elemije. Ez nem áll, hanem azért hagyatott ki, mert a kommün előtt elköltözött St. Moritzba (Pakots József: Egyszerűen nem áll! Ne tessék hamisitani a tényeket! — Zaj a középen.), elköltözött Budapestről és azért maradt ki a névjegyzékből. (Klárik Ferenc: Azért hagyták ki, mert féltek tőle!) Azt hiszem, hogy ezzel Peyer képviselőtársam invektiváira teljes sikerrel megfeleltem. (Rothenstein Mór: Megállapítjuk!) Azt mondja Propper képviselő ur, hogy a tizévi helybenlakás követelésével a munkásság örök időkre elüttetik a szavazati jogától, mert a munkásság nem tud stabil polgárrá válni, mint az iparos, vagy kereskedő. A munkásság stabil polgárrá sohasem lehet, mert a munkásságot a kereseti viszonyok örökös vándorlásra kényszeritik. Elismerem, hogy van olyan munkás, amely ilyen vándorlásra van kényszerítve, például a kőműves vagy a kubikus munkások. Ezek tényleg olyan munkások, akik nem dolgozhatnak egy helyben, de azért egy helyen laknak ezek is. Ezzel szemben a munkásság nagy része, speciell a gyári munkásság, amely a székesfővárosban dolgozik, igenis stabillá vált. Hiszen vannak évtizedek óta egyhelyben dolgozó munkások. (Esztergályos János: Most mennek ki Franciaországba és máshova! Megszűnnek a gyári üzemek s igy a munkások kivándorolnak ! ) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Petrovácz Gyula: Én igen sok ünnepélyen vettem már részt, amelyeken 30—40 éve egyhelyben dolgozó munkásokat dekoráltak, elismerő okiratokkal tüntettek ki és igy láttam, hogy vannak 30—40 év óta egyhelyben dolgozó, állandó munkások is. De szerintem annak a kőművesnek, aki ma Budapesten, holnap Szegeden, holnapután pedig Miskolcon falaz, nem lehet jogot formálnia arra, hogy mindenütt községi választójogot is adjanak neki. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Akkor sehol sem lehet választójoga!) De igenis lehet, azonban csak az állandó lakhelyén adhatják meg neki a választójogot, máshol nem; különösen pedig a községi választójog nem fluktuáló elemek számára való. (Klárik Ferenc: A községi választójog azoknak való, akik dolgoznak, akárhol dolgoznak!) Igen, ez áll a nemzetgyűlési választójogra, bárhol dolgozzék is az a munkás, de nem a községi választójogra. Propper képviselő ur megfenyegetett bennünket azzal, hogy nem fognak résztvenni a községi választásokon. Erre az a válaszom, hogy joguk van résztvenni, vagy részt nem venni a választásokon. Az előbbi nem nagy veszedelem, az utóbbi pedig nem nagy szerencsétlenség. Mindenkinek jogában áll megállapítani és elhatározni, hogy részt vesz-e a választásokon, vagy nem. Ne méltóztassanak azonban azt hinni, hogy ha Propper képviselő ur, vagy a szakszervezeti tanács kimondja is a passzivitást, akkor már szerencsétlenség történik. Szó sincs róla, a karaván halad. Minket leterrorizálni nem lehet, tőlünk engedményeket kicsikarni nem lehet azzal, hogy nem lesz szerencsénk az urnánál. Én tudom azt, hogy a szervezett munkásságnak látszólagos vezérei kimondhatnak egy ilyen határozatot, de maga