Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

72 Â nemzetgyűlés 332. ülése 1924. ha viszont mi azt az időt, amelyet valakinek mint városi polgárnak el kell töltenie, hogy a város ügyeiben intéző befolyását érvényesít­hesse, ugyancsak ebben a tiz esztendőben gon­doljuk meghatározandónak, amelyben a kor­mány a nemzetgyűlési választójog alapfeltéte­lét meghatározta! Mert ez a tiz esztendő akár, a nemzetgyűlési, akár, a városi választójog te­kintetében a törzslakosságra nézve közömbös. A magyar állam polgáraira nézve, akik itt születnek és születésükkel szerzik meg a& ál­lampolgárságot, ez a tiz esztendő automatiku­san bekövetkezik, amint a 24. vagy 30. életévü­ket elérik. (Várnai Dániel: A helybenlakás a született állampolgárokat is kizárja!) Ebből teljesen analóg módom az következik, hogy te­hát a városi választójogot is az a polgár, aki ennek a városnak törzslakosságából szárma­zik, aki itt születik, vagy ifjú korában kelült a városba, automatice eléri, mert mikorára 24 vagy 30 éves lesz, automatice megvan a tizéves helybenlakása. Ahogyan az államhatalom védekezik a ván­dorló elem ellen a tizévi állampolgárság beik­tatásával (Farkas István: A jogi analógia té­vedés!) és védekezik az ellen, hogy a különböző államok polgárai, akik ide behurcolkodnak, ne azonnal jussanak abba a helyzetbe, hogy az ál­lam ügyeibe intézményesen beleszólhassanak, hasonlóképen kell intézkedni az iránt, hogy azok az elemek, amelyek ide-oda vándorolnak, csak akkor bírjanak beleszólási joggal a város, ügyeibe, mikor azoknak már itt bizonyos évi helybenlakásuk van. (Pikier Emil: Miért sta­tuálnak kivételeket e körüli) A kivételeket a háború, a forradalmak és a megszállás statuál­ták- Azokat az állampolgárokat, akik ma is bé­késen élhetnének Brassóban, Kolozsvárott vagy Szabadkán, egy tőlük igazán független hata­lom kényszeritette arra, hogy lakóhelyüket megváltoztassák. (Pikier Emil: Ha egy mun­kás Erzsébetfalvára megy három évre és visz­szajön, az ugyanaz!) Ilyen vis major folytán, nem saját akaratából beálló különleges helyze­tekre kell igenis a törvénynek kivételeket statuálni. (Várnai Dániel: Ezt vis major-nak lehet értelmezni a munkással szemben is!) A munkásnak saját akarata a helyváltoztatás oka és nem kényszer. (Farkas István: A mun­kás saját akarata az, ha munkanélküliség miatt el kell mennie Parisba?) Azt hiszem, ez az egyszerű megállapitás in­dokolja azt, hogy a kétféle választójog között különbséget kell tenni és hogy ez a különbség­tétel indokolva van a törvényjavaslatban, mi­- kor a belügyminister ur megállapítja, hogy nemcsak nálunk, hanem külföldön is a helyha­tósági választójog mindenütt szűkebb, mint az országgyűlési választójog (Farkas István: De­hogy szűkebb! Tessék felsorolni!), mert az ál­talános érdekű országos politika kérdéseiben a közönség szélesebb körének kell közreműködést biztosítani, mint az önkormányzat túlnyomó­részt helyi érdekű ügyeinek intézésében. Az ön­kormányzat ügyeinek intézése körül ugyanis csak azoknak lehet jogokat biztosítani, akik az önkormányzati élettel valóban szoros kapcso­latban vannak, 1 Én ezeket a szavakat aláírom és magamévá . teszem. (Várnai Dániel: Ezt a belügyminister .ur nem tudja indokolni! — Rakovszky Iván belügyminister: Dehogy nem! Mert önök nem tudják, abból nem következik, hogy mi nem tud­juk indokolni. — Várnai Dániel: Mi bebizonyí­tottuk, hogy nincs igazuk! — Rakovszky Iván Ibelügy minister: Mert egyszerűen tagadásba ve­évi november hó 7-én, pénteken. szik, hogy mi van Párizsban, Dániában, stb. