Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-332
76 A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. a munkásság fogja __ ezt elsősorban semmibe venni és ugyanúgy résztvesz a választásokon, mint ahogy részt vett a múltkori passzivitás alkalmával is, amikor is ezrével jöttek vázasra, (Zaj a középen és a szélsőbaloldalon.) Vázsonyi t. képviselőtársam egy látszólag igen plauzibilis összeirási módot ajánlott itt a nemzetgyűlésen, amely szerinte abból áll, hogy elő kell venni egy nagy könyvet és abból hivatalból kiírni a választókat; tehát nem bevallások és feltételezések alapján, hanem egy nagy könyvből kell kikeresni és kiirni a választókat. Azt kell kérdeznem ezek után, hogy hol van egy ilyen nagy könyv, amelyben az összes választók megvannak. Beszél ő az adókönyvről. Amikor cenzusos választás volt, akkor lehetett ez bázis a választók kiirására, de ma, amikor az adócenzust a demokratikus választójog jegyében törölték, nem szolgálhat erre a célra. Vagy ugy gondolja talán t. képviselőtársam, hogy vezessünk be ismét adócenzust és ennek alapján legyen valakinek választójogai De ebben az esetben is felmerül az a hiba, hogy az adókönyvben csak a családfők vannak benne, a családfő eltartottjai pedig, akiknek szintén van szavazati joguk, az adókönyvben nincsenek bejegyezve. így nincsen például bejegyezve az én adókönyvi rovatomba az én feleségem, vagy esetleg az általam eltartott öregapám, akiknek szintén van szavazati joguk. Az adókönyv tehát szintén alkalmatlan arra a célra, hogy ezen az alapon irják össze a választókat. Vagy talán másik könyvet, az anyakönyvet gondolja a képviselő ur, hogy ezekből állapitsák meg a választók számátl Ez sem helyes, mert az anyakönyvben nincsenek bejegyezve azok, akik elköltöztek Budapestről, vagy akik Budapestre bevándoroltak. Ennek következtében ez is teljesen alkalmatlan erre a célra. Egy harmadikat, amelyet el tudnék képzelni, ez a rendőrségi bejelentő hivatalnál a nyilvántartási könyv lenne. Ez olyannak látszik, amelyben az összes választók benne vannak. De ennek van egy nagy hibája, az, hogy nem hivatalosan felvett adatokon, hanem önbevallási adatokon alapszik. A rendőri bejelentőlapot mindenki ugy állitja ki, ahogy akarja. Ez tehát ez jognak a forrása nem lehet. Egy jognak a forrását bizonyos tények fenforgása állapithatja meg, nem pedig bizonyos tényeknek egy papírlapra való leirása. Ebből következik tehát, hogy ha Vázsonyi képviselő ur majd a névjegyzék összeállitására nézve tanácsokat akar adni, igen kérjük, adjon nekünk felvilágosítást arra nézve is, hogy hol van, melyik igazgatási ágban található meg az a nagy könyv, amelyből a választói névjegyzék évrőlévre hivatalból összeállítható. Én, az én véges eszemmel ilyen könyvet felfedezni nem tudok. Végül méltóztassék megengedni, hogy Vázsonyi képviselő ur álláspontjának következetességét demonstráljam egy iratból. A fővárosi törvény revizióját előkészítő bizottság a fővárosi törvényre vonatkozóan egy elaboratumot csinált 1908-ban, amelynek kidolgozásában Bárczy István elnöklete alatt az akkori bizottság tagjai között Vázsonyi Vilmos is résztvett. Most ő itt a domicilium ellen beszél, semmiféle domiciliumot nem kivan. Azt kivan ja, hogy a választójog a törvényhatóságban és a választójog a nemzetgyűlésre nézve egy és ugyanaz legyen. Ebben a javaslatban pedig, amelyet Vázsonyi Vilmos képviselő ur annakidején fedezett, kimondják: „A fővárosi községi választójog a főváros sajátos viszonyaiévi november hó 7-én, pénteken. nak elbírálásával önállóan állapítandó meg és nem kell azonosnak lennie sem az országgyűlési, sem egyéb törvényhatósági, illetve községi választójoggal". Ez akkor volt. (Mozgás.) Mikor ők hatalmon voltak, ez volt az igazság. (Klárik Ferenc: Most már fejlődött! — Derültség a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Visszafelé!) Azt mondja továbbá Vázsonyi képviselő urnák ez az akkori fejtegetése: „Ezen álláspontnak megvan a történelmi alapja is". Méltóztatik hallanii A történelmi alapról van szó, amelyre itt most mi vele szemben hivatkozunk. Azt mondja: Bárj jogrendszerünk szerint a törvényhatósági és községi választójog nem különbözik az országgyűlési választójogtól, a törvényhozás a fővárosra nézve kivételt állapit meg és a múltban is kivételt állapított meg, Eszerint a választójogtot ők igy kodifikálnák a fővárosban: „A fővárosi községi választójogot általánosnak, egyenlőnek és közvetlennek kívánjuk. Szavazatot akarunk adni minden férfinak, aki 24-ik évét betöltötte, magyar állampolgár és a főváros területén legalább egy év óta állandó lakással bir". ő tehát ugyan kis domiciliumot (Rothenstein Mór: Ő egy évet, maguk 10 évet akarnak!), de elvben domiciliumot kivan ugyanazokra az argumentumokra hivatkozva, amelyeket most mi hangoztattunk. (Klárik Ferenc: Csakhogy nem tiz évet, hanem egy évet kivan!) A mélyen tisztelt egységes pártot talán érdekelni fogja az (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.), hogy ugyanakkor a bizottság egy másik érdemes tagja, aki most az egységes pártnak egyik alelnöke, dr. Platthy György (Rothenstein Mór: Az jó cég!) különvéleményt adott be ós ebben a különvéleményben kijelenti: „Abban a felfogásban, hogy székesfővárosi, községi választójog az országgyűlési, valamint más községi és törvényhatósági választójogtól különböző lehet, osztozom, mert a székesfőváros gazdasági, társadalmi, valamint közjogi állása is ezt indokolja". Ezért ő azt javasolja, hogy „Ennek előfeltétele legyen legalább ötévi Budapesten lakás, honositottaknál pedig még annak igazolása, hogy ezenkivül még öt éve laknak már az ország területén". Itt tehát tiz esztendőről van szó, mert azt mondja^ hogy az illető öt évig lakjon az ország területén, azután még öt évig a fővárosban s akkor ad neki választójogot. (Csilléry András: Ez 1908-ban volt!) Ilyen konzervatív politikustól, mint Platthy György, nem is vártunk egyebet és ha ezt helyesnek tartotta 1908-ban (Felkiáltások a jobboldalon: Ma is mondja!), meg vagyok győződve arról, hogy ma is Ugyanezen az elvi alapon áll. (Rothenstein Mór: Ma is azt mondja: csak hátrafelé!) Befejezésül engedelmet kérek, hogy egy olyan szónokkal polemizálok, aki nem szólalt fel ebben a vitában. A napokban itt. láttam Bárczy István mélyen t. képviselőtársunkat, akinek nagy tapasztallatai és tudása alapján feltétlenül helye volna ebben a fővárosi vitában. Bár az ő megállapításai nem mindenben egyeznek a mi megállapitásainkkal, mégis^ részünkről kívánatosnak, részéről kötelességének tartom, hogy ebben a vitában felszólaljon és véleményét nyilvánítsa, mert feltétlenül biztos vagyok abban, hogy, ha bizonyos tekintetben différai is a mi véleményünk, egyek vagyunk a, székesfővárlos szeretetében (Ugy van! a középen.), egyek vagyunk abban a törekvésben, hogy a fővárost minél inkább felvirágo^tas-