Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-352

A nemzetgyűlés 352. ülése 1924. évi december hd 11-én, csütörtököu, Scitovszky Béla elnöklete alatt. Tárgyul : A házszabályok módosításának elökésiíitésére kiküldött bizottság jelentésének tárgyalása. — Kormányzói kézirat felolvasása — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr, Bethlen htuán, Bud János, Pesthy Pál, Vass József, (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 30 perckor) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Einök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bodó János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik a házszabályok módositásának előkészítésére kiküldött bizottságjelentésének (írom. 548.) részletes tárgyalása, még pedig a régi 258. § helyett a 240. § uj 18. bekezdése felett megindult vita folytatása. Szólásra következik? Csik József jegyző : Griger Miklós ! Griger Miklós : T. Nemzetgyűlés! A keresztényszocialista párt nevében és megbizásából van szerencsém kijelenteni, hogy a Rassay Károly t. képviselőtársunk által előterjesztett módosítást tesszük magunkévá, még pedig nem az Almássy László t. képviselőtársunk által felvetett szempontokra, a külpolitikai helyzet esetleges változásaira és az alkotmányjogi javaslatok esetleges tárgyalására való tekintettel, hanem azért, mert feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a közeledésnek és engesztelődésnek hid ját verjük ama szakadék fölé, amely a t. kormány, a többségi párt és a kihurcolt, kizárt és velük a passzivitásban szolidáris ellenzéki képviselőtársaink között támadt. Ez a szakadék ugyanis sokkal mélyebb és sokkal veszedelmesebb, mint amilyennek a túloldal tartja és félő, hogy hosszú időre sirja lehet a normális, a közvéleményt megnyugtató parlamenti életnek, sőt a társadalmi rendnek is. Legjobban természetesen a titkos választójog tör vény beiktatása val szeretnők a szakadékot átivelni és ezzel az egész politikai káoszt eloszlatni, mivel azonban ezt a t. túloldaltól — amely tisztában van azzal, hogy a titkos választójog törvénybeiktatása egyet jelent az ő politikai jobblétre való szenderülésével, még pedig a feltámadás reménye nélkül — nem várhatjuk, hogy ezt a harakirit önmagán elvégzi, (Szily Tamás: Nem is szavazzuk meg!) feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a klotür-javaslat számos akasztófa paragrafusa közé legalább a Rassay-féle békeparagrafust iktassák és ezzel a száműzött és önkéntes száműzetésben élő ellenzéknek a Ház NAPLÓ xxvn. tanácskozásaiban való részvételét, illetőleg passzivitásának megszüntetését erkölcsileg megkönynyitsük. Mi ugyanis kezdettől fogva arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a turbulens képviselőtársainkra kiszabott fegyelmi büntetés, a tanácskozásból való tartós kirekesztés túiszigoru és épen ezért nem arra alkalmas, hogy javítson, hanem arra, hogy elkeserítsen. És az elkeseredés, mint értesültem, oly nagy, hogy a normális parlamenti életnek hosszú időre való megbénulását vonhatja maga után. Ez pedig ugyancsak nem érdeke a nemzetnek, de nem érdeke a t. többségi pártnak sem, mert méltóztassék elhinni, hogy megfontolásra érdemes az a probléma, mi veszedelmesebb önökre nézve: telt ellenzéki padok, akár üvöltő dervisek módjára viselkedő ellenzéki képviselőkkel, avagy tátongó padsorok az ellenzék r oldalán és konok, mélységes szilencium. (Haiász Móric: Mindenesetre szép választás!) Hogy mi keresztényszocialisták itt vagyunk, azt ne méltóztassék életbiztosításnak tekinteni. Mi azért nem léptünk passzivitásba, mert ennek kiindulópontja egyes szociáldemokrata képviselőtársainknak a parlamenti illemet, etikát és rendet sértő magatartása volt. És mi még annak látszatát sem óhajtottuk kelteni, hogy azt helyeseljük, vagy azzal magunkat azonosítjuk. Ám mikor tapasztaltuk, hogy a t. kormány és a t. többség a törvényjavaslatok tárgyalásánál egyetlen egy érdemleges módosító indítványunkat sem honorálta, amikor láttuk, hogy parlamenti aktivitásunkkal annak a programúinak, amelynek megvalósítására ide^ küldettünk, még egy töredéket sem vagyunk képesek megvalósítani és diadalra segíteni, méltóztassék elhinni, hogy az ultima ratio, a passzivitás gondolata pártunknak egyik-másik tagját is ki sérti, annál inkább, mert nem valami kellemes érzés itt ellenzéki szólót játszani, nem is említve azt, hogy alig néhányan hosszabb időn át fizikailag is képtelenek vagyunk az alkotmányos ellenőrzést és a kritikát itt gyakorolni. És a t. túloldalon abba a balhiedelembe se méltóztassanak magukat ringatni, hogy mi a kormányt mindenáron menteni akarjuk. Erre politikájával, amely sem szociálisnak, sem demokratikusnak nem nevezhető, ugyancsak kevés érdemet szerzett. Mi egyszerűen a nevető görög bölccsel, Demokritosszai tartunk, aki igen apró termetű nőt vett feleségül és amikor ennek oka felől érdeklődtek, azt felelte: A két rossz közül a kisebbiket választottam ! Mihelyt azonban a politikai, a parlamenti erőviszonyok ugy alakulnak 101