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Húsz esztendős adatokat veszünk alapul! Természe­tes, hogy azok igazak voltak akkor!) Elnök: Csendet kérek, kénytelen leszek a közbeszóló képviselő urakat névszerint megne­vezni! (Zaj.) Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! A kül­földre és a külföldi államokra való hivatkozást (Rothenstein Mór: De mi belföld vagyunk, nem külföld!) én csak bizonyos fokig tartom helyes­nek és ránk nézve elfogadhatónak. Méltóztas­sanak megengedni, hogy kifejezést adjak abbeli meggyőződésemnek, hogy az, ami kül­földön helyes és jó, nálunk még nem feltétlenül helyes és jó. Más hazában máskép szól az ének (Ugy van! Ugy van! a balközépen.), más hazá­ban egészen mások lehetnek a viszonyok. (Pik­ier Emil: Ott a kereszténységet is máskép értel­mezik!) Nekünk a saját viszonyainkat kell szem előtt tartanunk. (Zsirkay János: Példát veszünk Angliától, az angol választásokból! — Farkas István: Szépen vesznek példát Angliá­tól! — Pikier Emil: Baldwin az antiszemitiz­must hirdeti'? Egy csomó zsidó képviselő van a konzervatív pártban! — Zsirkay János: Itt is van egy csomó, azt hiszem, meg vannak a szá­mokkal elégedve! Még nagyobb csomót akart Hivja be a hitközséget! — Derültség jobbfelől. — Farkas István: Ott van maga, a hitközség!) Elnök (csenget): Már kértem a képviselő urakat, méltóztassanak tartózkodni a közbe­szólásoktól, mert kénytelen leszek névszerint is megnevezni és rendreutasítani a közbeszóló képviselő urakat. Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Nekünk törvényeket nem a külföld számára, hanem a magunk számára kell hozni. (Farkas István: Még ezt a kis országot is tönkre kell tenni, amelyet meghagytak!) Elnök: Farkas István képviselő urat ké­rem, méltóztassék csendben maradni ! Petrovácz Gyula: Nekünk Budapest szé­kesfőváros törvényhatósági bizottságának ösz­szeállitásánál — lévén Budapest más összeté­telű mint más nemzetek fővárosai — azon a külföldön elismert általános elven kiyjül, hogy a fővárosok tömegeket vonzanak a maguk kö­rébe, hogy a fővárosok nemcsak születés által, természetes utón szaporodnak, hanem beván­dorlás által is, szem előtt kell tartanunk azt, hogy ez az utóbbi a mi helyzetünkben fokozot­tabb mértékben áll. Mert ha megnézzük a szé­kesfőváros egyesítése óta annak népesedési statisztikáját, azt fogjuk találni, hogy az egye­sítést követő • első decenniumban a főváros 1880-ig összesen 73.890 lélekkel szaporodott, eb­ből természetes szaporodás csak 5733 lélek, el­lenben bevándorlás utján 68.157 lélek a szapo­rodás. Az 188j-től 1890-ig terjedő decennium­ban a szaporodás összesen 135.617 lélek, ebből a természetes szaporodás 17.988, a bevándorlás 117.629 lélek. (Farkas István: A magyar Alföld­ről, a nagybirtokok vidékéről!) Az 1891—1900. évi decennium alatt a szaporulat összesen 226.974 lélek, ebből a természetes szaporulat csak 64.547, ellenben a bevándorlás 159.427. (Pikier Emil: Mennyi a honosításí) A negyedik decenniumban, 1901-től 1910-ig a szaporulat 148.243, ebből a természe2tes szaporulat 65.476, a bevándorlás 82.767. Az utolsó decenniumban 1911-től 1920-ig a szaporulat 213.452, ebből a ter­mészetes utón való szaporulat 76.315, a mester­séges szaporulat pedig 137.137. Ez alatt az öt decennium alatt tehát az összes szaporulat

Next

/
Oldalképek
Tartalom