Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

A nemzetgyűlés B82, ülése 192i. évi november hó 7-éh, pénteken. 73 798.076, ebből természetesen szaporulat 233.057, a bevándorlás utján való szaporulat 565.119. (Pikier Emil: És mennyi a honositás?) Azt hiszem, a statisztikának ezek a száraz adatai azt mutatják, hogy Budapesten a ter­mészetes szaporulat kétszernél is többször fe­lülmúlja a bevándorlás utján való szaporulat, úgyhogy tehát a törzslakosság igy sokkal in­kább ki van téve annak, hogy a saját párosában ne ő legyen az ur, hanem a nagytömegű be­vándorolt, mint más metropolisokban. Hozzá­teszem (Pikier Emil: Nézze meg csak a new­yorki statisztikát!), hogy 1914-től 1924-ig, tehát nem a statisztikai hivatal decenniumaiban, hanem, mondjuk, a háborútól kezdődő azon tiz esztendő alatt, amely fölött most a mi dispu­tánk folyik, a bevándorlás Budapestre 258.000 ember tesz ki és ebből csak 20 százalék esik a három budai kerületre, ellenben több mint 50 százalék esik az V., VI., VII. kerületre. Méltóz­tatnak tehát látni, hogy a bevándorlásnak bi­zonyos következményeit le kell vonnunk a köz­ségi választói jog megállapításánál (Szeder Ferenc: Galiciaiak azok? — Buday Dezső: Leg­nagyobbrészt! — Szeder Ferenc: Nem igaz!) Erre épen felelni szándékozom, amennyiben Kovács Alajosnak statisztikájában meg van mondva, hogy kik azok, akik ide bevándorol­tak. Kovács Alajos statisztikája szerint... (Pikier Emil: Tudtuk, hogy abból fog citálni! — Zsirkay János: Forrásmunka! — Ügy van! a középen.) Természetes! Azt hiszem, hogy a m. kir. központi statisztikai hivatalban működő ministeri tanácsosnak kiadmánya eléggé autentikus forrás ezen a téren. (Zsirkay János: A számok nem lehetnek antiszemiták! — Pik­ier Emil: Statisztikai rémregény az, nincs ab­ban valódi adat! — Fekete Lajos: Fáj az igaz­ság! — Zsirkay János: Sajnos, hogy ezt a rém­regényt a magyarnak szómon* valóságul kell elfogadni!) Elnök: Csendet kérek! Petrovácz Gyula: 1869-ben volt 44.890 zsidó, vagyis 16.6 százalék, ebből 1890-re már lett 103.317 zsidó, vagyis 21 százalék, holott a ter­mészetes szaporodás szerint nem lehetett volna több mint 66.000; a következő 10 év alatt 1910-re lett már 203,687 zsidó, vagyis 23.1 szá­zalék, ami megint azt mutatja, hogy az előző 103-mal szemben 203 áll, vagyis 100.000-rel sza­porodott 10 esztendő alatt itt a zsidók száma. Ami azt mutatja, hogy ez nem természetes szaporodás, hanem annak a szaporodásnak mértéke, amelyet a bevándorlás duzzasztott fel. (Pikier Emil: Tessék a szaporitás terén a kon­kurrenciát felvenni! — Halász Móric: Nekünk nincs még egy Galiciánk! — Zsirkay János: Haza akarjuk hozni Amerikából a kivándorolt magyarokat és magukat Palesztinába vinni! — Rothenstein Mór: Magát hová kellene transz­portálni 1 — Buday Dezső: Itthon van! — Far­kas István: Fenét van itthon!) Azt hiszem ezek a statisztikai adatokon alapuló tények, ezek az objektiv megállapítá­sok minket fokozottabb óvatosságra intenek ama törvény rendelkezéseinek megállapításánál, amely most előttünk fekszik. Mert nem akar­juk, hogy megismétlődjék a helyzet, amely a múlt közgyűlésen volt s amely minket meg­előzött. (Zsirkay János: És el akarjuk kerülni a pogromot! A maguk érdekében dolgozunk! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök: Zsirkay képviselő urat kérem, mél­tóztassék végre csendben maradni! (Esztergá­lyos János: A kis vándordalnok! r— Egy hang a szélsőbál oldalon: A kis rémlátó! — Pikier Emil: ön a kinézésével méltán félhet a pog­romtól, mert nagyon könnyen érheti! — Zsir­kay János: Nem lehet olyan turáni arcom, mint önnek!) Pikier képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Pakots József: A Dob ucca felé ne menjen, mert bajok lesz­nek! — Zsirkay János: Ez a közbeszólás rosz­szabb, mint egy Pakots-novella! — Derültség. — Pakots József: Mást sem tud, ebből az egy forrásból merit!) Petrovácz Gyula: Nem akarjuk, hogy meg­ismétlődjék az az eset, amikor 23 százaléknyi zsidóság mellett Budapesten a 400 tagú, képvi­selőtestületben 216 zsidó ült benne. Mikor az ember végig nézi ezt a névsort és olvassa, hogy kik voltak Budapest székesfőváros községi képviselői, akkor egy oldal igy hangzik, (ol­vassa) : „Eiser Nándor, Eisler Samu, Ember Károly, Epstein Manó, Erős Sándor, Eulen­berg Salamon, Faludi Gábor, Farkas Gyula, Feleki Béla, Fellner Sándor, Fischer Emil, Fi­scher József, Fleischt Sándor, Forbáth Imre, Földes Árpád, Franki Adolf, Freudiger Ká­roly, Freund Lajos, Friedländer Man, Fried­mann Bernát, Friedrich Vilmos, Frisch Ignác, Fülöp Károly (Zsirkay János: Elég, elég! — Derültség.), Füredi Gyula, Füredi Mór, Fürst László... Ha igy néz ki, mélyen t. Nemzetgyű­lés ... (Zsirkay János: Ez fáj a szociáldemokrá­ciának: Ez a munkáskérdés! — Farkas István: Nem ez fáj nekünk! — Pakots József: Azért ezek magyar emberek!) Ha igy néznek ki a szé­kesfőváros törvényhatósági bizottságának név­sora, akkor nem lehet az hű tükre a főváros lakosságának. Ha 23 százalékig képviselve van­nak, helyes, nincs is az ellen kifogásunk, hogy eddig a percentig a közgyűlésen is képviselve legyenek, de hogy abszorbeálják az egész több­séget és hogy ott a maguk megszervezettségó­vel diktáljanak, ezt nekünk ebben a törvényben intézményesen meg kell akadályoznunk. Mi azt akarjuk, hogy a Monroe-elv itt is érvényesüljön: Budapest a budapestieké. És mondom ezt azoknak a képviselőtársaimnak is, akik a vidéki törvényhatóságokban laknak, mert én, igenis, azt az elvet követelem, hogy Pécs legyen a pécsieké, Szeged legyen a sze­gedieké, mert a domicilium kérdésében, ugyan­ezeknek az elveknek, amelyek most a székesfő­városra vonatkozólag vannak tárgyalás alatt, kell^ érvényesülniük a vidéki törvényhatóságok életében is, és abban a törvényjavaslatban, amelyet a vidéki törvényhatóságok megújítá­sáról a belügyminister ur benyújtott, szóról­szóra ezek az elvek vannak lefektetve. Nekünk fontos az, hogy a törzslakosság, ez a konzervatív törzslakosság védve legyen és a konzervatív törzslakosságnak az a joga, hogy a saját városának ügyeiben ő intézkedjék, tör­vényhozásilag biztosittassék azzal, hogy egy nagyobb mértékű helybenlakás, mint választó­jogi kritérium a törvényjavaslatba beiktattas­sék. Ez a törzslakosság sokkal érettebb is, a város érdekeinek felismerésében sokkalta fogé­konyabb, ezeknek nem lehet akármit beadni, amint mondani szokás, ezek nem fognak a demagógia üres jelszavaira hajlani, mert ezek_ tudják, hogy mi van itt a székesfővárosban, mert ezek szeretik a maguk székesfővárosát ós azoknak nem tetszik az, ha itt székesfővárosi intézményeket, hatóságokat és egyéneket ki­sebbítenek, ócsárolnak és becsmérelnek. Ezzel a törzslakossággal a szociáldemokráciának nem lesz olyan könnyű elbánni; ez a törzslakosság 12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom