Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-332
A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. évi november hó 7-én, pénteken, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A székesfőváros törvényhatósági bizottságának njjászervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Rakovszky Iván, Bud János. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra Bő perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) ' Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bartos János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Hebelt Ede jegyző ur. Bemutatom Ráday Gedeon képviselő ur levelét, melyben egészségének helyreállítása céljából háromheti szabadságidő engedélyezését keni. Javaslom, hogy a kért szabadságot engedélyezni méltóztassék. (Helyeslés.) A nemzetgyűlés a kért szabadságot megadja. Napirend szerint következik a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 345, 485) részletes tárgyalásának folytatása. Soron van a 2. §. Szólásra következik'? • Hebelt Ede jegyző: Pakots Józsefi Elnök: A képviselő ur nincs itt. Ki a követ1 kező felszólaló? Hebelt Ede jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Nemzetgyűlés! A 2. § vitájában a kérdés a körül forog, és az dönti el, kinek van igaza abban a kérdésben, hogy a nemzetgyűlési választójog azonos-e a törvényhatósági választójoggal. Ebben a kérdésben helyesen disztingválni akkor lehet, ha általában definiáljuk ezt a két választójogot, ha megállapít juk, mi az egyik, mi a másik. A kettő összehasonlításából azután kiderül, vájjon a két választójog azonos-e, vagy pedig különböző. Az én igénytelen felfogásom szerint a nemzetgyűlési,, illetőleg azi országgyűlési ' választójog az. állampolgárnak az a joga, mellyel közvetett utón való beleszólás engedtetik neki az állam ügyeinek intézésébe, mellyel, szavazatának bizonyos elvek szerinti gyakorlása utján, befolyást nyer az állam ügyeinek intézésébe. Ez a jog egyik ellenértéke azoknak az állampolgári kötelességeknek, melyek közt az állam terheiben való részvételt és az állam megvédésének kötelezettségét, mint elsőrendű állampolgári kötelességeket sorolom. Ez a jog tehát az állampolgárság függvénye és bizonyos tekintetben határozottan független a helybenNAPLö XXVII. lakás kérdésétől, mert hiszen egy állam területén belül megillet ez az állampolgári jog minden állampolgárt, tekintet nélkül arra, hogy itt, vagy ott lakik-e az állam területén. Itt a heíybenlakjisiiak csak olyan minimumára van szükség, amely biztosítja, hogy az az állampolgár az illető helyen, ahova költözködött, belekerülhessen a választók névjegyzékébe. Ezzel ellentétben az én igénytelen felfogásom szerint a törvényhatósági választójog, vagy — hogy a mostani törvényjavaslatról beszéljek — a városi választójog a városi polgárnak az a joga, hogy neki beleszólása legyen a város ügyeinek intézésébe. Ez nemcsak a székesfővárosra áll, hanem áll minden vidéki törvényhatóságra is, áll a vidéki városokra is. (Pikier Emil: A külföldiekre is!) A külföldiekre is áll minden tekintetben. (Pikier Emil: Tehát kövessük a külföldi városok példáját!) Ez a jog tehát a városi polgár joga, aminek természetes következménye az, hogy ez a jog viszont a várospolgárságtól függ, vagyis attól, vájjon az illető a városnak ténylegesen polgára-e, vagy sem. Ez viszont a helybenlakás kérdésével erősen összefüggő kérdés és itt van az a differencia, amely a nemzetgyűlési választójog és a törvényhatósági, illetőleg városi választójog tekintetében feltétlenül feimáll. Amint az államban megilleti a nemzetgyűlési választójog az állampolgárt, ha az állam egyik községéből annak másik községébe költözött, ugy a fővárosi választójog is feltétlenül megilleti a várospolgárt, ha egyik kerületből a másik kerületbe, egyik uccából a másik uccába költözött; annak pedig, hogy ez a jog megilleti, az az alapja, hogy az illető város polgára. Előttem fekszik az igen t. kormány választójogi rendelete, melynek 1. §-ában az elsőrendű állampolgári jog definiciójaképen azt mondja a mélyen t. kormány, hogy (olvassa): „Nemzetgyűlési képviselői választójoga van minden férfinek, aki huszonnegyedik életévét betöltötte, tiz év óta magyar állampolgár és igy tovább". A 2. §-ban pedig azt mondja: „Nemzetgyűlési választójoga van minden nőnek, aki 30. életévét betöltötte, tiz év óta magyar állampolgár". A mélyen t. kormány tehát azt az időt, amelyet a nemzetgyűlési választójog elérésében az állampolgárságban eltölteni szükségesnek talál, tiz évben határozza meg. Nem természetes analógiája-e ennek az, 12
